100 éves Placid atya, a Gulág szerzetese

100 éves Placid atya, a Gulág szerzetese

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.

3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

A 100 éves Olofsson Placid tanácsai ezek, amelyet a bencés rendi szerzetes a Szovjetunió földi poklában, a Gulágon fogalmazott meg. Koholt vádak alapján juttatta őt ide a szovjet katonai bíróság 1946-ban. Korábban a Slachta Margit-féle Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadója volt, később pedig részt vett a választási küzdelmekben, ezért a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. A főapát ezért áthelyezte Pannonhalmára, remélve, hogy így kevesebb figyelem irányul rá. Itt tartóztatták le 1946. június 5-én, innen hurcolták a Szovjetunióba, ahol 10 évig raboskodott Moszkvától 900 kilométerre nyugatra, egy, a brianszki erdőben fekvő lágerben. Öt évig fakitermelésen, majd különböző gyárakban dolgozott, és „tartotta a lelket” fogolytársaiban. Ez utóbbi lett – ahogy később megfogalmazta – az „élethivatása”. „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom” – vallotta később.

Placid atya 1955 novemberében jöhetett vissza Magyarországra, ám nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként. Ezért fizikai munkás lett egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI-ban) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben. Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkész a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián. Kérésére itt is mutattak be hálaadó szentmisét „a száz év kegyelmeiért”.

Olofsson Placid megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, a hit pajzsa kitüntetést, a Magyar Örökség díjat, a Pro Ecclesia Hungariae-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét és a Magyar Becsület Rendet.

Forrás: mno.hu

Fotó: Nagy Béla/ Magyar Nemzet