A 15. századi Gyermek Jézus-szobor, mely túlélte a földrengést

A 15. századi Gyermek Jézus-szobor, mely túlélte a földrengést

Cambridge-ben állítják ki a 15. századi Gyermek Jézus-szobrot, melyet a tavaly októberi olaszországi földrengésben összedőlt Szent Klára-kolostor romjai között találtak. Az öltöztetős Kisjézus eredetileg a hercegnőből lett klarissza, Camilla Battista da Varano számára készült.

A csodálatos módon épségben maradt Gyermek Jézus-szobrot valójában már a tavalyi földrengés előtt elkérték a szervezők, hogy kiállítsák a Madonnák és csodák: szent otthonok a reneszánsz Itáliában  című tárlaton a Fitzwilliam Múzeumban. 2016 októberében a földrengés romba döntötte a camerinói Szent Klára-kolostort, ahol a szobrot tisztelték – a Gyermek Jézus 15. századi szobrocskája azonban sértetlen maradt.

A Kisjézus szobra Varanói Szent Kamilla Battista (Camilla Battista da Varano; 1458–1524), a hercegnőből lett apáca számára készült, aki vízióiban többször látta a Gyermek Jézust csókolgató Madonnát.  A klarissza nővért, akinek földi maradványai a camerinói kolostor kriptájában nyugszanak, 1843-ban XVI. Gergely boldoggá, majd 2010-ben XVI. Benedek pápa szentté avatta. Camilla előkelő családban született, apja a városállam feje volt. Fényűző körülmények között nevelkedett, azonban már kislány korától kezdve mély lelki életet élt; a későbbi apátnő és házalapító prózai és költői műveket egyaránt írt.

A camerinói Kisjézus eredetileg nem szobornak készült, sokkal inkább „babának”: a reneszánsz Itáliában ugyanis szokás volt a nők körében a Gyermek Jézus-babák öltöztetése, a róluk való „gondoskodás”, mellyel Máriát kívánták utánozni, a Szűzanya és gyermeke közötti szeretetet újraélni. A camerinói Kisdedet napjainkban is szeretet övezi: minden évben vízkereszt ünnepén több száz zarándok érkezik a Szent Klára-kolostorba, hogy megcsókolhassa a Kisjézus szobrát.

A cambridge-i tárlat révén az Egyesült Királyságban először lesz látható számos 15-16. századi ex voto, azaz fogadalmi kép (festmény), melyeket különleges segítségért, kegyelemért hálából adományoztak templomoknak, illetve kegyhelyeknek.

A kiállítás egyik célja, hogy árnyalja azt a képet, amely szerint a reneszánsz korát az egyre erősebb világiasság jellemezte, és „megmutassa, hogy a vallás a korban továbbra is számottevő erő maradt, amely a mindennapi élet szerves részét képezte”. „Szerte Itáliában a házak tele voltak vallásos jelentőséggel bíró dísztárgyakkal és műalkotásokkal, melyek azzal a céllal készültek, hogy segítsék a családtagok hitéletét” – olvasható a március 7-től június 4-ig nyitva tartó kiállítás sajtóanyagában.

Forrás és fotó: Catholic Herald