A böjt útján járva

A böjt útján járva

Világunkban, ha valaki vinni akarja valamire az életben, hamar felismeri, hogy folyamatosan képeznie kell magát. Az iskolapadból nem lehet egykönnyen kikerülni, sokszor felnőtt fejjel is fontos és elvárt a továbbtanulás, önmagunk fejlesztése, az új ismeretek megismerése azért, hogy le ne maradjunk, és a világ el ne szaladjon mellettünk.

 Az önképzés azonban nem csak a szellemnek fontos, nem csak a tanulásra vonatkozik. Emberségünk, személyiségünk, bensőnk és lelkünk is igényli azt, hogy fejlődjön, hogy időnként gondot fordítsunk megújulására és gazdagítására. Az ember test és lélek egységeként él, de mintha túl nagy hangsúlyt fektetnénk a testre, és közben elhanyagoljuk a lelket. Testünkre vigyázunk, ápoljuk, gondozzuk, olykor kényeztetjük, de vajon eközben hogyan él a lelkünk? Fejlődik, gazdagodik-e?

Húsvét előtt, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére készülve a keresztények/keresztyének böjtölnek. Egy forrásból kiindulva, de különböző hagyományok szerint, nem egyforma előírások és gyakorlatok alapján, de kivétel nélkül minden keresztény felekezet fontosnak tartja a böjtöt, mivel ez az ember akaratának és lelki erősségének legjobb nevelője, amikor megszabadít a kényszertől, a szenvedélyektől és a rossz, bűnös szokásoktól. Böjtölni annyit jelent, mint áldozatot hozni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha szeretetből történik. Egy édesanya nem gondolkodik azon, hogy fáradt lesz, ha beteg gyermeke mellett virrasztja át az éjszakát, ahogyan a szerelmes sem aggodalmaskodik kényelme miatt, ha hosszú utat kell megtennie szíve választottjához.

A hívő ember ugyanígy gondolkodik, ha a böjtről van szó: lemond ételről, italról, szórakozásról, szenvedélyekről azért, hogy valami jobbat érjen el ezek által. Ez a lemondás útja, de a böjtnek ott van egy másik útja is, ami a türelemben, megbocsátásban, jó cselekedetek gyakorlásában nyilvánul meg. Amikor nem lemondani igyekszem valamiről, hanem ellenkezőleg, rászokni valamire: előzékenységre, nagyobb türelemre, jó tettekre, alamizsna adására, a szeretet cselekedeteinek megvalósítására. A két út együtt vezet a cél felé: önmagunk és a körülöttünk lévő világ jobbításán keresztül, hívő emberként Isten országa felé.

Hogyan böjtöljünk? Címezzük meg fogadalmainkat! Nagyobb az erőnk és kitartásunk, ha valakiért vagy valamilyen jó célért ajánlunk fel böjtöt. Erősebbek vagyunk elhatározásunkban, ha megcímezzük a jó szándékú fogadalmunkat. Akkor hoz gyümölcsöt a böjt is, ha a szeretet motiválja! A tanmese szerint egy alkalommal egy sivatagi remete ajándékba kapott egy gyönyörű szőlőfürtöt. Nem tudott betelni a látványával sem, de magában így okoskodott: Nem eszem meg, hanem elviszem ajándékba a szomszéd remetének, milyen nagy lesz az öröme! El is vitte, odaajándékozta, örült az adó és a kapó is. Ez a remete is hasonlóan gondolkodott. Nem evett belőle, hanem továbbajándékozta. Aztán a következő is, majd az azt követő is. A szőlőfürt végül így került vissza újra ajándékként az első remetéhez, de már a gyümölcs is megváltozott: az idő múlásával édes mazsolává aszalódott. A lemondás, a böjt mindig nagyobb örömöt okoz, mint amilyen erőt maga a lemondás igényel. A jót tevő ember – ahogyan a történet is tanítja – megkapja jutalmát, igaz sokszor más formában, mint ahogyan várja.

A böjt így válik a „legjobb befektetéssé”: miközben nevelem önmagam, erősítem akaratomat, aközben szebbé és jobbá tudom tenni a világot, ezeken keresztül pedig közelebb kerülök az emberszerető Istenhez. Így válhatok tagjává annak a közösségnek, aminek tagjai önmaguknak, családjainknak, egyházainknak, lakóhelyünknek, hazánknak és az egész emberiségnek javára élik meg a böjti időszakot.

Makláry Ákos

Forrás és fotó: jelujsag.hu