A börtönből kikerülőket gyakorlatilag „erkölcsi életfogytiglanra” ítéli a társadalom

A börtönből kikerülőket gyakorlatilag „erkölcsi életfogytiglanra” ítéli a társadalom

Ferenc pápa szombati, egynapos nápolyi útja során ellátogatott a poggiorealei börtönbe, ahol együtt ebédelt az elítéltekkel és válaszolt két hozzáintézett kérdésre. Előre elkészített beszédét félretéve rögtönzött beszéddel fordult a jelenlévőkhöz.

Az egyik argentin rab kérdése az volt, hogy szabadulása után hogyan táplálhatja hitét a kísértések közepette, amelyek várnak rá és a lelki segítségnyújtás nélkül, ami a börtönben még rendelkezésére áll?

Az életet úgy kell venni, mint ahogy a kapus fogadja a labdát

Ferenc pápa a nehéz kérdésre tanácsokat adva válaszolt. Előrebocsátotta, hogy minden a személyes döntéstől függ, attól, hogy mit akar tenni az ember. Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen megőrizni a hitet, reménnyel élni és így haladni előre. Egy alpesi nóta szövegét idézte a pápa: „A felfelé haladás művészete nem az elesés elkerülése, hanem az, hogy ne maradjunk a földön elesve.” Ez a keresztény erkölcs magva. Mindannyian hibázunk, én elsősorban – fogalmazott a Szentatya. Hogy miért történik velem ez, mással pedig más? Ez az élet misztériuma. Az életet úgy kell venni, mint ahogy a kapus fogadja a labdát: ahogy és ahonnan érkezik. Egyiknek így, a másiknak máshogy jön. Mindig álljunk fel és haladjunk előre – buzdította az elítélteket Ferenc pápa.

Egy nápolyi rab azt kérdezte a pápától, hogy az elítéltek, akiket egy életre megbélyegeztek, peremre szorultak és kizártak a visszailleszkedés lehetőségeiből, befogadásra találnak-e a börtön falain kívül?

A börtönből kikerülőket gyakorlatilag „erkölcsi életfogytiglanra” ítéli a társadalom

Érzékeny pontra tapintottál – kezdte válaszát Ferenc pápa. A befogadás terén tapasztaljuk a mai társadalom egyik legnagyobb kegyetlenségét. A börtönből kikerülőket gyakorlatilag „erkölcsi életfogytiglanra” ítéli a társadalom. Ez nagy igazságtalanság! Tudjátok, ki az egyház első szentje? Egy halálra ítélt rab, akinek Krisztus azt mondja: ma velem leszel a paradicsomban. A társadalomnak meg kell tanulnia Krisztus példáját. De mit jelent ez? Azt, hogy a halálra ítélés pillanatában mivel az Úrra tekintettél, az Úr megújítja életedet. Ezt kell megtanulnia a társadalomnak – nyomatékosította a pápa.

Ha Isten elfelejti a bűnöket, akkor ki vagyok én, hogy ne felejtsem el a másiknak azokat?

Mindannyiunknak bocsánatot kell kérnünk. Ha azt mondom valakiről, hogy „De ez bűnös, ez ezt és ezt cselekedte…”, akkor vétkezem, mert ha Isten elfelejti neki azokat, akkor ki vagyok én, hogy ne felejtsem el neki azokat? Egyikünknek sincs joga ahhoz, hogy ne felejtsük el a másik személynek azt, hogy megfizetett vétkéért, hogy bocsánatot kért a társadalomtól. Ne csüggedjetek! Gondoljatok az első szentre – buzdította a rabokat Ferenc pápa. Jézus a vámszedők, a prostituáltak között járt és azoknak, akik bírálták emiatt, azt mondta, hogy ezek a személyek előbb belépnek a mennyek országába, mint ők. Ezt még nem tanulta meg a társadalom. Társadalmunk még nem keresztény, mert nem értette meg Jézus e szavát – zárta rögtönzött beszédét a nápolyi börtön elítéltjeinek Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió