A gazdaság átgondolásához szükség van a szegények meghallgatására

A gazdaság átgondolásához szükség van a szegények meghallgatására

Ahhoz, hogy a gazdaságot átgondoljuk, a hétköznapi kis döntésekből kell kiindulni, amire mindnyájan meghívást kaptunk, szolidáris döntésekkel felhasználva a javakat, gondos figyelemmel a teremtett világra, figyelembe véve a körülöttünk élő szegény családokat”. Ezzel az üzenettel fordult Ferenc pápa november 26-án szombaton délben a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak gazdasági felelőseihez, akik mintegy ezer személy, ezekben a napokban tartanak szimpóziumot az Antonianum pápai egyetemen „Átgondolni a gazdaságot a karizmához hűen” címmel. A témának megfelelően Ferenc pápa három témát elemzett: karizma, hűség és gazdasági megfontolások.

Kerüljük el, hogy „karizmatikus régészetet” műveljünk     

A karizmák nem valami statikus és merev dolgok az egyházban, hanem az élővizek forrásához hasonlóan arra szolgálnak, hogy megtermékenyítsenek valamit és gyümölcsöt hozzanak. Egy steril nosztalgia révén kísértést szenvedünk, hogy „karizmatikus régészetet” műveljünk. A karizma mindenekelőtt önátadást, ingyenességet és kegyelmet jelent, amit a khárisz szó gyökere maga is mond. Az a társadalom, mely nem él vele, embertelenné válik, hiszen a gazdaság etikai vagy antropológiai szempontból soha nem lehet semleges. Másképpen, ha nem épül az igazságosság és a szolidaritás szempontjaira, akkor az kizárást és elutasítást teremt. Éppen ezért a megszentelt életre meghívottaknak ébernek és figyelmesnek kell lenniük arra, hogy válaszoljanak a konkrét körülményekre, mindig figyelmesen hallgatva Isten Szavára. Tudatában XVI. Benedek szavainak, hogy „az ingyenesség elve a testvériség kifejezője”, álljanak készen arra, hogy akár a kezüket is bepiszkítsák a mindennapokban végzett munkájukkal.

Hűség a karizmához és az egyház küldetéséhez        

Hűnek lenni ma azt jelenti – emelte ki Ferenc pápa –, hogy megkérdezem: Uram, mit is kell nekem tennem?  Vagyis, hogy a saját műveik megfelelnek-e azoknak a karizmáknak, melyekre fogadalmat tettünk?  Döntő szempont nem lehet semmiképpen a jövedelmezőség, hanem a karizmához való hűség bátorságot kíván, mellyel tekintetünket Krisztusra emeljük, fülünket pedig hegyezzük ki a szegények hangjának a meghallására – intett a pápa.

A szerzetesek képmutatása: gazdagként megkárosítják az egyházat

A szerzetesi intézmények gazdaságának átgondolásához figyelmesen végig kell olvasni a történelmet, meg kell hallgatni az Isten szavát és ezután bátran cselekedni, bízva az Atya gondviselésében. Ne engedjünk az individualizmus kísértésének, hanem gondosan tegyünk különbséget a döntéseinkben, melyeket soha nem delegálhatunk, hanem mindig személyesek maradnak – emelte ki a pápa. Becsapják magukat azok a szerzetesintézménynek, melyek szegénységi fogadalmuk ellenére minden kényelemmel rendelkeznek. Hozzatok tehát becsületes és  fáradságos döntést, mely megfelel János apostol első levele buzdításának, zárta beszédét a pápa: „Aki birtokolja a világ javait és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle a szívét, hogyan él abban az Isten szeretete? (1 Jn 3,17).

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AP