A Gyermek Jézust szemlélve tanuljunk a gyermekektől: a pápa szerdai katekézise

A Gyermek Jézust szemlélve tanuljunk a gyermekektől: a pápa szerdai katekézise

Kicsit hideg van ma, ugye? – kérdezte a fehér kabátba és sálba burkolózott Ferenc pápa a Szent Péter-téren összegyűlt mintegy tízezer hívőtől, akik a csípős hideggel mit sem törődve lelkesen éltették a Szentatyát az idei év utolsó általános kihallgatásán.

A Gyermek Jézust szemléljük Karácsony napjaiban

Katekézisében Ferenc pápa az irgalmasság szentévének Karácsonyához fűzte gondolatait. Biztos vagyok benne, hogy sok család készített betlehemi jászlat otthon, tovább víve az Assisi Szent Ferenctől indult hagyományt, mely élteti szívünkben az emberré lett Isten misztériumát – mondta a Szentatya.

A lelki gyermekség Isten alázatához közelít minket

A Gyermek Jézus tisztelete széles körben elterjedt. Sok férfi és női szent fohászkodott hozzá mindennapos imáiban, és határozta meg életét az ő példáját követve. Ilyen volt Lisieux-i Szent Teréz, aki kármelita szerzetesnőként a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz rendi nevet viselte. Ő – aki egyházdoktor is volt – meg tudta élni azt a lelki gyermekséget, amelyet akkor érhetünk el, ha Szűz Mária iskolájában elmélkedünk Isten alázatáról, aki értünk kicsinnyé lett. Ez egy nagy misztérium, Isten alázatos! – fűzte hozzá szabadon a pápa, majd így folytatta: Mi, akik büszkék vagyunk, tele hiúsággal és nagynak hisszük magunkat, semmik vagyunk! Ő, a nagy alázatos és gyermekké lesz. Ez az igazi titok! Isten alázatos. Szép ez…

Jézus gyermeki éveiről keveset tudunk, de tanulhatunk Tőle

Volt idő, amikor Krisztus isteni-emberi személyében Isten gyermek volt, és ennek meg kell, hogy legyen a maga sajátos jelentése hitünk számára. Igaz, hogy kereszthalála és feltámadása adják megváltói szeretetének legmagasabb kifejeződését, de ne feledkezzünk el arról, hogy egész földi élete kinyilatkoztatás és tanítás volt. Karácsony időszakában Jézus gyermekkorára emlékezünk. Ahhoz, hogy növekedjünk a hitben, gyakrabban kellene szemlélnünk a Gyermek Jézust. Természetesen semmit nem tudunk erről a korszakáról. A rendelkezésünkre álló kevés adat a keresztelésére vonatkozik nyolc nappal a születése után, illetve bemutatására a templomban (vö. Lk 2,21-28), a bölcsek látogatására és az azt követő egyiptomi menekülésre (vö. Mt 2,1-23). Ekkor ugrunk egy nagyot Jézus tizenkét éves koráig, amikor Máriával és Józseffel húsvéti zarándokútra indul Jeruzsálembe, és ahelyett, hogy visszatérne a szüleivel, megáll a templomban, hogy beszéljen a törvénytudókkal. Látjuk tehát, hogy keveset tudunk a Gyermek Jézusról, mégis sokat tanulhatunk Tőle, ha a gyermekek életét nézzük. Szép szokás, ahogy a szülők, a nagyszülők nézik a gyermekeket, mit csinálnak.

Meg kell védenünk a gyermekeket, a Gyermek Jézust

A gyermekek mindenekelőtt a figyelmünket akarják, azt, hogy ők legyenek a középpontban. Talán mert büszkék? Dehogy! Azért, mert biztonságban akarják érezni magukat. Nekünk is Jézust kell életünk középpontjába helyeznünk, és tudnunk – még ha ellentmondásosnak is tűnhet -, hogy felelősek vagyunk a védelméért. A karjainkban akar lenni, hogy gondoskodjunk róla, és hogy összefonódhasson tekintetünk az övével. A Gyermek Jézus azt kéri, hogy mosolyra fakasszuk őt, így kimutatva szeretetünket és örömünket, amiért közöttünk van. Az ő mosolya jelzi azt a szeretetet, amely nyomán biztosan érezhetjük, hogy szeretve vagyunk. Végül pedig a gyermekek szeretnek játszani. Játszani engedni egy gyermeket azzal is jár, hogy kilépünk saját logikánkból és belépünk az övébe. Ha azt akarjuk, hogy jól érezze magát, rá kell jönnünk, mit szeret, és nem szabad önző módon azt csináltatni vele, ami nekünk tetszik. Ebből tanulhatunk. Jézus előtt le kell mondanunk önállósági igényeinkről – mert ugye itt van a probléma gyökere, a mi autonómia igényünknél? – hogy helyette befogadjuk a szabadság valódi formáját, vagyis hogy felismerjük, ki áll előttünk és hogy szolgáljuk őt. Ő, a gyermek Isten Fia, aki azért jön, hogy üdvözítsen minket. Eljött közénk, hogy megmutassa a szeretetben és irgalomban gazdag Atya arcát. Szorítsuk hát karunkba a Gyermek Jézust, álljunk az ő szolgálatába: Ő a szeretet és a lelki derű forrása.

Ferenc pápa végül ezekkel a szavakkal fejezte be katekézisét:

Szép lesz ma, ha hazatérve otthonainkba odalépünk a jászolhoz, megcsókoljuk a Gyermek Jézust és azt mondjuk: „Jézusom, olyan alázatos akarok lenni, mint te, olyan alázatos, mint Isten”, kérve tőle ezt a kegyelmet.

Ima a természeti katasztrófák áldozataiért. Köszöntések a fiatalokhoz

A Szentatya imát kért az utóbbi napokban történt természeti katasztrófák áldozataiért, amelyek az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Dél-Amerikában, különösen pedig Paraguayban sújtották a lakosságot, nagy pusztítást okozva. Az Úr adjon vigaszt ezeknek az embereknek, a testvéri szolidaritás siessen a segítségükre – kérte még a pápa.

A köszöntések sorában a Szentatya szólt a Bergamo közeli (Valle Brembana) bérmálkozókhoz, illetve a Fokoláre mozgalom fiataljaihoz. Azt kívánta nekik, hogy hintsék szét a hétköznapokban Krisztus világosságát, aki felragyogott az emberiségre Karácsony éjszakáján.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatikáni Rádió