A hatalommal rendelkezők gyakori hibája a kettős élet

A hatalommal rendelkezők gyakori hibája a kettős élet

A Szentatya november 5-én a déli Mária-imádság előtt a hatalomgyakorlás veszélyeire és kísértéseire hívta fel a figyelmet.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium jelenete (vö. Mt 23,1–12) Jézus életének utolsó napjaiban, Jeruzsálemben zajlik. Ezek a napok tele vannak várakozásokkal, de feszültségekkel is. Jézus egyfelől éles kritikával illeti az írástudókat és a farizeusokat, másfelől fontos parancsokat fogalmaz meg minden idők keresztényeinek, tehát nekünk is.

Azt mondja a tömegnek: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek!” Ez azt jelenti, hogy van hatalmuk tanítani azt, ami megfelel Isten törvényének. Ugyanakkor rögtön utána Jézus hozzáteszi: „Tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt!” (Mt 23,2–3). Testvéreim, gyakori hibája azoknak, akik hatalommal rendelkeznek, akár állami, akár egyházi hatalommal, hogy olyan, akár jogos dolgokat követelnek meg másoktól, amelyeket ők maguk nem tesznek meg. Kettős életet élnek. Azt mondja Jézus: „Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta” (Mt 23,4). Ez a magatartás a hatalomgyakorlás rossz példája, hiszen elsődlegesen a jó példával kellene hatnia. A hatalom a jó példából születik, ezzel segíti a többieket, hogy megtegyék, ami jogos és kötelező, így támogatja őket a megpróbáltatások között a jó felé vezető úton. A hatalom segítség, de ha valaki rosszul gyakorolja, akkor elnyomóvá válik, nem engedi fejlődni az embereket, bizalmatlan és ellenséges légkört teremt, és még korrupcióhoz is vezet.

Jézus szóvá teszi a nyilvánosság előtt az írástudók és a farizeusok néhány negatív viselkedését: „Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken” (Mt 23,6–7). Ez olyan kísértés, amely megfelel az emberi gőgnek, és amelyet nem mindig könnyű legyőzni. Ez az a magatartás, hogy csak a látszat kedvéért élünk.

Azután Jézus utasításokat ad tanítványainak: „Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. […] Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája” (Mt 23,8–11).

Nekünk, Jézus tanítványainak nem szabad címekre, rangokra, felségcímekre törekednünk. Megvallom nektek, engem, személy szerint fájdalommal tölt el, amikor azt látom, hogy egyesek betegesen futnak hiú kitüntetések után. Nekünk, Jézus tanítványainak nem szabad ezt tennünk, mert közöttünk egyszerű és testvéri magatartásnak kell lennie. Mindannyian testvérek vagyunk, és semmiképpen sem szabad mások fölé kerekednünk és magasról nézni le rájuk. Nem! Mindannyian testvérek vagyunk! Ha vannak adottságaink a mennyei Atyától, azokat a testvérek szolgálatába kell állítanunk, és nem a magunk megelégedésére és személyes érdekeinkért kell felhasználnunk. Nem szabad másoknál felsőbbrendűnek képzelnünk magunkat! A szerénység lényegi fontosságú azok léte számára, akik Jézus tanítását akarják követni, aki szelíd és alázatos szívű, és aki nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon.

Szűz Mária, az „alázatos és legdicsőbb teremtmény” (Dante: Paradicsom, XXXIII, 2), segítsen minket anyai közbenjárásával, hogy elkerüljük a gőgöt és a hiúságot, hogy szelídek és tanulékonyak legyünk az Istentől származó szeretetre, testvéreink szolgálatára, és az ő örömükre, amely a mienk is lesz.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Indoréban (Indiában) boldoggá avatták Regina Maria Vattalilt, a klarissza nővérek kongregációjának tagját, akit keresztény hitéért öltek meg 1995-ben. Vattalil nővér tanúságot tett Krisztusról szeretetével és szelídségével korunk vértanúi nagy seregének számát gyarapítja. Áldozathozatala legyen a hit és a béke magvetése, különösen India földjén. Rendívül jóságos volt, a „mosoly nővérének” hívták.

Köszöntelek valamennyiteket, rómaiak és zarándokok. Külön is köszöntöm a belorusz Gomelből jötteket, a madridi „Centro Académico Romano Fundación” tagjait, a Valenciából, Murciából és Torrentéből (Spanyolországból) érkezett híveket, az Irmãs da Divina Providência szerzetes nővéreit, akik intézményük alapításának százhetvenötödik évfordulóját ünneplik.

Köszöntöm a trentói „I Minipolifonici” ifjúsági kórust – majd énekeljetek egy kicsit! –, a candianai, a maseri és a Bagnoli di Sopra-i kórusokat, valamint az egyházzenei és egyházművészeti fesztivál több országból érkezett résztvevőit; az altamurai, guidoniai, lodi és a római Szent Lukács-plébániáról érkezett híveket.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló