A hét új szent életrajza, akiket Ferenc pápa vasárnap szentté avat a Szent Péter-téren

A hét új szent életrajza, akiket Ferenc pápa vasárnap szentté avat a Szent Péter-téren

Salomon Leclercq (1745–1792) vértanú, világi nevén Nicolas a franciaországi Boulogne-sur-Merben született 1745. november 14-én. A szerzetesi életre szóló hívást meghallva belépett a Keresztény Iskolatestvérek kongregációba, ahol 1772-ben örökfogadalmat tett. A francia forradalom viharos és véres évei alatt az iskolatestvéreket elűzték rendházukból, Salomon egyedül maradt, hogy őrizze a házat. 1792. augusztus 15-én letartóztatták, bebörtönözték és néhány napra rá barbár módon megölték a karmelita kolostor udvarán, amely szörnyű vérengzések helyszíne lett azokban az években: 166 papot és szerzetest börtönöztek be, mert megtagadták, hogy hűségesküt tegyenek a polgári alkotmányra. Ítélethozatal nélkül lemészárolták őket és testüket a kútba vetették. Mindez 1792. szeptember 2-án történt. XI. Piusz a vértanúkat 1926-ban avatta boldoggá.

José Luis Sánchez del Río világi vértanú 1913-ban született a mexikói Michoacan államban. A véres keresztényüldözés áldozataként halt meg mindössze 14 évesen, ajkán Krisztus nevével: Viva Cristo Rei! – Éljen Krisztus Király! Éljen a Guadalupei Szűzanya! Az ún. Cristero-háború 1926-ban robbant ki Mexikóban, miután a szociáldemokrata munkáspártból alakított antiklerikális kormány a totális hatalomra törekedvén megtiltotta az egész ország területén misék celebrálását, bármiféle vallási ünnep nyilvános megtartását. Ez a mélyen hívő mexikóiakból mérhetetlen ellenszenvet váltott ki, kiváltképp azután, hogy számos papot kegyetlenül lemészároltak. A kormány brutális kínzások után gyilkolta meg az ifjú vértanút, mivel nem volt hajlandó megtagadni hitét. XVI. Benedek pápa avatta boldoggá 2005-ben.

Manuel González García spanyol püspök 1877. február 25-én született Sevillában. 1901-ben szentelték pappá. Kis falvakban folytatta papi szolgálatát, majd a huelvai Szent Péter-plébánia főpapja lett. 1910-ben megalapította a „Három Mária és Szent János tanítványai művét”, mely elsősorban Spanyolországban és Amerikában terjedt el. 1915-ben Malaga segédpüspökévé nevezték ki Andalúziába, ahol öt évvel később megyéspüspök lett. Megalapította a Názáreti Missziós Eucharisztikus Nővérek kongregációját. 1931-ben megkezdődtek a véres spanyol polgárháború (1936-1939) első összecsapásai. Május 31-én pár forradalmi csoport fölégette Malagában szinte az összes lakóházat, fölgyújtva a püspöki palotát is. A püspök bátran viselkedett és átadta magát a felkelőknek, de ők szabadon engedték. 1935-ben kinevezték Palencia püspökévé. Termékeny író volt, számos művet publikált főként az eucharisztikus lelkiség és a katekétika témakörében. 1940. január 4-én halt meg Madridban. 2001-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá.

Lodovico Pavoni olasz pap 1784. szeptember 11-én született Bresciában. Az Úr hívására válaszolva 1807-ben szentelték pappá. Azonnal kitűnt rendkívüli odaadásával a szegény vagy elhagyatott fiatalok iránt, akik számára intézetet alapított, mely később a Szeplőtelen Szűz Mária Fiai kongregációvá alakult. A süketnémák számára külön szekciót hozott létre az intézményen belül. Aktív kiadói és nyomdai tevékenységet is folytatott. 1849-ben a bresciai tíz napos népfelkelés kitörésének másnapján Lodovico atya az esőben igyekezett fiatal védenceit biztonságba helyezni a fosztogatások és az erőszak elől, amikor végzetes tüdőgyulladást kapott és egy hét múlva, április 1-jén meghalt. II. János Pál pápa 2002-ben avatta boldoggá.

Alfonso Maria Fusco olasz egyházmegyés pap 1839. március 23-án született Angriban, Salerno közelében. Szorgos tanulmányok után 1863-ban szentelték pappá. Az angri társtemplom kanonokjaként nagy odaadással gyóntatott és hirdette Isten szavát. A szegény gyermekek oktatására otthonában iskolát nyitott. A szolidaritás és a szeretet mély indíttatásából 1866-ban kolerában szenvedőket ápolt, kockára téve saját életét. Néhány fiatal nő együttműködésével 1878-ban létrehozta a Keresztelő Szent Jánosról nevezett női szerzetesrendet, amely árva és rászoruló leánygyermekek nevelésével foglalkozott. Váratlanul hunyt el Angriban 1910. február 6-án. II. János Pál pápa 2001-ben avatta boldoggá.

José Gabriel del Rosario Brochero atya 1840 és 1914 között élt. Az argentínai Córdoba mellett, a Sierras Chicas hegyláncolat tövében született Santa Rosa de Rio Primero-ban. 1856-ban lépett be a szemináriumba és 26 éves korában mutatta be az első szentmisét. A betegek és haldoklók ápolásában tűnt ki, különösen az 1867-es pusztító kolera-járvány idején. Hozzájárult szülőföldje gazdasági és társadalmi fejlődéséhez templomok, kápolnák, iskolák, utak építésével. A nép „gaucho atyának” nevezte, mivel öszvérháton bejárta egész egyházmegyéjét és mindenhová elvitte Isten szavát. Élete utolsó szakaszában leprában betegedett meg; megvakult és megsüketült. Utolsó szavai ezek voltak: „Most már teljesen készen állok az útra”. 2013-ban Ferenc pápa avatta boldoggá.

Angelo Amato bíboros elmondta: rendkívül fontos esemény volt Argentína számára José Gabriel Brochero boldoggá avatása, mivel az egész nemzet ismeri és becsüli, mint népe jótevőjét, a társadalmi és vallási fejlődés előmozdítóját. A boldoggá avatásra vonatkozó Apostoli Levélben Ferenc pápa „Brochero atyáról” a következőket írja: „egyházmegyés pap, Krisztus szíve szerinti lelkipásztor, az evangélium hűséges szolgája, Krisztus szegények iránti szeretetének tanúja”. Ezek az alapvető vonásai ennek a keresztény hősnek, aki két kézzel hintette el a jó magvait hazája földjében. Életszentségét mindenki elismerte még földi élete során. Olyan pap volt, aki maradéktalanul hívei megszentelését szolgálta életével, különös tekintettel a szükséget szenvedőkre. Bár a córdobai egyetemen filozófiai tanári képesítést szerzett, nyelvezete egyszerű volt, a helyi kifejezéseket használta, hogy mindenki jól megértse mondanivalóját. Szentbeszédei meghatották, megtérítették még a legmegrögzöttebb bűnösök szívét is.

Brochero atyát mélyen áthatotta Loyolai Szent Ignác spiritualitása. Krisztus zászlaja alatt Isten Országának hírnöke volt. Evangelizálását a Lelkigyakorlatok stílusa jellemezte: fürdő a lélek, iskola az erények és halál a bűnök számára. Boldog Brochero atya életszentsége, a szegények közötti apostolkodása mindenekelőtt azt tanítja, hogy az életszentség minden megkeresztelt feladata. Brochero atya paptestvérei figyelmébe a következő három elkötelezettséget ajánlja: tartsanak ki a szent tanítás szolgálatában, nagylelkűen hirdetve Isten Szavát; soha ne fáradjanak bele az irgalmasságba, az imába, a szertartások bemutatásába, a szentségimádásba és a megbocsátásba; örömmel gyakorolják a papi hivatást: az örömben virágzik ki a szolgáló szeretet és az életszentség – fejtette ki Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

A Szentháromságról nevezett Erzsébet Élisabeth Catez néven született Franciaországban, a Bourges melletti Avor katonai táborban 1880. július 18-án. Serdülőkorában erős vonzást érzett Jézus iránt, ezért szüzességi magánfogadalmat tett. A világi életben is a szerzetességre készült, hittant oktatott a plébánián a gyermekeknek, segítette a szegényeket, mély szeretetközösségben élt Istennel és a Szűzanyával. 1901-ben belépett a dijoni kármelbe, ahol két év múlva örökfogadalmat tett és fölvette a Szentháromságról nevezett Erzsébet nevet. Alig pár hónapra rá súlyos betegség hatalmasodott el rajta, amit ő az Úr akarataként elfogadott. Testi szenvedéseihez lelkiek is társultak, ürességet érzett és azt, hogy Isten magára hagyta őt. Ezeket az érzéseket azonban a hitben és a szeretetben leküzdötte, rendkívüli odaadással szemlélve a Szentháromság beköltözését lelkébe. 1906. november 9-én halt meg, mindössze 26 évesen. II. János Pál pápa 1984-ben avatta boldoggá.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AP