A hit tartalmának nem ismerete és a házasság érvényessége

A hit tartalmának nem ismerete és a házasság érvényessége

A bírósági évad megnyitója alkalmával Ferenc pápa január 23-án a vatikáni Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a Rota Romana Apostoli Bíróság bíráit és tisztviselőit. Az évadnyitó pápai beszédek mindig fontos viszonyítási pontként szolgálnak az egyházi bíráskodás számára, különösen is a rotai ügyek nagy részét kitevő házassági semmisségi perek vonatkozásában, amik pedig a szélesebb egyházi közvéleményt is közelről érdeklik.

Az idén Ferenc pápa arra kívánta felhívni a figyelmet, mennyire meghatározó a házassági szándék kialakulásakor az emberi és kulturális kontextus. Napjaink rendszerszintű relativizmusa ugyanis az embereket a könnyebb döntések felé hajtja, ami a hitre is kihatással van. A hit szemszögének elhagyása a pápa szerint „óhatatlanul a házasság hamis ismeretéhez vezet, ami nem marad következmények nélkül a házassági szándék kialakulására nézve”.

Az egyházi bíró arra hivatott, hogy a házasság érvényességét érintő kétely esetén megvizsgálja, fennállt-e a házassági beleegyezés eredendő hibája: akár „közvetlenül az érvényes szándék hibájaként, akár magának a házasságnak a megértését illető, az akaratot is meghatározó (vö. 1099. kán.) súlyos hiányosság révén”. A házasság válsága ugyanis, hívta fel a figyelmet a Szentatya, „nem ritkán a hit által megvilágított ismeret válsága”.

A lelkipásztori tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendezetlen életállapotú hívek nagyban az elterjedt világias mentalitás befolyása alatt állnak. Amint az Evangelii gaudium apostoli buzdítás mondja: „A spirituális világiasság, mely képes elrejtőzni a vallásosság, sőt az Egyház szeretetének látszata mögött is, abban áll, hogy nem az Úr dicsőségét, hanem az emberi dicsőséget és a személyes jólétet keressük.” (Evangelii gaudium, 93.) Értelemszerűen, aki ennek behódol, annak számára a hit elveszíti irányadó és normaadó jellegét, aminek következtében tág tere nyílik a tulajdon önzésével kötendő kompromisszumok számára és ki van téve az uralkodó mentalitás nyomásának.

Éppen ezért „a bírónak, amikor a kinyilvánított szándék érvényességét mérlegeli, figyelembe kell vennie azt a kontextust – az értékek és a hit hiányosságait, vagy hiányát – amelynek közepette a házassági szándék létrejött”. Ugyanis a Szentatya szerint „a hit tartalmának nem ismerete eredményezheti azt is, amit a Kódex (vö. 1099. kán.) az akaratot meghatározó tévedésnek nevez”. Ennek eshetőségét immár nem lehet kivételesnek tekinteni, mint a múltban, olyannyira felülkerekedik az emberekben a világias gondolkodás az egyházi tanításon. „Ezen tévedés nem csupán a házasság stabilitását, kizárólagosságát és termékenységét veszélyezteti, de a házasságnak a másik javára rendelt voltát, a házastársi szeretetet mint a beleegyezés éltető elemét, az egész élet közösségének kialakítása céljából történő kölcsönös önátadást is” – mutatott rá a pápa.

„A házasságot egyre inkább csupán az érzelmi elégedettség egyik formájának tekintik, mely tetszés szerint bármi mással helyettesíthető és módosítható” (Evangelii gaudium, 66.), ami arra ösztönözheti a házasulandó párokat, hogy fenntartással éljenek a házassági kötelék tartósságát, vagy kizárólagosságát illetően: azaz utóbbiakat elhagyhatónak tartsák abban az esetben, ha “a szeretett személy már nem teljesíti a saját érzelmi jóléttel kapcsolatos elvárásokat”.

Ami az egyházi igazságszolgáltatást illeti, Ferenc pápa ismételten felhívta a figyelmet, hogy az egyházi struktúráknak ezen a téren is pasztorális megtérésre van szükségük (vö. Evangelii gaudium, 27.) ahhoz, hogy igazságot tudjanak szolgáltatni azoknak, akik az Egyházhoz fordulnak saját házassági állapotuk tisztázása érdekében. Nem szabad az üdvösséget jogászkodással elzárni az emberek elől, hiszen a jog célja a lelkek üdvössége: kerülendők tehát „a nehézségben levő emberek eleven húsától távoli szofizmusok” (csűrés-csavarások). A jognak azt kell segítenie kideríteni, mi volt az igazság a házassági beleegyezés pillanatában: „hogy Krisztushoz volt-e hű, vagy a hazug világias mentalitáshoz”.

Amint a Dignitas connubii utasítás és az Egyházi Törvénykönyv is előírja, minden egyházi bíróságon lennie kell szakembereknek, akik előzetes tanácsot tudnak adni a semmisségi per megindításával kapcsolatban, továbbá a bíróság által fizetett ügyvédeknek, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tényleges lehetőség legyen minden hívő számára. A pápa elégedetten nyugtázta, hogy a Rota Romana bíróságon számos olyan ügy van, ahol ingyenes a perbeli képviselet a kevésbé tehetősek számára. „És ezt szeretném aláhúzni: a szentségek ingyenesek! A szentségek a kegyelmet közvetítik. S a házassági per a házasság szentségét érinti. Mennyire szeretném, hogy minden per ingyenes legyen!” – zárta beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

fordította: Érszegi Márk Aurél