A katolikus egyház Mianmarban: kicsi, de erőteljes jelenlét a társadalomban

A katolikus egyház Mianmarban: kicsi, de erőteljes jelenlét a társadalomban

Buddhista hit, angol gyarmatbirodalom, etnikai feszültségek, polgárjogi harc 

Mianmar a délkelet ázsiai térség legnagyobb kiterjedésű állama. A korábban Burmának nevezett ország India, Thaiföld és Kína között helyezkedik el, de határos még Bangladessel és Laosszal is. Délen az Andamán-tengerrel, délnyugaton a Bengáli-öböllel határos. Területe hétszer nagyobb Magyarországénál, lakossága 52 millió lelket számlál. A döntően buddhista hitű (88%) ország történetének csúcspontja a XI. századi nagybirodalom, Pagan nevű fővárosával, melyet a velencei utazó, Marco Polo az „ezer (buddhista) templom városának” nevezett. 1284-ben a mongol nagybirodalom megszállja, egészen a XVII. századig. A XVIII. századtól három bennszülött uralom váltja egymást, majd 1824-től 1948-ig, 124 éven át tart a brit gyarmatbirodalom időszaka, melynek végén Burma néven születik független ország. A huszadik század második fele sorozatos felkelések és forradalmak korszaka, melyeknek nagyhatalmi ideológiai és burmai etnikai jellege van. 1989-ben az ország új nevet választ magának az eddigi Burma helyett, az etnikailag semlegesebb Mianmar formájában. Az ország jelenlegi kormányfője Ang Szán Szu Csí asszony, aki az 1980-as évek óta harcol hazája erőszakmentes demokratizálásáért. 1991-ben Nobel Béke-díjjal tüntették ki „A demokrácia és emberi jogok érdekében folytatott erőszakmentes küzdelméért.”

Ígéretes kezdet, majd angol gyarmatbirodalom korszaka

Portugál misszionáriusok hirdették először Krisztust Burmában a XVI. század közepétől, majd a hivatalos misszió 1722-ben indul meg barnabita atyák segítségével és 1893-ra kiépül a három egyházkerületre osztott országban a katolikus hitélet. Az angol gyarmatbirodalom idején erőteljes az anglikán térítés, ezért is mára a lakosság 6,2 százalékát kitevő keresztények közel öt százaléka protestáns.

Keresztényüldözés az 1950-es években

1965-ben a három évvel korábban államcsínnyel hatalomra került szovjetbarát katonai rezsim megkezdi többek között az egyházi intézmények, kórházak, iskolák államosítását és kiutasítanak az országból 239 misszionáriust. Mindössze 188 egyházmegyés pap maradhat szolgálatban és a keresztényüldözés során ők látják el a híveket a legszükségesebbekkel. 1980-ban először utaznak burmai püspökök a Vatikánba, ahol II. János Pál pápa így üdvözli őket: „Lelkivezetők vagytok a katolikus hit hősies gyakorlásában”. A burmai püspökök többször felemelik a szavukat a jogtalanság és a keresztényeket ért hátrányos megkülönböztetés miatt.

Óvatos előrehaladás, lépésről lépésre

1992 januárjában Roger Etchegaray bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanács elnöke látogat immár Mianmarba, ahol azonban áprilisban egy helyi püspök bátran a világ nyilvánossága elé tárja, hogy 8000 katolikust gyűjtőfogságba kényszerítettek, míg 12 ezer katolikus hívőnek el kellett hagynia az országot. 1995-ben a püspökök részt vesznek a nemzetgyűlés alkotmánytervezetének a vallásszabadságról szóló része kidolgozásában. 2001-ben létrehozzák a nemzeti karitászt. 2001 novemberi ad limina látogatásukon II. János Pál pápa arra buzdítja őket, hogy „az egyház karitász és oktató-nevelői küldetését állítsák az egész ország szolgálatába”. 2005-ben a burmai katolikus hierarchia felállításának 50. évfordulóján az ország történetében először találkoznak nyilvánosan püspökök, papok és hívek, hogy nemzeti pasztorális szinódus keretében határozzák meg a helyi egyház időszerű feladatait.

Teljes katolikus egyházi struktúra kiépítése  

Időközben a megtérések és a nagyszámú új hivatás születése révén, a sokféle ellenséges adminisztratív intézkedés dacára gyarapodik és erősödik a mianmari katolikus egyház, s ennek a jele, hogy 2010-ben XVI. Benedek pápa újabb egyházmegyét állít fel. 2013-ban Mianmar buddhista többsége és muzulmán kisebbsége között erőszakos összeütközésekre kerül sor, a katolikus egyház a megbékélést hirdeti.

Korunk egyik drámai válsága a rohingyák üldözése  

Mianmar lakóinak 4,3 százaléka muzulmán, ezek egyik etnikuma a bengáli eredetű rohingyák, akiket az intoleráns kormányerők elüldöznek. Charles Bo ranguni érsek leszögezi: „A feszültségeket az állampolgárság jegyében lehet megoldani. Minden Mianmarban született személy burmai állampolgár és joga van az országban élnie”. Ferenc pápa 2013 októberében a Vatikánban fogadja Ang Szán Szu Csí asszonyt, és támogatásáról biztosítja az ország demokratikus átalakítása érdekében kifejtett tevékenységéért. 2014 júniusában Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa boldoggá avatja Izidor mianmari katekétát és Mario Vergara olasz missziós papot, akiket 1950-ben fegyveres gerillák öltek meg.

Az első burmai bíboros: Charles Bo ranguni érsek

2015. február 14-én Ferenc pápa bíborossá nevezi ki Charles Bo ranguni érseket. 2016 novemberében a mianmari vallási vezetők, köztük a katolikus egyház, felhívást tesznek közzé az ország politikai és katonai vezetőihez, hogy a kiengesztelődés és a béke útját keressék. Ez év márciusában a mianmari helyi katolikus egyház üdvözli az ENSZ határozatot, mely hivatalos kivizsgálást sürget az elüldözött rohingyák ügyében. Május 4-én a Szentszék és Mianmar diplomáciai kapcsolatot létesítenek nunciatúra és nagykövetség szintjén. Augusztus 27-én Ferenc pápa az Úrangyala imádság során felhívással fordul az érintett felekhez, hogy „hagyják abba rohingya testvéreink üldözését”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AP