A képmutatás megöli a közösséget, a keresztény beszéljen igazul

A képmutatás megöli a közösséget, a keresztény beszéljen igazul

A képmutatás nem Jézus nyelve, és nem lehet a keresztényeké sem, mert a képmutató ember képes elpusztítani egy közösséget – jelentette ki Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A keresztények nyelve Jézus nyomán az igazság kell, hogy legyen. Óvakodjunk a képmutatás és a hízelgés kísértésétől.

Álnok, kétszínű, képmutató – ezzel a jelzővel illeti gyakran Jézus a törvénytudókat. Képmutatók, mert mást mutatnak és mást gondolnak, ahogyan azt a szó eredete is kifejezi. Ezek a törvénytudók beszélnek, ítélkeznek, de mást gondolnak – ez képmutatás.

Jézus és a keresztények nem beszélnek képmutató módon

Jézus nyelvezetétől azonban távol áll a kétszínűség, mint ahogy a keresztények nyelve sem a képmutatás. Egy keresztény nem lehet álnok, és aki képmutató, az nem lehet keresztény – szögezte le a pápa. Ez nyilvánvaló. Jézus legtöbbször kétszínűnek nevezi ezeket az embereket. Most lássuk, hogyan működnek – mondta a Szentatya, majd elemezte a képmutató magatartást. A képmutató mindig talpnyaló, többé vagy kevésbé, de mindig hízeleg. A mai evangéliumi szakaszban (Mk 12,13-17) szereplő farizeusok és Heródes-párti emberek is megpróbálnak hízelegni Jézusnak. A képmutatók mindig hízelkedéssel kezdik. Hízelgés az is, ha nem mondjuk meg az igazat, ha túlzunk és legyezgetjük a másik hiúságát. A pápa egy papot hozott föl példának, akit régen ismert meg, és aki bedőlt minden hízelgésnek, mert ez volt a gyenge pontja.

Jézus megmutatja nekünk a valóságot, szemben az álszentséggel és az ideológiával

A hízelgés mindig rossz szándékkal kezdődik. A törvénytudók esete jól példázza ezt, akik próbára teszik Jézust. Előbb hízelegnek neki, aztán olyan kérdést tesznek föl neki, amivel megpróbálják tőrbe csalni: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” A köpönyegforgatónak két arca van. De Jézus átlát álnokságukon, ezért világosan kimondja: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”. Jézus mindig a valósággal válaszol a képmutatóknak és az ideológia embereinek. A valóság ilyen, minden más képmutatás vagy ideológia. De ez a valóság: hozzatok ide egy dénárt. És megmutatja, milyen a valóság, az Úr bölcsességével válaszol: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” – ugyanis valójában a dénáron a császár képe volt.

A képmutatás pusztító ereje

A harmadik aspektus, amiről Ferenc pápa beszélt a képmutatás kapcsán, az a pusztító hatás. A képmutatás nyelve, a csalás nyelve ugyanaz, mint amit a kígyó használt Évával. Előbb hízeleg, aztán tönkreteszi az embereket, szétszedi személyiségüket és lelküket. Megöli a közösséget. Amikor egy közösségben álszentek vannak, akkor nagy veszélybe kerül a közösség. Az Úr Jézus azt mondta: „Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van” (vö. Mt 5,37). Mennyit árt a képmutatás az egyháznak – fakadt ki keserűen Ferenc pápa. Óvakodjunk azoktól a keresztényektől, akik ebbe a pusztító, bűnös viselkedésbe esnek.

Ne essünk a képmutatás és a hízelgés csapdájába

Az álszent képes tönkretenni egy közösséget. Szépen beszél, csúnyán elítél valakit. A képmutató gyilkos. Ne feledjük: a hízelgéssel kezdődik, amire a valósággal kell válaszolni. Ne jöjjenek nekem ezekkel a történetekkel, az ideológiával, a valóság ez. Kérjük az Urat, hogy őrizzen meg bennünket a képmutatás rossz szokásától, attól, hogy álcázzuk viselkedésünket, melyet rossz szándék táplál. Fohászkodjunk az Úr kegyelméért: „Uram, add, hogy soha ne legyek képmutató, hogy mindig meg tudjam mondani az igazat, vagy ha nem mondhatom meg, maradjak csöndben, de soha, soha ne legyek álszent.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió