A Kúria lelkigyakorlata- 6. elmélkedés: az egyház ne féljen az átláthatóságtól

A Kúria lelkigyakorlata- 6. elmélkedés: az egyház ne féljen az átláthatóságtól

A Kúria lelkigyakorlata, 6. elmélkedés: az egyház ne féljen az átláthatóságtól

Az egyházi javak átláthatósága, az éhezés és az élelmiszerpazarlás elleni küzdelem átfogó kérdése állt P. Ermes Ronchi március 9-én, szerdán reggel tartott elmélkedésének középpontjában. A szervita atya Ferenc pápának és Római Kúriának tart nagyböjti lelkigyakorlatot a Róma környéki Aricciában. „Ami leginkább bántja a keresztény népet, az a papságnak a pénzhez való ragaszkodása. Ezzel szemben a kenyér megosztása boldoggá teszi őket” – mutatott rá Ronchi atya.

Élni annyit jelent, mint éhesnek lenni

Vannak olyan kiéhezett emberek, akik számára Isten csak a kenyér formájában ölt testet – ezzel a megállapítással kezdte szerda reggeli elmélkedését a szerzetes. Az élet az éhezéssel kezdődött. Élni annyit jelent, mint éhesnek lenni. Ha tekintetünk kiszélesedik, akkor meglátjuk a tömeges éhezést, a „szegények ostromát”, milliók kinyújtott kezét, akik enni kérnek és nem vallási definíciókat. Hogyan válaszol erre az egyház? – tette fel a kérdést Ronchi atya.

Az egyház ne féljen az átláthatóságtól

Az Evangélium szavai, amelyekhez elmélkedését fűzte, Jézus csodálatos kenyér és halszaporítására vonatkoznak: „Erre ő megkérdezte: Hány kenyeretek van?” (Mk 6,38, Mt 15,34). A szerzetes a jelenetet elemezte: a tanítványok kérik, hogy bocsássa el a tömeget, hogy ehessenek. Jézus viszont azzal válaszol, hogy etessék meg ők a népet. A tizenkettő tiltakozására annak költsége miatt, a Mester megkérdezi, hogy mennyi kenyerük van, nézzék meg. Jézus nagyon gyakorlatias, összegzést kér. Ma is minden tanítványtól azt kérdezi: mennyid van? Mennyi pénzed, házad van? Milyen az életszínvonalad? Menjetek és ellenőrizzétek. Hány autótok és ékszeretek van keresztek és gyűrűk formájában? Az egyház ne féljen az átláthatóságtól, attól, hogy tisztázza, mennyi kenyere és hala van, milyen javai vannak. Öt kenyér és két hal.

Amikor igazak vagyunk, szabadok is vagyunk

Az átláthatósággal igazakká válunk. Amikor igazak vagyunk, szabadok is vagyunk – állapította meg a nagyböjti prédikátor. Ahogy Jézus is az volt, nem hagyta, hogy megvásárolják és nem lépett be soha sem a gazdagok palotájába, hacsak nem fogolyként. Amikor valakinek nincs semmije, akkor igyekszik tartalékolni, ahogy azok a szerzetesrendek, amelyek úgy próbálják kezelni javaikat, mintha azok biztonságot adhatnának a hivatások válsága ellen. Jézus logikája azonban az ajándékozás. Az evangéliumi „szeretni” szó az „adni” szóval fordítandó. A kenyérszaporítás csodája azt mondja, hogy Jézus nem foglalkozik a kenyér mennyiségével, hanem azt akarja, hogy azt a kenyeret megosszák.

Nincs szükség csodás megszaporításokra, hanem le kell küzdeni az önzést

Egy titokzatos isteni szabály szerint, amikor az én kenyerem a mi kenyerünkké válik, akkor a kevés is elegendővé lesz. Az éhezés viszont akkor kezdődik, amikor szorosan magamhoz szorítom a kenyeremet, amikor a jóllakott Nyugat magához szorítja kenyerét, halát, és javait megtartja magának (…). Az, hogy táplálékkal lássuk el a földet, lehetséges, van bőségesen kenyér. Nem szükséges megszaporítani, elegendő elosztani, kezdve magunkkal. Nincs szükség csodás megszaporításokra, hanem le kell küzdeni az önzés, az élelmiszerpazarlás és a kevesek általi felhalmozás Góliátját. Adjatok és nektek is adnak majd, és túlcsorduló mértékkel kaptok majd cserébe. Ez Jézus ígérete az ajándékozás és a megszázszorozás titokzatos és hatalmas gazdasága. Ez megnyugvással tölt el, mert megmutatja, hogy a végső igazság az ajándékozás logikáját követi, nem az előírások logikáját. Az utolsó kérdés az lesz: keveset vagy sokat adtál az életnek? Ettől függ az élet, nem a javaktól – zárta elmélkedését Ermes Ronchi atya.

Egy csepp a tengerben, de ez a csepp adhat értelmet és reményt az életnek

Elegendő öt odaajándékozott kenyér, hogy megváltoztassuk a világot. A csoda az öt kenyér és a két hal, amelyeket a születő egyház Krisztus kezébe helyez, bízva és nem számolgatva, nem visszatartva valamit magának és saját vacsorájának. Kevés, de ez mindene, ez a tanítványok egész vacsorája. Egy csepp a tengerben, de ez a csepp adhat értelmet és reményt az életnek – figyelmeztetett P. Ronchi.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió