“A liturgikus reform visszafordíthatatlan…”

“A liturgikus reform visszafordíthatatlan…”

„Bizonyossággal és a Tanítóhivatal tekintélyével megállapíthatjuk, hogy a liturgikus reform visszafordíthatatlan.” Így fogalmazott a pápa beszédében, amelyet csütörtök délelőtt intézett a 68. Nemzeti Liturgikus Hét résztvevőihez. Közel 800-an voltak jelen az audiencián a vatikáni VI. Pál teremben, akik augusztus 21-24. között részt vettek a 70 éve alapított Liturgikus Cselekmény Központja által szervezett konferencián. Ferenc pápa beszédében áttekintette a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt időszakot, amelyben a Zsinat a liturgikus reform forrásának tekinthető. Emlékeztetett, hogy élő valóság és élet a liturgia (élő  és élet), vagyis „népi jellegűnek” kell lennie, nem pedig „klerikusnak”. Legyen továbbá befogadó, a szeretetközösség megteremtője anélkül, hogy uniformizálna. Ne rítus legyen, hanem olyan élmény, amely megváltoztatja az életet.

Tovább kell folytatni a munkát a zsinat által kijelölt irányba

Ferenc pápa szerint ma tovább kell folytatni a munkát a zsinat által kijelölt irányba, túllépve az alaptalan és felszínes értelmezéseken, a részleges befogadáson és az olyan gyakorlatokon, amelyek eltorzítják a liturgikus reformot. Nem arról van szó, hogy újra kell gondolni a reformot, áttekintve a meghozott döntéseket, hanem jobban meg kell érteni az okait és tiszteletben kell tartani azt a fegyelmet, amely szabályozza. E tanítás és a megtett hosszú út nyomán bizonyossággal és a Tanítóhivatal tekintélyével állapíthatjuk meg, hogy a liturgikus reform visszafordíthatatlan – hangsúlyozta a pápa.

„Élő liturgia egy élő egyházért” 

„Élő liturgia egy élő egyházért” – ez állt a Nemzeti Liturgikus Hét elmélkedéseinek középpontjában. Ebből kiindulva a Szentatya emlékeztetett, hogy él a liturgia Krisztus misztériumának valós jelenléte miatt. Ami meghatározza a liturgiát, az Krisztus papságának megvalósítása, életének felajánlása. A látható jelek között az oltár Krisztus, az élő kő jelképe, az a központ, amely felé templomainkban a figyelem irányul. Ezért kenik meg krizmával és efelé irányul a pap és a hívek figyelme.

A liturgia az egyház népének egésze számára élet és „nép-jellegű”, nem „klerikális”

A liturgia az egyház népének egésze számára élet és „nép-jellegű”, nem „klerikális”, mert egyben a nép cselekménye is: Isten műve a népe felé, de a nép cselekedete is, amely dicsőíti Istent és meghallgatja Őt. Az egyház tehát mindenkit egybegyűjt, kicsiket és nagyokat, igazakat és bűnösöket anélkül, hogy bárkit is kiselejtezne. A liturgia valójában befogadó és nem kirekesztő, mindenkit arra hív, hogy építse Krisztus testét.

Az egyház valóban élő, ha Krisztussal élő egységet alkot

A liturgia végül „élet”, abban az értelemben, hogy nem egy megértésre váró eszme, vagy egy elvégzendő rítus, hanem egy átélt tapasztalat, amely átalakítja élet- és gondolkodásmódunkat. Mennyire más, ha az „Isten létezik” kijelentés helyett azt mondjuk: az Isten szeret, úgy, ahogy vagyunk, itt és most. Így a rítusok és az imák a keresztény élet iskolájává válnak. Az egyház valóban élő, ha Krisztussal élő egységet alkot, az élet hordozója, anyai és missziós, kilép önmagából és elindul a másik felé, a szolgálatra buzdít anélkül, hogy világi hatalmakat követne, amelyek sterillé teszik.

Az egyház gazdagsága amennyiben „katolikus”, tovább lép a római rítuson, amely bár a legelterjedtebb, nem az egyedüli. A keleti és nyugati rítusbeli hagyományok harmóniája ad hangot a Krisztusért imádkozó egyetlen egyháznak.

A liturgia az egyház életerejének forrása és csúcspontja legyen

Ferenc pápa utalt a Liturgikus Hetek hosszú tapasztalatára, amely segített elvinni a liturgikus megújulást a plébániák, a szemináriumok és a vallási közösségek életébe. A Szentatya azt kérte a Liturgikus Cselekmény Központjától, amelynek vezetője Claudio Maniago püspök, hogy folytassa ezt az elkötelezettségét, vagyis segítse a felszentelt papok, az énekesek, a művészek és a zenészek együttműködését, hogy a liturgia az egyház életerejének forrása és csúcspontja legyen. A Központ mindig is kitűnt a liturgikus pasztoráció gondozásában, hű maradva az Apostoli Szék és a püspökök útmutatásaihoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA