A pápa utolsó katekézise a családról: pótolhatatlan a világ igazgatásában

A pápa utolsó katekézise a családról: pótolhatatlan a világ igazgatásában

Ferenc pápa szeptember 16-án, szerdán délelőtt befejezte a család témájának szentelt, 27 részes katekézis-sorozatát. Nemsokára megkezdődő amerikai apostoli útjára (szeptember 19-28.) készülve a hívek imáit kérte. Kiemelte, hogy az utazás fő célja a philadelphiai családtalálkozó, majd ellátogat az ENSZ székházába a szervezet 70. évfordulója alkalmából. Az USA-ba való érkezése előtt Kubába utazik, ezért az ország védőszentje, a cobrei Szűzanya pártfogásáért is fohászkodott útja sikeréért.

A család alapvető és pótolhatatlan emberi közösség

A szerdai elmélkedések sorában ezúttal a Galatákhoz írt levél 4. fejezetének elején található szakaszokhoz (Gal 4,4-7) fűzte gondolatait a pápa: a Fiú, aki asszonytól született. A család témájához kapcsolódó két fontos esemény előtt állunk: a családok világtalálkozója Philadelphiában (szeptember 22-25.), valamint a püspöki szinódus Rómában (október 4-25.), mely egyaránt az egész világhoz szól a kereszténység egyetemes dimenziójának megfelelően, és hozzáférhető a család számára, amely a pápa szavai szerint alapvető és pótolhatatlan emberi közösség.

A férfi és a nő szövetsége igazgassa a világot

A mai átmeneti kultúrát a gazdasági technokrácia igazgatja. Az etika alá van rendelve a haszon logikájának, ami bőséges eszközöket és óriási médiatámogatást élvez. Ebben a helyzetben a férfi és a nő új szövetsége nem csupán szükséges, hanem stratégiai jelentőségű is ahhoz, hogy a népek fölszabaduljanak a pénz gyarmatosítása alól. Ennek a szövetségnek kell újra irányítania a politikát, a gazdaságot és a polgári együttélést. Ez dönti el a föld lakhatóságát, az élet érzésének átadását, az emlékezet és a remény kötelékeit. Ennek a szövetségnek a férfi és a nő házastársi-családi közössége a létrehozója, mondhatni ez az „arany csomó”. A hit Isten teremtésének bölcsességéből merít, aki a családra bízta azt a megindító tervet, hogy „háziasítsa”, szelídítse meg a világot. És éppen a család áll ennek a világkultúrának az alapjában, amely megment minket; megment minket annyi támadástól, pusztítástól, gyarmatosítástól, mint amilyen a pénz rabszolgasága vagy az ideológiáké, amelyek olyannyira fenyegetik a világot. A család adja meg a védekezés alapját – hangsúlyozta a pápa.

Teremtés, bűnbeesés, eredeti bűn: a nő sajátos áldást hordoz

A teremtésről szóló bibliai szakaszról kezdtük szerdai elmélkedés-sorozatunkat – folytatta a Szentatya. Most újra ebből kell merítenünk ihletet. Nagy munka vár ránk, de egyben lelkesítő is. Isten teremtése nem pusztán filozófiai előfeltevés: az élet és a hit egyetemes távlata! Nem létezik más isteni terv, mint a teremtés és az üdvösség. Isten a teremtményei üdvösségéért lett emberré, mint ahogy a feltámadt Jézus az elsőszülött minden teremtmény között (vö. Kol 1,15). A teremtett világot Isten a férfira és a nőre bízta: az, ami kettejük között történik, határoz meg mindent. Ők visszautasítják az isteni áldást, és ez vezet sorsszerűen a mindenhatóság önkívületébe, amely mindent megront. Ezt hívjuk mi eredeti bűnnek. És mi mindannyian ezzel az örökséggel jövünk a világra. Ennek ellenére nem vagyunk megátkozva, magunkra hagyva. Isten a Teremtés könyvében a bűnbeesés után így szól az álnok kígyóhoz: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé” (Ter 3,15) Ezekkel a szavakkal Isten egy védőkorláttal jelöli meg a nőt a rossz ellen, amelyhez fordulhat, ha akar, minden nemzedéken át. Vagyis a nő egy titkos és sajátos áldást hordoz, hogy megvédje gyermekét a gonosztól! Amint a Jelenések könyvében az asszony, amelyik rohan, hogy elrejtse gyermekét a sárkány elől. Isten pedig megvédi őt (vö. Jel 12,6).

A Szentatya ezután így folytatta katekézisét: Gondoljatok bele, milyen mélység tárul föl itt előttünk! Sok – olykor sértő – közhely létezik a kísértő nőről, aki a rosszra buzdít. Ezzel szemben tér nyílik a nő teológiájának olyan dimenziója előtt, amelyik felér ehhez az áldáshoz, amellyel Isten az asszonyhoz és leszármazottaihoz fordul!

Isten a bűnben sem hagy magunkra, gyengéd irgalommal kísér

Isten irgalmas oltalma a férfi és a nő iránt soha nem marad el – ezt ne feledjük! A Biblia szimbolikus nyelve elbeszéli, hogy előbb eltávolította őket az Édenkertből, aztán bőrből ruhát adott rájuk és fölöltöztette őket. Ez a gyöngéd gesztus azt jelenti, hogy bűnünk fájdalmas következményei nyomán sem akarja Isten, hogy mezítelenek legyünk, bűnös sorsunkra hagyatva. Ez az isteni gyöngédség, a rólunk való gondoskodás ölt testet a Názáreti Jézusban, Isten Fiában, aki asszonytól született. Szent Pál mondja: „amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk (Róm 5,8). Krisztus asszonytól, egy asszonytól született. Ez Isten simogatása sebeinkre, tévedéseinkre, bűneinkre. De Isten olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk, és előre akar vinni minket ezzel a tervvel, és a nő az erősebb, aki előreviszi ezt a tervet – magyarázta szabadon a Szentatya.

A világ a családból születik és neki köszönhetően halad előre

Isten ígérete, amelyet a férfinak és a nőnek tesz a történelem kezdetén, magában foglalja az összes embert, egészen a történelem végéig. Ha elég hitünk van, a föld népeinek családjai fölismerik magukat ebben az áldásban. Mindenesetre bárki hagyja, hogy hasson rá ez a látomás, bármelyik néphez, nemzethez, valláshoz tartozzék is, jöjjön velünk. Testvérünk lesz, a nélkül persze, hogy erőszakosan akarnánk téríteni. Zarándokoljunk együtt ezzel az isteni áldással és céllal, hogy egymás testvéreivé tegyen minket egy olyan világban, amelyik éppen a családból, a férfi és a nő egyesüléséből születik és rajta keresztül halad előre – zárta utolsó családkatekézisét Ferenc pápa.

Kép: A család óv meg minket a világ veszélyeitől: a pápa a szerdai audiencián – AP

Forrás: Vatikáni Rádió