A pápák és Európa a II. világháborútól napjainkig – történelmi háttér a katolikus egyház „Európa politikájához”

A pápák és Európa a II. világháborútól napjainkig – történelmi háttér a katolikus egyház „Európa politikájához”

A pápák és Európa a II. világháborút követő időszaktól napjainkig – történelmi háttér a katolikus egyház „Európa politikájához” 

A pápák Magisztériuma

A XX. század második felét vizsgálva a pápák mindig élénk figyelemmel kísérték Európa sorsát. Teljes mértékben tiszteletben tartva az egyház és a politika különválasztását, bátran és építő jelleggel fogalmazták meg tanításukat. Ehhez az is alapot adott, hogy az egyház, a hit letéteményese a kezdetektől fogva nagymértékben hozzájárult a mai Európa születéséhez, kialakulásához és növekedéséhez.

XII. Piusz: Európa ébredjen ismét tudatára sajátos lelkiségének

XII. Piusz pápa már 1948-ban nyilvánosan támogatta egy „Európai Unió” létrejöttét, szövetségi struktúra formájában. Néhány évvel később így fogalmazott: „Érvek sokasága arra szólítja fel az európai nemzeteket, hogy valódi szövetségben egyesüljenek”. A pápák gondoskodása egyidejűleg szólt az európai népek kormányzóinak és vezetőinek, valamint a keresztény állampolgároknak, akiknek feladata, hogy mint a hit emberei aktívan részt vegyenek a földrész anyagi, kulturális és spirituális növekedésében. „Európa, az Isteni Gondviselés elrendelésének megfelelően, még lehet értékek táptalaja és közvetítője, ha képes lesz ismét tudatosítani saját spirituális jellegét és megtagadni a hatalom istenítését” – tanította XII. Piusz pápa.

XXIII. János: Az új Európa építése nem a kormányok kiváltsága, hanem népei közös alkotása

XXIII. János, a II. Vatikáni Zsinat pápája az egyház szociális tanítását fejlesztette tovább „Mater et Magistra” és „Pacem in terris” enciklikáiban. A Berlini Fal és a kubai válság időszaka volt ez, amikor a világ két nagyhatalma között egyre feszültebbé vált a helyzet. Roncalli pápa tanításában végsőkig menő erőfeszítésekkel szögezte le a béke elsőbbségét az atomháború fenyegető rémálmával szemben. Rádióüzenetében intézett felhívást a világhoz, hogy mindenki őszintén munkálkodjon a béke érdekében. Minden jog nem az emberi akaratban, az államok, szervezetek törvényhozásában gyökerezik, hanem a Teremtő Istentől származik. Az emberi jogok egyetemesek, sérthetetlenek és elidegeníthetetlenek. 1962-ben a 49. franciaországi szociális hétre írt levelében XXIII. János pápa rámutat annak a szükségességére, hogy Európa a nemzeteit meghatározó sajátosságokból kiindulva váljon élő és eredeti valósággá. Az egyes államok Európa közös java érdekét szolgálják saját nemzeti hagyományaikra támaszkodva. Európa kialakítása ne legyen a kormányok kizárólagos privilégiuma, hanem a népek közös alkotása.

Roncalli pápa esetében nem feledkezhetünk meg arról a karizmatikus szerepéről, amelyet a keleti egyházakkal való kapcsolatok terén töltött be. Bulgáriában, Törökországban és Görögországban pápai delegátusként szerzett tapasztalatait felhasználva hozta létre 1960-ban a Keresztény Egységtitkárságot, ezzel is előkészítve az Egyetemes Zsinatot.

VI. Pál: az európai népek közös öröksége az evangéliumon alapul

Montini pápa magisztériumában központi helyet foglal el a béke kérdése. Nem véletlen, hogy 1968. január elsején megalapítja a Béke világnapot, amely azóta is kiváltságos helyet foglal el a nemzetközi életben. VI. Pál, elődeihez hasonlóan úgy tekint az európai egységesülési folyamatra, mint a földrész, és ennek következtében az egész világ békéje megvalósításának elsődleges útjára.

Miben áll Európa békéje? Mindenekelőtt a személyek és népek jogainak tiszteletben tartását jelenti, szem előtt tartva az emberi méltóságot, a nemzetek szuverenitását, a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a gyűlölet és a diszkrimináció minden formájának felszámolását. Azonban szükség van arra, hogy „a műszaki és gazdasági kapcsolatok hálózatát ugyanaz a lelkület éltesse és hassa át”.

VI. Pál pápaságának idején a vatikáni diplomácia legnagyobb sikerének számított a Szentszék részvétele az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencián, amelyet Helsinkiben tartottak 1972-75 között. Ez a vasfüggönyön túli országokkal való együttműködés fejlődésének kezdetét jelentette, ugyanakkor kifejezte azt az igényt, hogy az egész földrészen egyforma mértékben hivatkozhassanak az emberi jogok tiszteletben tartására. A Szentszék a kommunista diktatúra elnyomása alatt élő országok meghívását elfogadva vett részt a tárgyalásokon. Ez volt az első alkalom, hogy az 1815-ös Bécsi Kongresszust követően a Szentszék teljes jogú és felelősségű tagként vett részt egy politikai jellegű nemzetközi konferencián.

1976. január 12-én, a szentszéki diplomatákhoz intézett beszédében VI. Pál pápa hangsúlyozta, hogy a konferencián a Szentszék a vallásszabadság tiszteletben tartására vonatkozó igény legközvetlenebb szócsöveként vett részt. A konferencia önmagukban véve kiváló alapelveket és viselkedési formákat szögezett le, amelyek hatékonyságát majd a jövőben lehet lemérni, azok gyakorlati megvalósítása során. A történelem csak ekkor ítélheti meg pozitívan ezt az eseményt. A minden résztvevő által elfogadott alapelvek és normák szorosan kapcsolódnak az európai népek közös eszményeihez. Ez az örökség főleg az evangéliumi üzeneten alapul, amelyet Európa befogadott, és amely lényegében szintén közös más kontinensek népeivel, azokat is beleértve, akik nem tartoznak az ún. „keresztény civilizációhoz”. A keresztény üzenet azonban ott is az ember legmélyebb elvárásait tolmácsolja.

Szent II. János Pál: Európa! Tárd szélesre kapuidat Krisztus előtt!

1988. október 11-én II. János Pál pápa az Európai Parlamentben mondott beszédében ismételten leszögezte: „A Szentszék az utóbbi világháború végét követően soha nem szűnt meg Európa építésére buzdítani”. 1999 júniusában, amikor hetedik alkalommal tett apostoli látogatást hazájában, történelmi beszédet mondott a lengyel országházban. A számára különösen kedves metaforát alkalmazva emlékeztetett a földrész két tüdejére, Keletre és Nyugatra, a keresztény spirituális örökség gazdagságára, miközben óva intett egy pusztán gazdasági és politikai szempontokra épülő Európa megvalósításától. „Ha azt akarjuk, hogy Európa új egysége tartós legyen, akkor azokra a spirituális értékekre kell építenünk, amelyek egykor alapjait képezték, figyelembe véve az egyes nemzetek kultúrájának és hagyományainak gazdagságát és különbözőségét”. A megújuló földrész „legyen a Lélek Nagy Európai Közössége” – mondta a szent pápa, majd a varsói parlamentben is megújította felhívását: „Európa, tárd szélesre kapuidat Krisztus előtt!”

Ennek az egységes Európának a spirituális fővárosaként Wojtyła pápa 2003. november 30-án, Advent első vasárnapján, Santiago de Compostela spanyolországi kegyhelyet jelölte meg a város érsekéhez intézett levelében, a harmadik keresztény évezred első Szent Jakab-éve alkalmából.

XVI. Benedek: Európa több, mint földrajzi egység – kulturális és történelmi fogalom

XVI. Benedek pápaságának kezdetét II. János Pál halálának planetáris eseménye jelölte meg, amely a katolikus közösség erőteljes egységének a pillanata volt. A föld nagyjai mind felvonultak a szent pápa temetésén, közösen gyászoltak a nem keresztények, a nem istenhívők is. Ratzinger pápa ezekkel a szavakkal kezdte péteri szolgálatát: „A betegség és a halál szomorú napjaiban csodálatosan megmutatkozott szemünk előtt: az egyház él, az egyház fiatal!”

Az értelem és a hit kapcsolata gyakori témája volt Magisztériumának: „A világ mélyen vallásos kultúrái az isteni kizárását az értelem egyetemességből úgy élik meg, mint támadást legbensőbb érzéseik ellen. Egy olyan értelem, amely süket az istenivel szemben és a vallást a szubkultúra szférájába szorítja ki, képtelen beleilleszkedni a kultúrák párbeszédébe”.

Tíz évvel ezelőtt, 2007. január 8-án, XVI. Benedek pápa a Szentszékhez rendelt diplomáciai testület tagjaihoz intézett szokásos év eleji beszédében a következő szavakkal utalt a Római Szerződés közelgő ötvenedik évfordulójára:

“Most, amikor a Római Szerződés 50. évfordulójának megünneplésére készülünk, szükséges, hogy reflektáljunk az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződésre. Azt kívánom, hogy maradéktalanul védjék meg az alapvető értékeket, amelyekre az emberi méltóság épül, különös tekintettel a vallásszabadságra, minden dimenziójára, valamint az egyházak intézményes jogaira. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a földrész tagadhatatlan keresztény örökségétől, amely nagymértékben hozzájárult a nemzetek és népek Európájának kialakításához”.

XVI. Benedek egybefűzte az 1956-os magyar forradalom és a Római Szerződés történelmi eseményeit

XVI. Benedek pápa az előző évre visszatekintő, nagy jelentőségű beszédében fontosnak tartotta, hogy kiemelje a földrész sorsát nagymértékben meghatározó 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját is.

„A budapesti felkelés ötvenedik évfordulója, amelyet tavaly októberben ünnepeltünk, emlékeztetett bennünket a XX. század drámai eseményeire, amelyek minden európait arra ösztönöznek, hogy minden fajta elnyomástól és ideológiai befolyástól mentes, szabad jövőt építsen, hogy a barátság és testvériség szálait fűzze, hogy gondoskodást és szolidaritást mutasson a legszegényebbek és legkisebbek iránt. Ugyanakkor fontos, hogy megtisztítsuk a múlt feszültségeit, előmozdítva minden szinten a kiengesztelődést, mert csak ez teszi lehetővé a jövő építését és azt, hogy megnyíljunk a reménynek”.

Ma is hálásak vagyunk Benedek pápának, hogy a nemzeti önazonosságunk számára ilyen fontos történelmi eseményt példaként említette a világ minden részét képviselő szentszéki diplomatákhoz intézett beszédében.

XVI. Benedek beszédét a következő felhívással folytatta, amely ma, tíz év távlatában különösen prófétaian hangzik: “Felhívást intézek mindazokhoz is, akik az európai földrészen a terrorizmus felé hajlanak, hogy szüntessenek be minden ilyen típusú tevékenységet, mert ezek a magatartások, amelyek az erőszakot juttatják érvényre és félelmet idéznek elő a lakosság körében, zsákutcába vezetnek”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: AFP