A valóságban is tűzvész pusztított a középkori apátságban, amely a „Rózsa nevét” ihlette

A valóságban is tűzvész pusztított a középkori apátságban, amely a „Rózsa nevét” ihlette

A január 24-én, szerdán este keletkezett tűz jelentős károkat okozott a Torino közelében fekvő középkori, évszázadokig bencés, majd rosminiánus Szent Mihály-apátságban (Sacra di San Michele), amely megihlette Umberto Ecót, „A rózsa neve” című sikerkönyv íróját.

A 10. századi kolostor tetőszerkezetének egy része szerda este gyulladt ki, a lángokat néhány óra alatt sikerült eloltani. A kolostorban élő három rosminiánus szerzetes még idejében elhagyta az épületet.

Az észak-olaszországi Susa-völgyben emelkedő csaknem ezeréves apátság szolgált mintául Umberto Eco számára világhírű regénye, A rózsa neve (1980) megírásakor. A könyv alapján hat évvel később játékfilm is készült.

A 14. században egy bencés apátságban játszódó történet hatalmas tűzvésszel zárul, amelyben megsemmisül a kolostor ősi könyvek ezreivel teli titkos könyvtára.

A szerda esti tüzet az olasz sajtó szerint rövidzárlat okozhatta, a tetőn ugyanis renoválás zajlott. A tűzoltók hatalmas károkról számoltak be annak ellenére, hogy történelmi vagy művészeti jelentőségű alkotásokat nem értek a lángok.

Az eredetileg bencés, később a rosminiánus szerzetesek által fenntartott apátságot a 10. század végén alapították. Fontos állomáshelye az Európa északnyugati részéből az Alpokon át Jeruzsálembe vezető Via Francigena zarándokútnak. 1995 óta a Szent Mihály-apátság Piemont tartomány egyik hivatalos szimbóluma. A kolostor múzeumát tavaly 100 ezer látogató kereste fel.

A római időkben erőd állt az apátság helyén, majd a Nyugatrómai Birodalom bukása után a lombardok emeltek ezen a ponton erődítményt. A 11. században említenek először egy itt élő szerzetest, a hagyomány szerint ő alapította a monostort 966-ban. Annyi bizonyos, hogy a kripta a 10. század végefelé épült.

A hagyomány úgy tartja, hogy magát az épületet Szent Giovanni Vincenzo püspök és remete emelte Szent Mihály főangyal biztatására, és a remete által összegyűjtött építőanyagok csodás módon kerültek föl az építkezés színhelyére. A Szent Mihály tiszteletére épült templomokat szerették hasonlóan látványos magaslati pontokon elhelyezni, mint a franciaországi Mont Saint-Michel esetében is látható.

A 11. századtól bencés regula szerint működő apátságban vendégház is épült a Via Francigena zarándokúton érkező látogatók elszállásolására. 1098 húsvétján Canterbury Szent Anzelm is járt itt, unokaöccsét látogatta meg. A 12. században Ermengardo apát építtette a ma is látható templomot.

A hanyatlásnak indult monostort XV. Gergely pápa záratta be 1622-ben, majd 1835-ben bízták meg Antonio Rosmini-Serbatit, hogy építse újjá, és költözzön be közösségével, a Szeretet Intézményével.

Forrás és fotó: MTI/ Magyar Kurír