Alázatosan hallgassuk meg egymást

Alázatosan hallgassuk meg egymást

Hallgatok az Úr szavára, aki alázatosan beszél hozzám, vagy saját személyes érdekeimet Isten Országa elé helyezem? Giulio Michelini ferences atya erről elmélkedett hétfőn délelőtt, a pápának és a Római Kúria tagjainak tartott nagyböjti lelkigyakorlat második napján. 74 résztvevője van a lelkigyakorlatnak, amely március 5-e és 10-e között zajlik a Róma közelében található kisváros, Ariccia lelkigyakorlatos házában. Az első elmélkedés témája: Péter vallomása és Jézus útja Jeruzsálem felé, Máté evangéliuma szerint.

Gondoljuk végig, mi alapján hozunk döntéseket?

Jézus az imádságban hozta meg döntéseit, nem álmok vagy varázslók útmutatása alapján, mint például Nagy Sándor, Plutarkhosz elbeszélése szerint. Michelini atya arra buzdította a jelenlévőket, hogy tegyék föl maguknak a kérdést: hogyan hozzák meg fontos döntéseiket? Mi alapján mérlegelnek? Felindulásból döntenek? Hagyják, hogy a szokásaik vezessék őket? Önmagukat és személyes érdekeiket Isten Országa elé helyezik-e? Meghallgatják-e Isten Szavát, amely alázatosan szól hozzájuk?

Van-e bennük elég alázat ahhoz, hogy ne csak önnön hangunkat halljuk?

Ezután a ferences prédikátor Péterről és a rabbinikus hagyományról beszélt. Péter a kinyilatkoztatás alapján fölismeri, hogy Jézus a Messiás. De az Atya nemcsak Fián keresztül szólt, hanem Péteren keresztül is beszélt Fiához, Jézushoz – magyarázta Michelini atya. Jézus az, aki apránként fölfedi hivatását, de mások ösztönzésére gesztusokat is tesz. A Názáreti Jézus életében nagy hely jut a találkozásoknak, amelyek kihatnak küldetésére. A judaista hagyomány pedig úgy tartotta, hogy Isten továbbra is nagyon alázatosan szól, mint például a gyermekek vagy az őrültek hangján keresztül. Akár a szellő sugallata, amint az Illéssel történt a Hóreb-hegyen.

Gondoljuk tehát végig: elég alázatosak vagyunk-e, hogy meghallgassuk Pétert? Elég alázat van-e bennünk, hogy meghallgassuk egymást, túl az előítéleteken és a meglévő elő-olvasatainkon, oda tudunk-e figyelni arra, amit Isten akar mondani nekünk bezárkózásaink ellenére? Meghallgatjuk-e a többiek hangját, még ha halk is, vagy csak a sajátunkat halljuk?

Jézus látszólag visszavonul, de nem torpan meg

Ezután a ferences atya arról az értelmezésről beszélt, mely szerint Jézus tudatában volt annak, hogy mi vár rá. Máté evangéliumában az áll, hogy Jézus visszavonult. Ezt az igét az ógörögben a frontról való visszavonulásra használták, amikor vereség vagy veszély miatt hagyta el a harcmezőt a hadsereg. Jézus is úgy tűnik, hogy visszavonul Keresztelő János letartóztatásának hírére, illetve amikor megtudja, hogy a farizeusok el akarják veszejteni. Ezek a stratégiai visszavonulások azonban nem a megtorpanást szolgálják – mutatott rá a nagyböjti prédikátor. Jézus konkrét dolgokat tesz, vagyis elkezdi hirdetni Isten Országát és gyógyítja a betegeket.

Tegyük föl tehát magunknak a kérdést: vajon elég bátrak vagyunk-e, hogy a végsőkig kövessük Jézus Krisztust, vállalva az ezzel járó keresztet, hirdetve a feltámadást, az örömöt, de a próbatételt is? Ahogy ő mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24).

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió