Andrea Bocelli koncertezett a Szent István- bazilikában

Andrea Bocelli koncertezett a Szent István- bazilikában

Az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva adott ingyenes koncertet a világhírű tenor, Andrea Bocelli november 5-én este a Szent István-bazilikában. „A Nagy Titok: A család evangéliuma, az emberiesség iskolája korunkban” rendezvénysorozat magyarországi állomásán Erdő Péter bíboros evangelizált.

A Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma és a milánói CitySound & Event által szervezett programsorozat első állomása tavaly májusban a barcelonai Sagrada Famíliában volt, és idén májusban a krakkói Szent II. János Pál Központban is ingyen hallgathatták meg azt az összeállítást, amely a szeretet örömét és a család értékét szeretné a középpontba állítani a világi és az egyházi közösségekben a komolyzenén keresztül.

A koncertet Carlos Simon Vazquez, a dikasztérium titkárhelyettesének köszöntője nyitotta meg. A vatikáni küldött angol nyelven méltatta államalapító szent királyunkat, akinek nevét a budapesti bazilika is viseli. Elmondta: Szent István király, férj és apa volt, aki gyermekének keresztény nevelést adott, és maga is felvette a kereszténységet. Rámutatott, hogy Szent Istvánt felesége is mindenben támogatta, így például egyházmegyék, kolostorok alapításában is.

Ezután következett Andrea Bocelli koncertje, amelyen többnyire mindenki által ismert egyházzenei művek és operarészletek csendültek fel. Felhangzott például a Halleluja Händel Messiásából, Mozart Requiemjének két tétele, több Ave Maria-feldolgozás, de a Misszió című film zenéjének egyik, Ennio Morricone által szerzett darabját is meghallgathatta a közönség . A világhírű tenor a Danubia zenekarral és a Marcello Rota által vezényelt Vox Humana kórussal, valamint a mindössze 22 éves ukrán Anastasiya Petryshak hegedűművésszel kiegészülve a szeretet szépségébe és csodáiba avatta be a közönséget. A művek értelmezését segítette az az ismertetőfüzet, amelyet Marco Tibaldi teológus, a bolognai Vallástudományi Intézet igazgatója állított össze.

Az isteni és emberi szeretetet megcsillantó muzsika után a házigazda Esztergom-Budapesti Főegyházmegye vezetője, Erdő Péter bíboros hirdetett igét, rámutatva arra, hogy milyen nagy titok a család. A főpásztor hangsúlyozta hogy a család nem egy divatjamúlt intézmény, hanem egy mindenfajta társadalmi alakulatnál régebbi képződmény, amivel Istennek kifejezett célja van az ember életében. A bíboros előadását teljes egészében közöljük.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Hálás köszönetet mondok Andrea Bocelli művész úrnak és társainak a gyönyörű koncertért. Elismerésemet fejezem ki az Apostoli Szentszéknek, különösen a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériumának, amelyet Ferenc pápa újonnan hozott létre.

A család közösség és nagy titok. Örömhír a teremtő Isten jóságáról, és iskola, ahol megtanulhatjuk az igazi emberséget. A családról az Egyház ősidők óta a Tízparancsolat kifejtése keretében a negyedik parancs kapcsán beszél: „Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy sokáig élj azon a földön, melyet az Úr, atyáid Istene ad neked” – ezt olvassuk a Kivonulás Könyvében. Elgondolkodtató, hogy a szülők tiszteletének parancsa mellett, mintegy szankcióként, az élet áll. A nép élete a földön. A parancs megtartása a béke és a jólét földi gyümölcseit is megtermi. Meg nem tartása viszont szörnyű kárt okoz egyénnek és közösségnek egyaránt .

A család fogalmát ma sokan kerülik. Úgy vélik, hogy korszerűtlen, hogy csupán a társadalom által megalkotott régi intézményt jelölt, amelyet kényünk-kedvünk szerint, mondjuk többségi alapon vagy ideológiák mentén újragondolhatunk, másként határozhatunk meg, sőt talán el is felejthetünk. Ám ha ezt elfelejtjük, akkor az életünket felejtjük el. Mert a család nem emberi alkotás, hanem a teremtő Isten tervének a része. Az ember mivoltával függ össze.

Bár manapság a genetikától a nevelésig sok területen felmerül az új ember kovácsolásának kísértése, a valóság komoly válaszokat ad az ember próbálkozásaira.

Mi tehát a család a Teremtő terve szerint? Egy férfi és egy nő, akik házasságban egyesülnek, családot alkotnak, gyermekeikkel együtt. Ez az intézmény független a közhatalom minden fajta elismerésétől, sőt azelőtt létezik. A család intézményét Isten alkotta, és ő határozta meg alaptörvényeit. Ez tehát nem a pápa vagy az Egyház, de nem is a világi közvélemény vagy a hatalmak tetszésétől függ. A házasság és a család a házastársak javára, gyermekek világrahozatalára és nevelésére van rendelve . Ez azt jelenti, hogy nem mi, nem a házastársak döntik el, hogy mi legyen a tartalma a családnak, vagy mi legyen a házasságnak a tárgya, ahogyan egyesek mondani szokták, hanem mindez előre meg van határozva. Természetes rendeltetése van a családnak, mint ahogyan magának a házasságnak is. Tehát a házasság és a család közös célokra irányulnak. Ezt a célt pedig Isten határozta meg.

Már Szent Ágoston azt írja, hogy „a házasság java hármas: a hűség, a gyermek és a szentség. A hűségen azt értjük – mondja Szent Ágoston – hogy a házasság kötelékén kívül más nővel vagy férfival ne éljenek. A gyermekek java azt jelenti, hogy szeretettel fogadják el a gyermeket, jóindulattal táplálják, és vallásosan (gondosan) neveljék. A szentség pedig azt jelenti, hogy a házasok ne váljanak el. És akit házastársa elbocsátott, az még az utód kedvéért se kössön házasságot mással” .

Világosan kitűnik ebből, hogy a szentség java nem azt jelenti, hogy csak a keresztények házassága felbonthatatlan. Kétségtelen, hogy a keresztények házassága különleges jel a világ előtt. Már Szent Pál kijelenti az Efezusi levélben, hogy „nagy titok ez; én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom”. Majd hozzáfűzi: egymás iránt olyan szeretettel kell lenniük a házasfeleknek, mint ahogyan Krisztus szereti Egyházát. Nem azért szentség a keresztények házassága, mert ők ezt külön akarják. Ha mind a ketten magukon hordozzák a keresztség eltörölhetetlen jelét, és igazi házasságot akarnak kötni, olyat amilyenről az imént beszéltünk, akkor házassági szövetségük Krisztus és az Egyház szeretetének és szövetségének kegyelmi erőt közvetítő szentsége lesz. Egyébként a szövetség szót a házasságra már a II. Vatikáni Zsinat is szívesen használta. Mert szövetség áll fenn Isten és a választott nép között. Új szövetséget kötött Isten az emberiséggel és különösen az Egyházzal, Krisztus áldozatával. Jézus mondja az utolsó vacsorán, amikor kezébe veszi a kelyhet: „ez az én vérem, az új szövetségé” .

Amikor Jézus a házasság felbonthatatlanságát hirdette, tanítványai megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni” . Jézus pedig azt válaszolta: „Aki fel tudja fogni, fogja fel!” Isten kegyelme tesz képessé minket ennek a Teremtőtől eredő szövetségnek, ennek a magas eszménynek a megvalósítására.

A házasság maga szentség, kegyelmi erőforrás, nem csak megkötésének pillanatában, hanem fennállásának egész ideje alatt. Ez azt jelenti, hogy a család is, amely a házasságra épül, a kegyelem működésének sajátos színtere. De Jézus minden házasságot felbonthatatlannak tanít. Nemcsak a tanítványok körében kötött házasságokat. Azt mondja, a Teremtő szándékára hivatkozva, hogy: „Kezdetben férfinak és nőnek teremtette” az embert. „Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek”. Majd hozzáfűzi: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Márpedig tudjuk, hogy ez a felszólító mód, ha egyszer Isten mondja, nem tűr ellenmondást. A Teremtés Könyvének elbeszélése szerint az Úr azt mondta: legyen világosság, és „lőn” világosság . Tehát ha azt mondja: „ember szét ne válassza”, akkor emberi erő nem is képes azt szétválasztani. Ma is megrendülten halljuk Krisztus szavait a házasságról, akárcsak annak idején az apostolok. Éppen ezért el kell gondolkoznunk azon, hogy mit is kíván tőlünk a házasság. Mi következik ebből a Teremtő akarata szerinti valóságból, mit is jelent a házasságra épülő család?

 

Személyek közösségét jelenti! Korunk a házasság és a család valóságával szemben nehézségeket hoz fel, nehezen birkózik meg velük. Miért is? Azért, mert olyan ellenvetésekkel él, mint az apostolok. Sokan úgy érzik például, hogy nem érdemes megházasodni. Néhány évvel ezelőtt, azt hiszem, arra még nem is gondoltak sokan, hogy a polgári házasságok száma is csökkenni fog, nemcsak az egyházi házasságoké. Tehát nagyon sokan egyszerűen nem merik azt a kötöttséget, azt az elköteleződést vállalni, ami egy házasságkötéssel jár. Ez az utóbbi harminc év fejleménye. Ennek – egyrészt – vannak társadalmi okai. Ezeket ma egyes országokban, így hazánkban is próbálják orvosolni: különböző támogatásokkal igyekeznek segíteni a fiatal házasokat és a családokat. De van lélektani oka is. Ez pedig egy téves emberkép. Az a szabadság-fogalom, amely a szabadságot minden kötöttségtől való mentességnek fogja fel. Az objektív igazság, a tárgyi valóság puszta létezése, önmagunk teremtett valósága is úgy tűnik fel, mint a szabadság akadálya, gátja, korlátozása. Ez a kísértés az, amit a mai ember újra meg újra megtapasztal. Csak persze, aki azt hiszi, hogy a boldogság a pillanatnyi érzésben van, az nem jut el az igazi boldogságra. Miért? Mert az ő számára nincs múlt, nincs jövő, nincsenek kapcsolatok, tehát nincs mihez viszonyítania a cselekedeteit, így nincs értelme és nincs értéke a jelen pillanatnak sem. Márpedig az ember lelkében, belül azért vágy él arra, hogy a pillanatunk valami több legyen, mint önmaga. Tehát az igazi örömet, az igazi boldogságot az Istennel való kapcsolat szerzi meg a számunkra. Márpedig a házasságban és a családban az ember joggal keresi a boldogságot. Sokan azért nem találják meg ezt az életükben, mert féltik a rosszul értelmezett szabadságukat. Pedig a boldogságot éppen nem a mindenkitől független szabadság, hanem az örökkévalóságra nyíló teljes és önmagát megosztó szeretetkapcsolat adja. Ez a házasfelek igazi java!

A család feladata és nagy lehetősége a személyes szeretetközösség. Ez a boldogság forrása. Ez az, amit a családban megtanulhatunk. Ez az, amire szüksége van a társadalomnak és az egész emberiségnek.

Ragyogjon fel családjainkban, világítson a mi szeretetünkben is Isten irgalmassága és ajándékozó jósága! Tegye a család boldogabbá, emberibbé és istenibbé a világot!

* * *

A főpásztor beszéde végén arra kérte Andrea Bocellit és feleségét, hogy imádkozzák el közösen a miatyánkot. Az imádságba bekapcsolódott a bazilikába bejutott mintegy ezerötszáz szerencsés hallgató is. A világhírű tenor ingyenes koncertje iránt ugyanis hatalmas volt az érdeklődés, így csak a szervezőknél jelentkezők töredéke juthatott be az eseményre.

A Nagy Titok koncert záróáldással és záróénekkel fejeződött be. Sei speranza solo tu! Egyedül Te vagy a reménység! – énekelte az Úristennek Andrea Bocelli.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila