Árassza el világunkat a szeretet lángja – Stanisław Dziwisz bíboros az IVT nyitószentmiséjén

Árassza el világunkat a szeretet lángja – Stanisław Dziwisz bíboros az IVT nyitószentmiséjén

Július 26-án hivatalosan kezdetét vette az Ifjúsági Világtalálkozó a Stanisław Dziwisz krakkói érsek által Krakkóban, a Błonia parkban bemutatott szentmisével, amelyen kétszázezer fiatal vett részt.

Krakkóban megállt az élet – jobban mondva, talán éppen most kezdődött el. Fiatalok ezrei mozdultak meg újra, hogy a találkozás és együttlét örömét vigyék el másokhoz. „Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” – mondta Szent II. János Pál pápa, buzdítva minden embert egymás, és így Krisztus befogadására. Személye most is közel áll a fiatalokhoz, tanúságtétele Isten irgalmáról – Szent Fausztináéval együtt – mélyen átjárja az Istent keresők szívét.

Lukasz, egy Sandomierzből érkezett ötödéves szeminarista elmondta, hogy mindennap imádkozik II. János Pál pápához. Életében másodszor vesz részt ifjúsági világtalálkozón, öt évvel ezelőtt Madridban volt, a papi hivatás mellett a találkozó után döntött. Nyitottság és érdeklődés tükröződött a Fokoláré mozgalomhoz tartozó libanoni fiatalok szemében is, akik először járnak Európában a világtalálkozó ideje alatt. Hosszú utat tettek meg, de félelem egyáltalán nem érződött rajtuk.

Krakkó belvárosában délutánra már a buszközlekedést is leállították, a Błonia parkban bemutatott szentmisére csak úgy özönlöttek a különféle lelkiségi mozgalmakhoz, szerzetesi közösségekhez tartozó fiatalok, akik énekelve, tapsolva, táncolva, zászlókat lengetve vonultak az utcákon a helyszín felé, már órákkal a szentmise kezdete előtt. (A Błonia, a város legnagyobb parkja nem először lesz helyszíne pápai látogatásnak: II. János Pál pápa négyszer, 1979-ben, 1983-ban, 1997-ben és 2002-ben járt itt, XVI. Benedek pedig 2006-ban.)

Az IVT-t megnyitó szertartás során bemutatták, és a találkozóra írt himnusz elhangzása alatt az oltárhoz vitték a rendezvény két szimbólumát: a keresztet, melyet a megváltás 1983-ra meghirdetett szentévére készítettek, és amely azóta II. János Pál szándéka szerint bejárta a világot; a fiatalok tanúságot téve hitükről elvitték minden országba, valamint a Mária-ikont, amely a találkozót megelőzően bejárta a lengyel egyházmegyéket. A Szűzanyát a kis Jézussal együtt ábrázoló alkotás a Róma pestistől való megmenekülésére emlékeztető, a Santa Maria Maggiore-bazilikában látható Salus Populi Romani kép másolata. (Ez előtt az ikon előtt imádkozik Ferenc pápa apostoli útjaira készülve.)

Stanisław Dziwisz a szentmise elején köszöntötte a világ minden részéről érkezett zarándokokat, majd arra kérte őket, imádkozzanak a békéért és az elmúlt napokban történt támadások áldozataiért – köztük azért az idős lelkipásztorért, akit aznap reggel gyilkoltak meg egy franciaországi templomban.

Dziwisz bíboros köszöntőszavait, valamint a szentmisén elmondott szentbeszédét Korponai Gábor SJ fordításában közöljük.

Kedves barátaim!

A pillanat, melyre három éve vártunk, elérkezett. A pillanat, melyre azóta várunk, amikor Ferenc pápa kihirdette Rio de Janeiróban, hogy a következő ifjúsági világtalálkozót Lengyelországban rendezik meg, Krakkóban. Krakkó történelmi központjában, egy a Mária-bazilika homlokzatára kihelyezett óra számolta a napokat, órákat, perceket és másodperceket eddig a pillanatig, melynek most részesei vagyunk. Ám egy sokkal fontosabb óra, mely szívünk gondolatait és érzéseit mérte, készített bennünket elő a Názáreti Mester fiatal tanítványainak találkozójára, melyet ma kezdünk el.

Minden földrészről és népből eljöttetek, keletről és nyugatról, északról és délről. Sok tapasztalatot és sok vágyat hoztatok magatokkal. Sokféle nyelven beszéltek, de mától kezdve az evangélium nyelvén fogunk egymással beszélni. Ez a szeretet, a testvériség, a szolidaritás és a béke nyelve. Teljes szívemből köszöntelek benneteket Karol Wojtyła, Szent II. János Pál városában. Ő itt nőtt föl az egyház szolgálatára, s innen indult el aztán arra a sok útra, melyeken Jézus Krisztus evangéliumát hirdette. Köszöntelek benneteket abban a városban, ahol különösen megtapasztaljuk az Isteni Irgalmasság titkát és ajándékát.

Cari amici – benvenuti a Cracovia!
Dear friends – welcome to Cracow!
Chers amis – bienvenus à Cracovie!
Liebe Freunde – herzlich willkommen in Krakau!
Queridos amigos – bienvenidos a Cracovia!
Queridos amigos – Bem-vindos à Cracóvia!
Дорогие Друзья! Добро пожаловать в Краков!
Дорогі друзі, вітаємо у Кракові!
Drodzy Przyjaciele – witajcie w Krakowie!
(Kedves Barátaim! – Isten hozott benneteket Krakkóban!)

Testvéreim, nyissuk meg szívünket, hogy befogadjuk Isten Igéjét és az Eucharisztia ajándékát. A megfeszített és föltámadt Úr, a Világ Megváltója lesz velünk. Tegyük le elé minden gondolatunkat, érzésünket, reményünket és várakozásunkat a fiatal egyház hitének ma kezdődő ünnepével kapcsolatban. Bűnösségünk és az evangélium eszméihez való hűtlenségünk tudatában kérjünk bocsánatot Istentől, hogy közösen és tiszta szívvel ünnepelhessük a legszentebb szentmiseáldozatot.

* * *

Kedves barátaim!

Miközben a föltámadt Jézus és Simon Péter a Galileai-tenger partján folytatott párbeszédét, a szeretet hármas kérdését és az arra adott választ hallgattuk, eszünkbe juthatott ennek a galileai halász életének a keménysége, amely elvezette ehhez a sorsdöntő párbeszédhez. Tudjuk, hogy egykor mindent elhagyott – családját, hajóját és hálóit – és egy szokatlan Tanítót követett Názáretből. Tanítványává vált. Megtanult Hozzá hasonló szemmel tekinteni Isten és az emberek dolgaira. Megélte szenvedését és halálát személyes gyöngeségének és tagadásának pillanataival együtt. Ezek után pedig, Jézus feltámadásakor megtapasztalta a megdöbbenés és az öröm pillanatait is, amikor az Úr megjelent szűkebb tanítványi körének, mielőtt fölment volna a mennybe. Ismerjük a beszélgetés folytatását, a szeretet próbáját, melyről a mai evangélium beszél.

Simon Péter a Szentlélektől megerősítve Jézus Krisztus bátor tanújává vált, a születő egyház sziklájává. Mindezek mellett a Római Birodalom fővárosában lerótta a legnagyobb árat is – keresztre feszítették, mint Mesterét. Péter vére Jézus nevében a hit magjává lett, melyből aztán kisarjadt az egyház elterjedve az egész világon.

Ma Krisztus Krakkóban szól hozzánk, a Visztula folyó partján, mely átszeli egész Lengyelországot a hegyeken át a tengerig. Tegyük magunkévá Péter tapasztalatát, és gondolkozzunk el rajta. Tegyünk föl magunknak három kérdést és keressük ezekre a választ! Elsőként, hogy honnan jövünk? Másodszor: hol vagyunk ma, életünk ezen időszakában? Harmadszor pedig: hová tartunk, és mit viszünk magunkkal?

Honnan jövünk? „Minden népből az ég alatt” (ApCsel 2,5), mint azok az emberek, akik nagy számban összejöttek Jeruzsálemben pünkösdkor, de most összehasonlíthatatlanul többen vagyunk, mint kétezer évvel ezelőtt, hiszen századokon keresztül hirdették nekünk az evangéliumot, amely azóta eljutott a világ legtávolabbi szegleteibe is. Tapasztalatainkat különféle kultúrákból, hagyományokból és nyelvből hozzuk. De magunkkal hordozzuk testvéreinknek, a föltámadt Úr követőinek hitének és életszentségének tanúságtételét – a régebbi és a jelenlegi nemzedékekét egyaránt.

Közöttünk vannak olyanok, akik a világ olyan részéből érkeztek, ahol békében élhetnek, ahol a családok a szeretet és az élet közösségei és ahol a fiatalok elérhetik álmaikat. Ám vannak közöttünk olyan fiatalok is, akik olyan országokból jöttek, ahol az emberek háborúktól vagy másféle konfliktusoktól szenvednek, ahol a gyermekek meghalnak az éhségtől és ahol a keresztényeket brutálisan üldözik. Közöttünk vannak olyan fiatal zarándokok is, akik a világ ama részéről érkeztek, ahol az erőszak és a vak terrorizmus uralkodik, ahol a kormányok tagjai őrölt eszméket követve hatalmaskodnak az emberek és a népek fölött.

 

Elhozzuk erre a találkozóra, ahol ezekben a napokban Jézussal találkozunk, személyes tapasztalatunkat arról, ahogy problémás világunkban megéljük az evangéliumot. Hozzuk félelmeinket és csalódásainkat, de reményeinket és vágyainkat is, azt a vágyunkat, hogy egy emberibb, testvéribb és szolidárisabb világban élhessünk. Tudatában vagyunk gyöngeségeinknek, de egyúttal hisszük azt is, hogy „mindenre képesek vagyunk Abban, aki erőt ad nekünk” (Fil 4,13). Képesek vagyunk szembenézni a modern világ kihívásaival, ahol a hit és a hitetlenség, a jó és a rossz, a szeretet és annak elutasítása között választhatunk.

A következő kérdés: hol vagyunk most, életünk e pillanatában? Közelről és távolról is érkeztünk. Sokan közületek több ezer kilométert utaztak és sokat adtak azért, hogy elérjenek ide. Krakkóban vagyunk, Lengyelország egykori fővárosában, ahol a hit világossága föllobbant ezerötven évvel ezelőtt. A lengyel történelem viszontagságos volt, de mi mindig megpróbáltunk hűek maradni Istenhez és az evangéliumhoz.

Azért vagyunk itt, mert Krisztus gyűjtött egybe minket. Ő a világ világossága. Aki Őt követi, nem jár a sötétben (Jn 8,12). Ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6). Kihez mennénk? Az örök élet igéi Nála vannak (Jn 6,68). Egyedül Ő – Jézus Krisztus – tudja betölteni az emberi szív legmélyebb vágyait. Ő az, aki elvezetett minket ide. Ő jelen van közöttünk. Elkísér bennünket, ahogy az Emmauszba tartó tanítványok mellé is odaszegődött. Bízzuk Rá ezekben a napokban gondjainkat, félelmeinket és reményeinket. Ezekben a napokban Ő meg fog kérdezni minket szeretetünk felől, ahogy Simon Pétert is megkérdezte. Ne kerüljük el a válaszadást ezekre a kérdésekre!

Jézussal találkozva annak is tudatában leszünk, hogy mi mindannyian egy nagy közösséget alkotunk – az egyházat –, amely átível az emberek által fölállított és az őket elválasztó határokon. Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akiket Fia, Jézus Krisztus megváltott vérével. Az egyetemes egyház megtapasztalása nagy tapasztalat, mely az ifjúsági világtalálkozók sajátja. Az egyház képe tőlünk függ – a mi hitünktől és életszentségünktől. Rajtunk múlik, hogy az evangélium eljusson azokhoz, akik még nem hallottak Krisztusról vagy nem tudnak róla eleget.

Holnap, eljön közénk napjaink Pétere, Ferenc pápa. Holnapután ugyanitt fogjuk Őt köszönteni. A következő napokban hallani fogjuk szavát és együtt fogunk imádkozni Vele. A pápa jelenléte az ifjúsági világtalálkozón a hit eme ünnepének még szebb és sajátosabb jellemvonása.

Végül, harmadjára, az utolsó kérdés: merre tartunk és mit fogunk magunkkal vinni innen? Találkozónk csupán pár napos, mely egy sűrű, lelki és bizonyos értelemben fizikai erőt is igénylő tapasztalat lesz. Majd visszatérünk otthonainkba, családjainkhoz, iskoláinkba, egyetemeinkre és munkahelyeinkre. Talán fontos döntéseket hozunk ezekben a napokban? Talán új célokat tűzünk ki életünkben? Talán meghalljuk Jézus tiszta hangját, amellyel azt mondja nekünk, hogy hagyjunk el mindent és kövessük Őt?

Mit viszünk magunkkal? Jobb, ha nem válaszoljuk meg előre ezt a kérdést. De vegyük föl ezt a kihívást! Ezekben a napokban osszuk meg egymással, mi volt a legértékesebb! Osszuk meg egymással hitünket, tapasztalatainkat, reményeinket. Kedves fiatal barátaim, szolgáljanak ezek a napok lehetőségként arra, hogy alakítsátok szíveteket és értelmeteket! Figyeljetek oda a püspökök által előadott katekézisekre! Hallgassatok Ferenc pápa hangjára! Vegyetek részt teljes szívvel a szentmiséken!

Tapasztaljátok meg az Úr irgalmas szeretetét a kiengesztelődés szentségében. Fedezzétek föl Krakkó templomait, a város kulturális értékeit, lakóinak és a környező települések lakóinak vendégszeretetét, nyugalmat találhattok a napok hajtása után.

Krakkóban eleven az Isteni Irgalmasság titka. Krakkó az alázatos Fausztina nővér és II. János Pál otthona, akik érzékennyé tették az egyházat és a világot Isten e sajátos tulajdonságára. Visszatérve hazátokba, otthonaitokba, vigyétek el az irgalmasság szikráját, emlékeztetve mindenkit, hogy „boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7). Vigyétek el hitetek lángját és gyújtsatok általa újabb lángokat, hogy az emberi szívek Jézus szívének ritmusára dobbanjanak, amely a „szeretet lángoló tűzhelye”. A szeretet lángja árassza el világunkat és szabadítsa meg az önzéstől, az erőszaktól és az igazságtalanságtól, hogy a jóság, a megbékélés, a szeretet és béke erősödjön meg a Földön.

 

Izajás próféta üzente ma számunkra ez:, hogy „Milyen szép a hegyeken annak lába, aki jó hírt hoz” (Iz 52,7). II János Pál ilyen hírvivő volt – Ő volt az ifjúsági világtalálkozók elindítója, a fiatalok és a családok barátja. Ti is ilyen hírvivők vagytok. Vigyétek el Jézus Krisztus örömhírét a világnak. Tegyetek tanúságot arról, hogy egyaránt érdemes és szükséges Krisztusra bíznunk sorsunkat! Tárjátok szélesre szívetek ajtaját Krisztus előtt! Hirdessétek Pál apostol meggyőződését, „hogy sem halál, sem élet, … sem más egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,38–39) Ámen!

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita