Árnyaltabb képben a Spanyol Inkvizíció

Árnyaltabb képben a Spanyol Inkvizíció

A Spanyol Inkvizíció jelenségét nehéz modern fejjel megérteni, hiszen számunkra az Egyház és az állam két külön kategóriát jelent. A múltban azonban a katolikus egyház és a királyság annyira összefonódtak, hogy az eretnekség nemcsak hit ellenes bűnnek számított, hanem a fennálló politikai rend megdöntésére tett szándéknak is. A Spanyol Inkvizíció tehát nemcsak a katolikus dogmák ellen vétők ellen járt el, hanem egyben a korona árulói ellen is. A Római Jog szerint pedig kapitális bűnökkel gyanúsított személyekből kínvallatással is megengedett volt a vallomásszerzés. Akkoriban egyszerűen ez volt az elfogadott rend!

Annak ellenére, hogy sokan azt hiszik, a Spanyol Inkvizíció nem elsősorban a protestánsokat és arab, vagy zsidó születésűeket üldözte. Sokkal inkább az eretnekség és a hittagadás esetei foglalkoztatták. A 14. században sok zsidó élt az ibériai félszigeten, akik életük során katolizáltak. A hatóságok azonban hitelhagyásnak vették, mikor a megkereszteltek visszatértek zsidó szokásaikhoz. Erről James Michener ír „Iberia” című könyvében:
„Egészen biztos vagyok benne, hogy soha egyetlen zsidót sem végeztettek ki az Inkvizíció nevében. Ha egy ember a vizsgálat alatt egyszerűen kijelentette: igen, zsidó vagyok, és sohasem voltam más – annak elvették ezüst és arany vagyonát, száműzték Spanyolországból, de soha nem égették meg. Azok, akiket ezrével végeztek ki, olyan zsidók voltak, akik a katolikus hitre tértek. Őket hittagadás miatt küldték máglyára – de nem zsidóságuk miatt, hanem éppen katolikus hitük ellen vétőként.”
A 15. századra számos áttért hitű zsidó szerzett hatalmat Spanyolországban. Üzleteik virágzottak, a kormányzás hatalommal bíró tagjai lettek. Ugyanakkor Kasztíliai Izabella (1451-1504) azt a benyomást szerezte, hogy ezek közül az emberek közül sokan csupán a látszat és az érvényesülés kedvéért keresztelkedtek meg. Az elkövetkező zavaros, háborús időkben ezért valóban nőtt a katolikus spanyolok és a zsidók közti feszültség, melyek sokszor vezettek erőszakhoz.
1478-ban, Izabella és II. Ferdinánd király IV. Szixtusz pápához fordult, hogy megkapják a jogot az Inkvizíciós tevékenység megkezdésére. Ezt 1478-ban meg is kapták, de két évig szüneteltették. Ez alatt az idő alatt nagyobb hangsúlyt fektettek a megkereszteltek hittani oktatására, amitől nagyobb személyes elkötelezettséget reméltek.
Ebben az időben azonban Spanyolország még nem volt mentes minden muszlim fennhatóság alól. Granada még mindig arab kézen volt, és a spanyolok állandó rettegésben éltek egy újabb Afrikából induló invázió gondolatától. A déli vizeket sarcoló Ottomán hadak ennél valósabb veszélyt jelentettek, hiszen megostromolták az itáliai Otrantó városát (ekkor a Spanyol korona fennhatósága alá tartozott) és megölték többek közt Stefano Agricolát, a város érsekét is. A város főkapitányát élve kettéfűrészelték, majd 800 polgárt fejeztek le a Minerva dombon, mert nem tértek át az Iszlámra.
A Spanyol Inkvizíció létrejötte tulajdonképpen ennek az eseménynek a következménye. A hírek hallatán, az uralkodói pár kijelölte az első bírákat: Mendoza bíborost, Tomas de Torquemadat, és két másik domonkos szerzetest: Miguel Morillot, végül Juan de San Martint.
Amikor a testület megkezdte munkáját egy városban, azt kegyelmi kiáltvánnyal nyitották. Ez lehetőséget adott a polgároknak a megtérésre, és az Egyházzal való megbékélésre. Mielőtt bárkit perbe fogtak, két doktor vizsgálta meg a vádolt értelmi képességeit. Az listát készíthetett ellenségeiről, az esetleges hamis vádlók kizárása érdekében.
1482-ben, a hírhedt Torquemada vette át a fő Inkvizítor pozícióját. Az ő történelmi szerepe igencsak sötétre festetett. Ehhez azonban hozzátartozik a tény, hogy elődeinek számos visszaélését szüntette meg, és reformoknak vetette alá a bírósági eljárásokat, és a fogvatartás körülményeit is. Állítólag, köztörvényes bűnözők játszották az eretneket, csak hogy áthelyezzék őket az Inkvizíció bíróságának hatásköre alá.
A Spanyol Inkvizíció különösen rossz híre, többek közt a több száz éven át tartó protestáns propagandának is köszönheti, mely a spanyol katolicizmust volt hivatott lejáratni (sikerrel.) Egyes történészek úgy vélik: egy egész összeesküvés született hamis információk és lejárató kampány terjesztésére, melynek célja a Spanyol Királyságnak, mint a brutalitás és gonoszság hazájaként való bemutatása volt.

A catholicnewsagency.com alapján
Kép: mundohistoria.com

 

Írjon választ

Az email címe nem lesz publikálva. A kőtelező mezők ki vannak jelölve *

*

8 − öt =