Árvaságtól szenvedő világunkban van egy Anyánk, aki megvéd minket

Árvaságtól szenvedő világunkban van egy Anyánk, aki megvéd minket

Szeptember 15-én, csütörtökön, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén homíliájában kifejtette: árvaságtól szenvedő világunkban van egy Anyánk, aki elkísér és megvéd bennünket.

A napi evangélium a Kálvária-hegyre vezet el bennünket (Jn 19,25-27). A tanítványok mind elmenekültek János és néhány asszony kivételével. A kereszt tövében ott állt Mária, Jézus Anyja, akiről a jelenlévők így beszéltek: „Az ott ennek a bűnözőnek az anyja! Az az asszony ennek a felforgatónak az anyja!”

Mária, bár nagyon szenvedett, nem hagyta magára Fiát a kereszt tövében

Mária, aki hallotta ezeket a szavakat, rettenetesen szenvedett a megalázottságtól. És hallotta a “nagyokat” is, néhány papot, akiket tisztelt, mert papok voltak: “Te, aki olyan ügyes vagy, szállj le a keresztről, szállj le!” Mária ott állt, mezítelen Fiával és nagyon szenvedett, de nem távozott el. Nem tagadta meg Fiát, saját testét!

A bebörtönzött fiaikat meglátogató anyák is vállalják a szenvedéseket

Ferenc pápa felidézte annak emlékét, hogy amikor Buenos Aires-ben a börtönökben felkereste a foglyokat, mindig asszonyok hosszú sorával találkozott, aki várakoztak, hogy beléphessenek. “Anyukák voltak, de nem szégyellték magukat: testük ott bent volt. Ezek az asszonyok nem csak azért szenvedtek a szégyentől, mert a börtön előtt kellett várakozniuk, hanem azért is, mert a legcsúnyább megaláztatásokat kellett elviselniük, amikor megmotozták őket, mielőtt beléphettek volna a börtönbe. De anyák voltak és saját húsukat-vérüket keresték fel. Így ált ott Mária is Fiával, ezzel a nagy szenvedéssel” – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Jézus megígérte, hogy nem hagy árván bennünket és a kereszten nekünk adja anyját, mint a mi Anyánkat.

Mária a kereszt tövében elfogadta, hogy mindnyájunk anyja legyen

Nekünk, keresztényeknek van egy édesanyánk, ugyanaz, aki Jézus édesanyja. Van egy édesapánk, ugyanaz, aki Jézus édesapja. Nem vagyunk árvák! És Mária olyan nagy fájdalommal szül meg bennünket abban a pillanatban: valóban egy vértanúság! A fájdalom tőrétől átszúrt szívvel elfogadja, hogy mindnyájunkat világra hozzon. És a fájdalomnak attól a pillanatától kezdve Mária mindnyájunk Anyja lesz, aki gondoskodik rólunk és nem szégyell bennünket: megvéd minket”.

Oltalmad alá futunk, Mária

Az első keresztény évszázadok misztikusai azt tanácsolták, hogy a lelki zaklatottság idején keressünk menedéket Isten Anyjának palástja alatt. Oda nem tud behatolni az ördög, mert ő, aki Anya, Anyaként oltalmat nyújt. A nyugati kereszténység követte ezt a tanácsot és erről szól első Mária-antifónája: “Sub tuum presidium” – Oltalmad alá futunk, Mária, ott biztonságban vagyunk.

Mária nem szégyell bennünket, hanem Anyaként tanít, oltalmaz és elkísér

Világunkban, amelyet nevezhetünk “árvának” – folytatta homíliáját a pápa – az árvaság nagy válságában szenvedő világunkban segítségünkre lehet, ha ezt mondjuk: “Nézd, az Anyád!”. Van egy anyánk, aki megvéd, tanít és elkísér bennünket; nem szégyenli bűneinket. Nem szégyell bennünket, mert ő az Anya. A Vigasztaló Szentlélek, barátunk és útitársunk, szószólónk, a Parakletos, akit az Úr küldött el nekünk, értesse meg velünk Mária anyaságának ezt a hatalmas misztériumát – mondta végül homíliájában Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió