„Ateista katolikusok” leszünk, ha kemény a szívünk

„Ateista katolikusok” leszünk, ha kemény a szívünk

Hallgatnunk kell Isten Szavára, hogy elkerüljük a szív megkeményedésének veszélyét. Ferenc pápa erről beszélt csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Ha eltávolodunk Istentől és süketté válunk szavára, akkor hűtlen katolikusokká, sőt egyenesen „ateista katolikusokká” válunk – figyelmeztetett a pápa. Amikor a nép nem hallja meg Isten hangját, hátat fordít neki, végül eltávolodik tőle. Jeremiás próféta könyvének mai olvasmányos szakasza (Jer 7,23-28) arról beszél, hogy a nép nem szíveli meg Isten szavát, pedig csak úgy lehet boldog, ha engedelmeskedik neki. A Szentatya ezzel kapcsolatban kifejtette: Amikor nem állunk meg, hogy meghallgassuk az Úr hangját, végül eltávolodunk tőle, hátat fordítunk neki. És ha nem hallgatunk az Úr szavára, akkor más hangokra fogunk hallgatni.

Aki nem hallgatja meg az Úr szavát, végül a világ bálványait követi

Ha becsukjuk a fülünket, végül oda jutunk, hogy süketek leszünk Isten Szavára – állapította meg keserűen a pápa. Ha most mindannyian megállunk egy kicsit és belenézünk a szívünkbe, látjuk, hogy hányszor, de hányszor csuktuk be fülünket és hányszor váltunk süketté. És amikor egy nép, egy közösség, mondjuk akár katolikus közösség, plébánia, egyházmegye becsukja a fülét és süketté válik Isten Szavára, akkor elkezd más hangokat keresni, más urakat és oda jut, hogy a bálványokat követi, amiket a világ, a világias szemlélet, a társadalom kínál. Eltávolodik az élő Istentől.

Ha megkeményedik a szívünk, „pogány”, sőt „ateista katolikusokká” válunk

Amikor eltávolodunk az Úrtól, a szívünk megkeményedik. Ha nem hallgatunk rá, egyre keményebb és zártabb lesz a szívünk, képtelen a befogadásra. Nem csupán bezárkózás ez, hanem a szív keménysége. Olyan világban és légkörben élünk akkor, ami nem tesz jót nekünk. Minden nappal távolabb kerülünk Istentől. Isten Szavának meg nem hallása és a megkeményedett, önmagába zárkózott szív miatt pedig hűtlenné válunk. Elveszítjük a hűség lényegét. Az első olvasmányban az Úr azt mondja: „Eltűnt szívükből és szájukból a hűség!”. Mi pedig hűtlen, pogány katolikusokká, sőt ami még rosszabb, „ateista katolikusokká” válunk, mert nincs szeretetkapcsolatunk az élő Istennel. Ha pedig nem hallgatunk rá és hátat fordítunk neki – ami megkeményíti a szívünket –, a hűtlenség útjára lépünk.

Mi tölti ki ezt a hűtlenséget? – tette föl a kérdést a pápa. Egy zűrzavaros világ, ahol nem tudni, hol van Isten, összekeveredik Isten az ördöggel. Utalva a mai evangéliumi szakaszra (Lk 11,14-23), a Szentatya megjegyezte: Jézusnak, aki csodákat tesz, sokat tesz az üdvösségért és ezért az emberek boldogok, egyesek azt mondják: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

Mi vajon tényleg hallgatunk Isten Szavára vagy megkeményítjük a szívünket?

Ez istenkáromlás. Istenkáromlás lesz ennek a folyamatnak az utolsó szava, ami azzal kezdődik, hogy nem hallgatjuk meg az Urat és megkeményítjük a szívünket. Ez pedig zűrzavarhoz vezet, elfeledteti velünk a hűséget és a végén káromoljuk Istent. Jaj annak a népnek, amelyik elfelejti, milyen csodálkozást érzett a Jézussal való találkozáskor. Ma mindannyian föltehetjük magunknak a kérdést: Megállok-e, hogy meghallgassam Isten Szavát, kézbe veszem-e a Bibliát, hogy szóljon hozzám? Megkeményedett-e a szívem? Eltávolodtam-e Istentől? Elvesztettem-e a hűséget az Úr iránt, és a hétköznapi világ bálványainak élek-e? Elveszítettem-e a csodálkozás örömét, amit akkor éreztem, amikor először találkoztam Jézussal? A mai nap a meghallgatásé. „Bárcsak hallgatnátok ma Isten szavára”. „Ne keményítsétek meg szíveteket” – imádkoztuk a zsoltárban (vö. Zsolt 94,1-2.6-7.8-9). Fohászkodjunk a meghallgatás kegyelméért, hogy ne keményedjen meg szívünk – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió