Augusztus 14. – Szent Maximilián Kolbe áldozópap és vértanú

Augusztus 14. – Szent Maximilián Kolbe áldozópap és vértanú

 

 

34050I Szent Maximilián Kolbe lengyel ferences rendi pap, vértanú, aki Auschwitzban önként vállalta az éhhalált egy családos rab helyett, 120 éve, 1894. január 8-án született. Rajmund Kolbe néven látta meg a napvilágot, szegény takács szülei öt gyermeket neveltek. Rajmund otthon tanult, csak egy évig járt kereskedelmi iskolába, ahol 1906-ban sikeresen levizsgázott.

 A következő évben belépett a ferences rendbe, a Maximilián nevet 1910-ben, novíciussá avatásakor vette fel. 1914-ben tett szerzetesi fogadalmat, 1918-ban szentelték pappá. 1912-től három évig Rómában, a Pápai Egyetemen filozófiát, majd a Nemzetközi Ferences Kollégiumban teológiát tanult, a doktorátust 1919-ben szerezte meg.

 Ezután visszatért Lengyelországba, a krakkói ferences szemináriumban filozófiát és egyháztörténetet tanított, rövid ideig Zakopanéban kezeltette tüdőbetegségét. A Szeplőtelen Szűz Mária Lovagja címmel vallási folyóiratot indított, amely három év múlva már 38 ezer példányban jelent meg. 1927-ben a Szeplőtelen Szűz tiszteletére Niepokalanówban elnevezett ferences kolostort és kiadót hozott létre. A törékeny alkatú és egészségű, de kifogyhatatlan energiájú szerzetes 1930-tól hittérítőként a Távol-Keletre ment, Nagaszakiban papnevelő szemináriumot hozott létre, a missziós munka után 1936-ban tért haza. Az általa alapított kolostor főnökeként napilapot és helyi rádiót indított, távírót helyezett üzembe, a második világháború kitörésekor a kolostorban 700 szerzetes élt és dolgozott.

 A Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén lerohanó németek rövid időre letartóztatták Kolbe atyát, a kolostort kifosztották. A falak között csak 40 szerzetes maradt, mert a többieket Kolbe biztonságuk érdekében hazaküldte, de Niepokalanów az üldöztetés ellenére is több ezer sebesült katonának, menekültnek és zsidónak adott menedéket. A Gestapo 1941 februárjában ismét letartóztatta a rendházfőnököt, akit májusban az auschwitzi megsemmisítő táborba vittek, ahol a holttestek szállítása volt a feladata.

 1941. július végén egy fogoly eltűnt abból a barakkból, ahol Kolbe atyát fogva tartották (az illetőt jóval később a latrinában találták megfulladva). Megtorlásként a lágerparancsnok tíz embert jelölt ki éhhalálra, köztük volt a negyvenéves, kétgyermekes Franciszek Gajowniczek is, aki gyermekei jövőjét féltve összeroskadt a halálos ítélet hallatán. Ekkor a szikár, szemüveges Kolbe atya kilépett a sorból, és hasznavehetetlenségére hivatkozva felajánlotta életét ismeretlen fogolytársáért cserébe. A meglepett német tiszt némi habozás után őt küldte a halálcellába. Két héttel később, 1941. augusztus 14-én újabb tíz rabnak kellett a hely, és a halálra ítéltek közül még egyedül életben lévő Kolbe atyát méreginjekcióval kivégezték.

 A koncentrációs tábor túlélői megőrizték emlékezetükben az életét embertársáért feláldozó Kolbe nevű papot, és nyugatnémet püspökök a lengyeleket megelőzve már 1960-ban kérték szentté avatását. A lengyel szerzetest VI. Pál 1971. október 17-én avatta boldoggá, szentté avatási szertartását 1982. október 10-én honfitársa, II. János Pál pápa celebrálta. A meghívottak között ott volt az a Franciszek Gajowniczek is, akinek életéért cserébe a mártír atya a sajátját áldozta fel.

 Szent Maximilián szobra látható a londoni Westminster apátság nyugati bejárata fölött, a szombathelyi ferences templom üvegablakán, Lengyelországban film is készült életéről.

kép: santiebeati.it

forrás: mtva.hu