Az egyház hallgassa meg az embereket

Az egyház hallgassa meg az embereket

Az egyház legyen talpon és úton, hallgassa meg az emberek szívében rejlő aggodalmakat, és mindig örvendezzen. Erre buzdított Ferenc pápa csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Az Apostolok Cselekedeteinek első nyolc fejezete összegzi az egyház egész történetét: az igehirdetést, a keresztséget, a megtéréseket, a csodákat, az üldözéseket, az örömöt és azoknak a csúnya bűnét is, akik azért közelednek az egyházhoz, hogy saját pecsenyéjüket sütögessék. Ezek a „jótevők” aztán a végén becsapták az egyházat, mint Ananiás és Szafira. Ferenc pápa ebből a megállapításból indult ki homíliájában, a napi szentleckét (ApCsel 8,26-40) elemezve. Az Úr kezdettől fogva elkísérte tanítványait, Isten Szavát csodás jelekkel erősítette meg. Soha nem hagyta magukra őket, még a legnehezebb pillanatokban sem.

Kelj föl és menj! Az egyház legyen mindig úton

Ferenc pápa a szentlecke három kifejezésénél időzött el homíliájában, melyet érdemes otthon újra elővennünk és elolvasnunk. Az első: Kelj föl és menj! – melyet az angyal Fülöpnek mond. Ez az evangelizálás jele. Az egyház hivatása és nagy vigasza éppen az evangelizálás. De ahhoz, hogy evangelizáljunk, föl kell kelni és menni. Nem azt mondja: Maradj ülve, nyugodtan otthon: nem! Az egyház úgy lehet hűséges az Úrhoz, ha mindig talpon van és útközben: Kelj föl és menj! Egy olyan egyház, amelyik nem kel föl, nincs úton, az megbetegszik. A vége pedig az lesz, hogy bezárkózik a sok pszichés és lelki traumával a pletykák és dolgok uralta szűk világba, amely csukott, távlatok nélküli. Kelj föl és menj, légy talpon és járj. Így kell cselekednie az egyháznak az evangelizálásban – jelentette ki Ferenc pápa.

Figyelni arra, hogy mi aggasztja az embereket

„Menj, és szegődjél oda a kocsihoz!” – szól a második buzdítás Fülöpnek, ami a Szentlélektől érkezik. A kocsin egy etióp ült, egy zsidó vallású prozelita, aki Jeruzsálemből jött, ahol Istenhez imádkozott. Útközben Izajás prófétát olvasta. Egy „gazdasági miniszter” megtéréséről szó, tehát nagy csodáról. A Lélek arra buzdítja Fülöpöt, hogy üljön föl mellé: ez rávilágít arra, milyen fontos, hogy az egyház meghallgassa, milyen aggodalom rejlik minden ember szívében.

Minden férfi és nő szívében találunk nyugtalanságot, jót vagy rosszat, de mindegyikében van nyugtalanság. Hallgassuk meg ezt az aggodalmat. Nem azt mondja, hogy menj és téríts! A második lépés a meghallgatás. Az első az, hogy kelj föl és menj, a második pedig, hogy hallgasd meg. A meghallgatás képessége: mit éreznek az emberek? Mit éreznek a szívükben, mit gondolnak? Vajon téves dolgokat gondolnak? De én hallani akarom ezeket a téves dolgokat, hogy megértsem, hol a nyugtalanság. Valamennyien hordozunk magunkban aggodalmakat. Az egyház második lépése az, hogy megtalálja az emberek nyugtalanságát.

Hagyjuk dolgozni a Szentlelket az emberek szívében

A pápa ezután így folytatta homíliáját: Aztán maga az etióp az, akik látva a közeledő Fülöpöt, megkérdi tőle, hogy kiről beszél Izajás próféta, és fölülteti maga mellé a kocsira. Ekkor Fülöp szelíden elkezd prédikálni. Így annak az embernek a nyugtalansága magyarázatot kap, ami reménnyel tölti el szívét. Ez azonban azért volt lehetséges, mert Fülöp odament és meghallgatta. Mialatt az etióp hallgatta őt, az Úr dolgozott őbenne. Így ez az ember megérti, hogy Izajás próféta Jézusra utalt. Ezáltal olyannyira megnőtt a hite Jézusban, hogy amikor víz közelébe értek, kérte, hogy kereszteljék meg. Ő maga kérte a keresztséget, mert a Lélek dolgozott a szívében – mutatott rá a pápa, majd arra buzdított, hogy hagyjuk dolgozni a Szentlelket az emberek szívében. Aztán amikor a keresztség után a mindig jelen lévő Szentlélek megfogja Fülöpöt és máshová viszi, az eunuch örömmel telve folytatja útját.

Legyünk örömteli keresztények

A harmadik szó tehát, amit Ferenc pápa homíliájában kiemelt, az öröm: a keresztény öröme. Az anyaszentegyház sok gyermeket hoz a világra ezzel a módszerrel, ami nem erőszakos térítés, hanem az engedelmesség tanúságtételének módszere. Az egyház, amely ma ezt mondja: Örvendj! Örülni, örömöt érezni. Örömöt afelett, hogy keresztények vagyunk a nehéz pillanatokban is, mert István megkövezése után nagy üldözés tört ki és a keresztények mindenütt szétszóródtak, akár a mag, melyet a szél elhord. Ők voltak azok, akik Jézus Szavát hirdették. Ferenc pápa végül ezzel a fohásszal zárta csütörtök reggeli homíliáját: Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy mindannyian így éljük meg az egyházat: talpon állva és kilépve, meghallgatva az emberek nyugtalanságát és mindig örömmel telve.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió