Az egyház legnagyobb ereje ma a kis, üldözött helyi egyházakban van

Az egyház legnagyobb ereje ma a kis, üldözött helyi egyházakban van

A Szentatya hétfő reggeli homíliájának középpontjában a vértanúk álltak. Ma több van belőlük, mint a Krisztus utáni első századokban, de a média nem beszél róluk, mert nincs hírértékük – jegyezte meg a pápa a Szent Márta-ház kápolnájában megtartott szentmisén. Arra hívott, hogy emlékezzünk meg a vértanúságot szenvedőkről.

Emlékezet nélkül nincs remény

Emlékezet nélkül nincs remény – hangsúlyozta a Szentatya homíliájában, amely a Zsidókhoz írt levélről (Zsid 11,32-40) szólt. Ebben az a buzdítás fogalmazódik meg, hogy meg kell emlékezni az Úr népének egész történetéről. A liturgia által ezekben a napokban felkínált Zsidókhoz írt levél 11. fejezete szól az emlékezetről. Mindenekelőtt a szelídség emlékezete ez, sok ember szelídségének emlékezete, kezdve Ábrahámtól, aki engedelmesen elhagyja saját földjét anélkül, hogy tudná hová tart. Ezt követően a napi első olvasmány ez alkalommal is a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetével foglalkozik és két másik emlékről szól. Az Úr nagy hőstetteiről, amelyeket Gedeon, Bárák, Sámson, Dávid, és sok más ember hajtott végre Izrael történetében.

Ma több vértanú van, mint az első évszázadokban

Egy harmadik csoportról is meg kell emlékezni, a vértanúkról. Ők azok, akik szenvedtek és életüket adták, mint Jézus. Megkövezték, megkínozták, karddal végezték ki őket. Az egyház Istennek e népe, bűnös, de szelíd, aki nagy tetteket hajt végre és tanúságot is tesz Jézus Krisztusról egészen a vértanúságig.

A vértanúk azok, akik előreviszik, támogatták és támogatják az egyházat ma is. Többen vannak ma, mint az első századokban. A média nem beszél róla, mert nincs hírértéke, de sok keresztény a világon ma a boldogok közé sorolandó, mert üldözik, sértegetik, bebörtönzik őket. Sokan börtönben vannak pusztán azért, mert keresztet viselnek, mert megvallják Jézus Krisztust! – mutatott rá Ferenc pápa. Ez az egyház dicsősége és támaszunk, egyben alázatra is nevel. Nekünk, akiknek megvan mindenünk, és úgy tűnik, minden könnyű számunkra, de panaszkodunk, ha valamink hiányzik… Gondoljunk ezekre a testvéreinkre, akik ma elszenvedik a vértanúságot nagyobb számban, mint az első századokban!

Nem feledkezhetem el annak a papnak és annak a szerzetesnőnek a tanúságtételéről a tiranai székesegyházban: hosszú évekig börtönben voltak, kényszermunkát végeztek és megalázták őket, akik számára nem léteztek az emberi jogok – jegyezte meg a pápa.

Az egyház legnagyobb ereje a kis, üldözött helyi egyházakban van

Mi is elégedettek vagyunk, amikor látunk egy nagy egyházi cselekedetet, ami nagy sikert arat, vagy amikor keresztények felvonulnak… Ez nagyon szép! Ez erőt képvisel? Igen. De az egyház legnagyobb ereje ma a kis helyi egyházakban van, amelyeknek kevés a tagja és üldözést szenvednek, püspökeiket pedig börtönbe zárják. Ez ma a mi dicsőségünk, ez a mi erőnk – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A vértanúk vére a keresztények magvetése

Az egyház vértanúk nélkül – azt merem mondani hogy – Jézus nélküli egyház. A Szentatya ezt követően imára hívott a sokat szenvedő vértanúkért és azokért a helyi egyházakért, akik nem vallhatják meg szabadon hitüket. Ők a mi reménységünk. A pápa ezután emlékeztetett arra, hogy az első századok egyházáról egy ókori író így fogalmazott: „A keresztények vére, a vértanúk vére a keresztények magvetése”.

Ők a vértanúsággal, tanúságtételükkel, szenvedésükkel, életük áldozásával és felajánlásával elvetik a keresztények magvát a jövő számára a többi egyházban is. Ajánljuk fel ezt a szentmisét vértanúinkért, azokért, akik most szenvednek, a szenvedő helyi egyházakért, amelyek nem rendelkeznek szabadsággal – kérte a pápa. Köszönjük meg az Úrnak, hogy jelen vagyunk Lelkének erejével ezekben a testvéreinkben, akik tanúságot tesznek ma Róla – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió