Az egyház szeretettel álljon a fogyatékkal élők mellé!

Az egyház szeretettel álljon a fogyatékkal élők mellé!

Szeretettel, befogadással kell fordulni a sérülékeny, fogyatékkal élő személyekhez, lehetővé téve számukra a megfelelő hitbeli képzést, hogy ezáltal építő tagjai lehessenek a keresztény közösségeknek. Ferenc pápa erre buzdította az Új Evangelizálás Pápai Tanácsa által szervezett konferencia résztvevőit, akikkel szombaton délelőtt találkozott a Kelemen-teremben. Ezekben a napokban az evangelizálás és a keresztény képzés egyik fontos témájáról tanácskoztak: „A katekézis és a fogyatékkal élő személyek” – címmel. A találkozó házigazdája a pápai tanács elnöke, Rino Fisichella érsek volt.

A törékenység nem kizáró ok a boldogságra

Az elmúlt évtizedekben a fogyatékosság megítélése nagy lépéseket tett előre. A mindenkit – és főként a gyengébbeket – megillető méltóság tudatosítása az inkluzív, befogadó hozzáállást erősítette – kezdte beszédét a pápa. Mindazonáltal kulturális szinten még egy helytelen életfelfogás érvényesül. Egy önimádó és haszonelvű látásmód a fogyatékkal élőket a peremre száműzi, nem veszi figyelembe emberi és lelki gazdagságuk sokszínűségét. Túl erősen rögzült a közfelfogásban a fogyatékosság állapotának elutasítása, mintha az megakadályozná, hogy boldogok legyünk vagy megvalósítsuk önmagunkat. Bizonyíték erre a fajnemesítő tendencia, ami megsemmisíti a nem tökéletes magzatokat. Pedig valamennyien ismerünk olyan embereket, akik a maguk – akár súlyos – gyengeségeikkel, bár küszködések árán, de jó és értelmes életutat találtak maguknak. Mint ahogy ismerünk olyanokat is, akik látszólag tökéletesek és mégis el vannak keseredve. A törékenység hozzátartozik az emberi léthez – idézte a pápa azt a lányt, akivel kolumbiai látogatásán találkozott.

A válasz a szeretet. Az Atya nem hagyja magára teremtményeit

És mivel válaszolhatunk erre? A szeretettel: de nem a hamis, édeskés és szánakozó szeretettel, hanem igazi, konkrét és tiszteletteljes szeretettel. A tartós boldogság attól függ, hogy mennyire fogad be és szeret minket a közösség, s ez különösen igaz a kiszolgáltatottabb emberekre. A hit pedig támaszként segít minket utunkon, mert megérezteti velünk, hogy az Atya nem hagyja magára egyetlen teremtményét sem, bármilyen élethelyzetben is legyen. Az egyház pedig ki kell, hogy álljon a fogyatékkal élő személyek védelmében. A családokat kézen fogva segít kilépniük a bezárkózásból, amibe a figyelem és a támogatás híján kerülnek. Az egyház felelős keresztény életre nevelésükért és képzésükért is. A közösségek kiemelt figyelemmel forduljanak a fogyatékkal élők felé, a vasárnapi szentmisébe is vonják be őket, mert a feltámadt Úrral való találkozás remény és bátorság forrása lesz nem könnyű életútjukon.

A fizikai és pszichés akadályok ne álljanak a Krisztussal való találkozás útjába

A katekézis szerepe az, hogy megfelelő formát találjon arra, hogy minden személy, a maga adományaival, korlátaival, fogyatékosságaival – legyenek azok még oly súlyosak is – találkozhasson Jézussal és hittel rábízhassa magát. Semmilyen fizikai vagy pszichés korlát ne állhasson e találkozás útjába, mert Krisztus arca visszatükröződik minden ember szívében. A papok ügyeljenek rá, hogy a fogyatékkal élő személyek részesülhessenek a szentségekből. Neveljenek olyan hitoktatókat, akik elkísérik ezeket az embereket, hozzásegítve őket a hitbeli növekedéshez, és ezáltal ahhoz, hogy a maguk eredeti módján hozzájáruljanak az egyház életéhez. A pápa végül annak a kívánságának adott hangot, hogy egyre több fogyatékkal élő személy lehessen maga is hitoktató, hogy saját tanúságtételük által hatékonyabban átadják a hitet.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió