Az isteni irgalom reménye szabaddá tesz

Az isteni irgalom reménye szabaddá tesz

Az isteni irgalom reménye új távlatokat nyit meg előttünk, szabaddá tesz minket, míg a klerikális merevség előtt a szívek becsukódnak és ez mekkora kár – ezekkel a gondolatokkal foglalkozott Ferenc pápa hétfő reggeli homíliájában, a Szent Márta Házban bemutatott szokásos reggeli szentmiséje során.

A Szentatya az első olvasmányból indult ki. A számok könyvéből vett első olvasmány Bálám prófétáról szól, akit a király arra bérelt fel, hogy átkozza meg Izraelt. Mindannyian bűnösök vagyunk, Bálám is az volt, de ne rémüljünk meg, mert Isten nagyobb a mi vétkeinknél – mondta a Szentatya. Bálám találkozik az Úr Angyalával és szíve megváltozik. Nem másik párthoz csatlakozik, hanem a tévedés helyett az igazságot választja, azt mondja, amit lát. Kinyitja szívét, megtér, ezért távolra lát és meglátja az igazságot. Mert jóakarattal mindig látszik az igazság, mely reménnyel tölt el.

A remény – a pápa szavai szerint – nagy keresztény erény, melyet az Úr ad nekünk és amely távolra lát, túl a problémákon, a fájdalmakon, a nehézségekek és túl bűneinken. Ha olyan személlyel találkozom, akiben ott van a reménység erénye és bár életének nehéz pillanatát éli – betegség, vagy gyermekei miatt aggodalom miatt -, a fájdalom között is megőrzi éleslátását, mert képes túllátni a nehézségeken. Ez jelenti a reményt. Az egyház ma ezt a próféciát ajándékozza. Azt kéri, hogy emberek maradjunk a problémák között is. A reménység új távlatokat nyit, szabad, nem rabság, mindig helyet talál arra, hogy megoldjuk a helyzetet.

Az evangéliumban olyan főpapokkal találkozunk, akik azt kérdezik Jézus milyen tekintély alakján cselekszik. Nekik nincsenek távlataik, számításaikba bezárkózott emberek, merevségük áldozatai. Az emberi méricskélések bezárják a szíveket, a szabadságot, míg a remény szabaddá tesz minket. Milyen szép ha egyházi személy, férfi vagy nő reménysége szabad és nagylelkű. De mennyire csúnya és káros egy egyházi nő vagy férfi klerikális merevsége, melyből hiányzik a remény. Az Irgalmasság szentévében két út áll előttünk: azoké, akik reménykednek Isten irgalmában, mert tudják, hogy Isten az Atyánk, aki mindig megbocsát és azoké, akik saját rabságukba zárkóznak, saját merevségükbe és semmit sem tudnak Isten irgalmáról. Ezek írástudók, tanult emberek voltak, de tudományuk nem mentette meg őket.

Ferenc pápa végül egy buenos aires-i élményére emlékezett. 1992-ben történt, órák óta gyóntatott, amikor végre találkozott egy idős, nyolcvanéves asszonnyal, akinek szeme tovább látott, tele volt reménységgel. Erre én ezt mondtam: „Nagymama, maga miért jön gyónni, hiszen nincsenek bűnei.” „Atyám, mindenkinek vannak bűnei és Isten mindent megbocsát.” „De ezt honnan tudja – kérdeztem. Mert ha Isten nem bocsátana meg, akkor a világ nem létezne” – mondta az idős asszony. Isten mindent megbocsát, egyedül arra vár, hogy te közeledj hozzá.

Forrás: Bonum

Kép: internet