Az isteni megbocsátás a reménység motorja

Az isteni megbocsátás a reménység motorja

A VI. Pál aulában tartott katekézisében Ferenc pápa továbbra is a reménységről beszélt, melynek mozgató ereje az isteni megbocsátás. Bibliai szövegként a Lukács evangélium hetedik fejezetéből a Jézus lábát megmosó bűnös asszony történetét olvasták fel, akinek ő szívből megbocsát (Lk 7, 44.47-50)

Egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban? „Úgy gondolom, az, akinek többet elengedett” – felelte Simon. „Helyesen feleltél” – mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.”

A szent és a bűnös, a tiszta és a tisztátalan között világosan különbséget kellett tenni

Hallottuk Simon farizeus asztaltársai reakcióját – utalt a pápa beszéde elején a felolvasott szakaszra: „Ki ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?” (Lk 7,49). Jézus ugyanis éppen egy botrányos dolgot művelt. A város egyik, mindenki által ismert bűnös asszonya lépett be Simon házába, lehajolt Jézus lábához és illatos olajat öntött a lábára. Mindenki zúgolódott: ha Jézus próféta, nem kellene elfogadnia egy ilyen nőnek a gesztusát. A kor gondolkodásmódja szerint ugyanis a szent és a bűnös, a tiszta és a tisztátalan között világosan különbséget kellett tenni – állapította meg a pápa.

Jézus magatartása megbotránkoztatja az embereket  

De Jézus magatartása más. Galileai szolgálatának kezdete óta közel megy a leprásokhoz, a megszállottakhoz, mindenféle beteghez és kirekesztetthez. Az ilyenfajta magatartás egyáltalán nem volt szokásos és ez annyira igaz, hogy Jézus rokonszenve a kizártak, az „érinthetetlenek” iránt, egyike lesz azoknak a dolgoknak, melyek leginkább megbotránkoztatják a kortársait. Ha valaki szenved, Jézus magára veszi őt, szenvedése az övé lesz. Jézus nem prédikálja, hogy a büntetés állapotát hősies magatartással kellene elviselni, ahogy a sztoikus filozófusok tették. Ő osztozik az ember szenvedésében és amikor szembe találja magát vele, akkor bensőjéből előtör az a magatartás, ami a kereszténység sajátja, vagyis az irgalom. Aztán jelét is adja együttérzésének.

Jézus szíve megtestesíti és feltárja az Isten szívét

Szó szerint értve a szöveget: Jézus megremeg bensőjében. Hányszor is találkozunk az evangéliumokban hasonló reakcióival! Jézus szíve megtestesíti és feltárja az Isten szívét, mely – ahol egy ember szenved – azonnal a gyógyulását akarja, a megszabadulását, teljes életét. Éppen ezért nyitja meg Jézus a karjait a bűnösöknek. Hányan maradnak meg ma is elhibázott életükben, pusztán csak azért, mert nem találtak senkit, aki kész lenne másképpen rájuk tekinteni, másféle szemmel, Isten szívével, vagyis reménységgel! Jézus ellenben a feltámadás lehetőségét látja abban is, aki megannyi téves választást felhalmozott.

Jézus számára ez a szeretet nem volt könnyű, olcsó szeretet

Néha megfeledkezünk arról, hogy Jézus számára ez a szeretet nem volt könnyű, olcsó szeretet. Az evangéliumok leírják az első negatív válaszokat Jézussal szemben, amikor ő megbocsátotta a bűnöket (vö Mk 2,1-12). A Márk evangéliumában szereplő béna duplán szenvedett. Először is, mert nem tudott járni, másodjára pedig mert bűnösnek érezte magát. Jézus megérzi, hogy a második fájdalom nagyobb az elsőnél, olyannyira, hogy rögtön a megszabadítás hírével fordul hozzá: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek!” Néhány közelben álló írástudó azonban megbotránkozott Jézus szavain, melyek istenkáromlásként hangzottak, hiszen csak Isten tudja a bűnöket megbocsátani.

A megszokás kísértése, hogy a megbocsátást olcsó áron lássuk

Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy a bűnök bocsánatát olcsó áron tapasztaljuk meg, pedig emlékeznünk kellene arra, hogy mibe is került számunkra az Isten szeretete. Sokba kerül neki bárkinek is az élete közülünk! Jézus minden egyes emberért a saját életét adta! Jézus nem azért megy a keresztre, mert betegeket gyógyított, mert a szeretetről tanított, vagy mert meghirdeti a boldogságokat. Isten Fia főként azért ment a keresztre, mert megbocsátotta a bűnöket, mert az emberi szív teljes, végleges szabadítását akarta. Azért is, mert nem fogadja el, hogy az emberi létezés ezen eltörölhetetlen „tetoválás” jegyében emésztődjék el, azzal a gondolattal, hogy Isten irgalmas szíve nem tudna befogadni bennünket. Jézus ilyen érzésekkel megy a bűnösök elé, akik mi vagyunk.

Az életüket elhibázott embereknek az új élet reménységét kínálja fel

Tehát megbocsátja a bűnöket, nemcsak a pszichés megnyugvás szintjén, hogy a bűn értelmétől megszabadultak. Jézus sokkal többet tesz: az életüket elhibázott embereknek az új élet reménységét kínálja fel. De Uram, én egy rongy ember vagyok! – vethetnénk ellene, tette hozzá szabadon a pápa. Jó, de te csak nézz előre és új szívet teremtek benned! Új életet, melyet a szeretet jelöl meg. A vámos Máté így lesz Krisztus apostola, az a Máté, aki elárulta a hazáját és kihasználta a népet. A jerikói Zakeus, a romlott bűnös ember – aki biztos kenőpénzen szerzett doktorátust – a szegények jótevője lesz. A szamariai asszony, akinek eddig öt férje is volt, most olyan valakivel találkozik, aki „örök életre szökellő vizet” ígér neki, mely örökké felfakadhat benne (vö Jn 4,14). Jézus így megváltoztatja, kicseréli a szívet, ezt teszi mindnyájunkkal.

Az egyház a bűnösök népe, mely megtapasztalja Isten irgalmasságát és a megbocsátást

Jó dolog arra gondolni, hogy Isten az egyház első összetételében nem azokat választotta, akik soha nem hibáztak. Az egyház a bűnösök népe, mely megtapasztalja Isten irgalmasságát és a megbocsátást. Péter a kakasszóra értette meg az igazságot saját magáról, semmint saját nagylelkűségéből tudta meg azt, mely a keblét dagasztotta, minthogy a többiek fölött érezte magát.

Kedves fivéreim és nővéreim – zárta katekézisét a pápa – mindnyájan szegény bűnösök vagyunk, szükségünk van Isten irgalmasságára, melynek van ereje átformálni bennünket és reményt ad nekünk, a mai napon is. És ezt meg is teszi! A népnek, mely megértette ezt az alapvető igazságot, Isten a világ legszebb küldetését adja, vagyis a testvérek szeretetét, az irgalmasság hirdetését, amit nem tagad meg senkitől sem. Ez a mi reménységünk, menjünk tovább, a megbocsátás felé, a Jézus irgalmas szeretetébe vetett bizalommal – zárta katekézisét Ferenc pápa.

Felhívás Nigéria és Kongó keresztényeiért

A kihallgatás végén Ferenc pápa felhívást intézett Nigéria és Kongó keresztényeiért. Mély szomorúsággal töltött el a Nigériában vasárnap elkövetett merénylet egy templomon belül – mondta a pápa – ahol számos ártatlan embert öltek meg. Sajnos reggel is gyilkos erőszakról érkezett hír, melyet a Közép-Afrikai Köztársaságban követtek el keresztény közösségek ellen. Kívánom, hogy szűnjön meg a gyűlölet és az erőszak minden formája, továbbá soha ne ismétlődjenek meg e szégyenletes bűntények, melyeket kultikus helyeken követtek el, ahol hívő emberek gyűltek össze imádságra. Gondoljunk testvéreinkre Nigériában és a Közép-Afrikai Köztársaságban! Imádkozzunk el értük egy Üdvözlégy-et…

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA