,, Az utolsó szó mindig az Úristené ”

,, Az utolsó szó mindig az Úristené ”

A nagy megpróbáltatások idején nem könnyű elhinni még az egyébként hívő embernek sem, hogy a világot uraló hatalom, az egész életeket maga alá gyűrő gonoszság csak addig tart, amíg az Isten nem rendelkezik másként.

,, Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzon a hited”- olvashatjuk Szent Lukács evangéliumában Jézus szavait. Péter és egyháza hitte ezt, ezért nem vettek erőt rajta a pokol kapui.

Néró cirkuszainak vériszapos homokja, a Szent Lőrinc testét sütő tüzes rost, vagy a Szent Sebestyén testébe tört nyilak sem tudták elhitetni az első évszázadok keresztényeivel, hogy nincs tovább. Tudták, hogy a gonosz látszólagos diadala annak végső veresége volt. Az utolsó szót, a döntést az Úristen mondta ki. Az elbukottak legyőzve győztek.

,, Devictus vincit”- áll a latin felirat Mindszenty József bíboros szobrain és emléktábláin világszerte. Minden év októberében, amikor az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, ez is eszünkbe jut. Az utolsó magyar hercegprímás az első vértanúk lobogó hitével. A kommunista hatalomnak ellenszegülő magyar főpap, aki tudta, bizonyosan tudta, hogy a börtön, a megaláztatás, a sokszor elhessentett reménytelenség a sátán rostája. Peregnek benne a szemek, kihullik az ocsú, és marad a tiszta, értékes búza. Amit majd elvetnek, hogy elhaljon, és százszoros termést hozzon. Mert vetünk és plántálunk, de a növekedést az Úr adja. Ezt írja Szent Pál, ezt bizonyították az elmúlt évezredek. Ebben a hitben állt a magyar egyház kormányához, ez tartotta ott a dühöngő, vérszomjas istentagadó rendszer ellenében. A Moszkvából visszatért bolsevista kényurakkal a vasi köznemesi sarjadék vette fel a küzdelmet. Az előbbiek mögött egy fél világot fegyverrel meghódító hadsereg, a főpásztor mögött a világért magát áldozó Istenfia. A bolsevisták Lenin, Sztálin és Rákosi képét hordoztatták a tömegekkel, az esztergomi érsek egy töviskoszorús Jézus képet dugott a reverendája zsebébe, rajta a ,, devictus vincit ” felirattal. Hosszú évtizedek teltek azóta, hogy a magyar egyház feje látszólag legyőzetett. Amikor ma visszagondolunk az akkor időkre, már a latin mondat jut először eszünkbe. Ez jutott eszünkbe, amikor 2016.október 30-án Felsőpetényben arra a hatvan év előtti eseményre emlékeztünk, amikor a rétsági honvédek kiszabadították az akkor már nyolc éve fogvatartott Mindszenty József hercegprímást. Az emlékező szentmisét celebráló Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök is erre figyelmeztette a híveket: ,, Bármi történjék is velünk, bármilyen legyen is a világ körülöttünk, a keresztény embernek hinnie kell abban, hogy az utolsó szó mindig az Úristené!” Ha ebben hiszünk, minden megpróbáltatás ellenére megmaradunk. Az egyén is, a közösség is.

Sárközi János

Fotó: világháló