Boldog IV. Károly király

Boldog IV. Károly király

II. János Pál pápa október 21-ére helyezte IV. Károly liturgikus emléknapját. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulóján üli meg az egyház, ezzel is felhívva a figyelmet példás házaséletére, valamint arra, hogy a házasság a szentté válás egyik kitüntetett útja.

IV. Károly 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó Ferenc főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királylány volt. Károly gondos katolikus neveltetésben részesült. Ifjúkora óta egy kis vallásos közösség imádkozott érte, miután egy stigmatizált soproni apáca megjövendölte, hogy sokat fog szenvedni, és személyét támadások érik majd. Halála után ebből a közösségből alakult ki a Károly Király Imaliga a Népek Békéjéért, amely 1963-ban nyerte el az egyházi jóváhagyást.

Károly kora gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az Oltáriszentségre és Jézus Szentséges Szívére. Döntéseit az imádság kegyelmi erejéből merítve hozta meg. 1911. október 21-én vette feleségül Bourbon-Pármai Zita hercegnőt, tíz évig tartó boldog és példás házasságukat nyolc gyermekkel áldotta meg Isten. Halálos ágyán a király ezt mondta hitvesének: „Végtelenül szeretlek téged!”

Károly 1914. június 28-án, Ferenc Ferdinánd tragikus halálát követően lett az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, majd az I. világháború idején, Ferenc József halála után, 1916. november 21-én foglalta el a császári trónt. December 30-án pedig Magyarország apostoli királyává koronázták Budán. Úgy tekintett uralkodói hivatására mint Krisztus követésének áldozatos útjára: minden cselekedetében a rábízott népek iránti szeretet vezérelte, csak az ő javukat kereste, életét nekik szentelte. Ismerve a háború szörnyűségeit vallotta, hogy egy uralkodó legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. A rendkívül súlyos helyzet ellenére belpolitikai téren széles körű és példaértékű szociális törvénykezésbe kezdett. Az egyház társadalmi igazságosságról szóló tanítása alapján gyakorolta uralkodói hatalmát.

A háborús konfliktus végén IV. Károly magatartása tette lehetővé, hogy Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték hazájából. A pápa kívánságára, aki tartott a kommunista önkényuralom közép-európai terjeszkedésétől, megpróbált visszatérni Magyarországra, hogy helyreállítsa királyságát, de inkább lemondott szándékáról, semmint hogy egy polgárháború lehetőségét kockáztassa. Madeira szigetére száműzték, azonban trónjáról nem mondhatott le, mivel uralkodói hivatását Istentől kapott küldetésként értelmezte. Egy nyirkos házban, szegénységben élt családjával az atlanti-óceáni szigeten. A mostoha körülmények miatt halálosan megbetegedett. A fájdalmakat elfogadta, és engesztelésül felajánlotta népeiért, hogy azok megbékélve újra egymásra találjanak.

IV. Károly panasz nélkül vállalta a szenvedést, és halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki őt elárulta. 1922. április 1-jén hunyt el, tekintetét a Legméltóságosabb Oltáriszentségre emelve. Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: „Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”

1972. április 1-jén, IV. Károly égi születésének 50. évfordulóján az illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében Madeirán sor került a király koporsójának fölnyitására: testét romlatlan állapotban találták.

2003. április 12-én II. János Pál pápa jelenlétében kihirdették azt a legfőbb pásztori tekintélyével megerősített dekrétumot, amely elismerte Károly király hősies erénygyakorlatát, életszentségét. Ugyanebben az évben december 20-án pápai dekrétum hitelesítette a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban történt csodás gyógyulást.

Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá utolsó királyunkat.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló