Boldog Pier Giorgio Frassati Torinóban őrzött ereklyéjét a krakkói ifjúsági világtalálkozóra viszik

Boldog Pier Giorgio Frassati Torinóban őrzött ereklyéjét a krakkói ifjúsági világtalálkozóra viszik

A boldog ereklyéje a torinói dómból (San Giovanni Battista-székesegyház) július 4-én, égi születésnapján, a 19 órakor kezdődő szentmise után, amelyet Cesare Nosiglia torinói érsek mutatott be, elindult zarándokútjára Krakkó felé, az ifjúsági világtalálkozóra.

Az ereklyét először Torino utcáin kísérték a róla elnevezett plébániára a Pietro Cossa utcában, ahol gazdag programot szerveztek köré.

A torinói ünnepségek után július 6-7-én kezdődik az ereklye zarándoklata Krakkóba, 12 európai egyházmegyén keresztül (állomásai: Torino, Milánó, Bolzano, Pozsony, Rybnik, Wroclaw, Szczecin, Poznan, Varsó, Lublin, Tarnobrzeg, Jarosław, Rzeszów és Krakkó). Az egyházmegye ifjúsági szolgálatának egy csapata és domonkos szerzetesek kísérik, akik az érintett egyházmegyékben vezetik majd az imádságokat.

Az ereklye július 23-án érkezik Krakkóba, a Stolarska utca 12. szám alatti Szentháromság-bazilikába, ahol Stanisław Dziwisz bíboros üdvözli majd. Pier Giorgio Frassati ereklyéje július 31-ig marad itt, ahol az Ifjúsági Világtalálkozó fiataljai imádkozhatnak majd előtte.

Pier Giorgio Frassati követésre méltó példa a fiatalok számára. Ez a fiatal természetjáró, a torinói műszaki egyetem hallgatója azt bizonyítja, hogy a szentség lehetséges, bárkinek, bármely életkorban, függetlenül a háttértől és a körülményektől. A gyakorlatban nagy tréfacsináló Frassati vonzotta társait vidámságával és intenzív lelki életével. A szegények és a szenvedők barátja volt, egy beteglátogatás alkalmával fertőződött meg a betegséggel, amely 24 éves korában halálát okozta.

Ferenc pápa a 2016. évi IVT résztvevőihez szóló üzenetében, amelynek központi témája a boldogságok, sürgeti a mai fiatalokat, hogy utánozzák Frassatit: „…most arról szeretnék nektek szólni, hogy konkrétan mi is eszközei lehetünk ennek az irgalmasságnak felebarátaink felé. Boldog Pier Giorgio Frassati példája jut eszembe. […] Pier Giorgio olyan fiatalember volt, aki megértette, mit jelent, ha valakinek irgalmas és érzékeny a szíve a szükséget szenvedők iránt. Sokkal többet adott nekik, mint pusztán anyagi javakat: önmagát adta, időt, szavakat, meghallgatást ajándékozott nekik. […]. Gondoljatok bele, hogy néhány nappal a halála előtt, már súlyos betegen adott utasítást, hogyan segítsék szegény barátait.”

Bár Pier Giorgo Frassati nem volt a szó szoros értelemében véve tagja a Szalézi Családnak, a jezsuitákkal is kapcsolatban állt és domonkos harmadrendi volt, de példaértékű élete sok fiatalt megihletett már. Ahogy testvére mondta róla: „Pier Giorgioban megvolt mindaz, ami egy keresztény fiatalban a legjobb: tisztaság, vidámság, lelkesedés minden iránt, ami jó és szép volt.”

Pier Giorgo Frassati 1901-ben született Torinóban, jómódú családban. Édesapja a La Stampa című újság alapítója és tulajdonosa volt. Bár a családi közeg hideg és szigorú volt, Pier Giorgo már fiatalon a szegények felé fordult. Tíz éves lehetett, amikor először találkozott az emberi nyomorúsággal és a szegénységgel. A megdöbbentő élmény nyomán elhatározta, hogy harcolni fog ellene: összetörte perselyét, hogy a benne lévő filléreket újévi ajándékként odaadhassa a szegényeknek.

Frassati odaadóan tevékenykedett szociális megmozdulásokban, jótékonysági szervezetekben, imádságban és a közösségben. Részt vett a katolikus ifjúsági életben és diákcsoportokban mint az Imádság Apostoli Küldetése, a Katolikus Akció és tagja volt a domonkos harmadrendnek. Gyakran mondta: „A jótékonykodás nem elég, társadalmi reformra van szükség.” Segített megalapítani egy újságot, amelynek Momento volt a neve, s amelynek alapelvei XII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikáján alapultak. 1918-ban csatlakozott a Páli Szent Vince-társulathoz és sok időt töltött a szegények szolgálatával.

Pier Giorgióban a tiszta szívűek öröme ragyogott: folyton bolondozott, szünet nélkül új és új tréfákat eszelt ki. Csoportot szervezett, melynek neve merőben szokatlan, de nagyon jellemző volt: „Gyanús Fickók Társasága”. Fő tevékenységük abból állt, hogy diáktréfákat eszeltek ki, s mindezt az apostolkodás jegyében tették. Varázslatának titka a vidámságban rejlett.

1990. május 20-án II. János Pál pápa avatta boldoggá a következő szavakkal:

Az igaz, hogy a modern és tevékeny fiatalember, Pier Giorgo Frassati életében első pillantásra nincsen semmi rendkívüli. De talán éppen ebben rejlik életszentségének eredetisége, talán éppen ezért találjuk vonzónak. Érdemes ezen elgondolkodnunk. A hit és a mindennapi események harmonikusan összeillettek benne, úgy annyira, hogy az evangélium szelleméhez való ragaszkodása a szegények és a szükséget szenvedők iránti szeretetteljes figyelem formájában öltött testet személyében. A szépség és a művészetek iránti érzéke, a sport és a hegyek rajongó szeretete nem zavarta meg Istennel való állandó kapcsolatát. Földi életét a következőképpen lehetne jellemezni: személyiségével teljesen elmerült az Isten titkában, elköteleződött a felebarát állandó szolgálatára. Keresztényi világi hivatását a különböző közösségi és politikai elkötelezettségek révén élte meg egy forrongó, közömbös, vagy még rosszabb esetben az egyházzal szembeforduló társadalomban… élete mutatja, mennyire boldog az, aki Krisztus lelkületével, a nyolc boldogság szellemében él. Csak a nyolc boldogság embere tud békét és szeretetet adni másoknak… Tanúságot tesz arról, hogy az életszentség mindenki számára elérhető, és csak a szeretet forradalma képes felszítani az emberek szívét, a jobb jövő reménységét.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu