Boldoggá avatják a litván érseket, akit háromszor zártak börtönbe a szovjet uralom idején

Boldoggá avatják a litván érseket, akit háromszor zártak börtönbe a szovjet uralom idején

Június 25-én Vilniusban, Litvánia fővárosában boldoggá avatják Isten tiszteletre méltó szolgáját, Teofilius Matulionis érseket (1873–1962) – ő lesz az első litván boldog a szovjet uralom vége óta, akit hazájában kanonizálnak.

Tiszteletre méltó Teofilius Matulionis 1873. június 22-én született az Utena megyében található Kudoriškis tanyán; egy jómódú és mélyen vallásos földműves házaspár, Jurgis Matulionis és Ona Juočepytė második gyermeke volt a háromból. Mindössze négyéves volt, amikor 27 esztendős édesanyja tragikusan fiatalon elhunyt.

Teofiliust már fiatalon a tanítás, nevelés vonzotta. Miután befejezte a daugavpilsi (Lettország) líceumot 1892-ben, elkezdte tanulmányait a szentpétervári papi szemináriumban. Olyan nagy tisztelettel tekintett a papi hivatásra, hogy egy évre felfüggesztette tanulmányait, mert nem érezte rá méltónak magát. 1895-ben folytatta a szemináriumot, s 1900. március 4-én pappá szentelték. A lettországi Varaklaniban és Bikaván szolgált, majd 1910-ben a szentpétervári Szent Katalin-templom plébánosa lett. A mogiljevi egyházmegye püspöke megbízta, építsen új templomot, melyet Jézus Szeplőtelen Szívének szentelnek, azonban az építkezés félbeszakadt az 1917-es forradalom miatt.

Az NKVD ügynökei tartóztatták le először, 1923-ban, Jan Cieplak mogiljevi püspökkel és tizenöt másik szentpétervári pappal együtt. Három évre ítélték, s egy moszkvai börtönbe szállították. Két év múlva, 1925. február 25-én plébániája hívei közbenjárásának köszönhetően szabadon bocsátották. Visszatért az akkor már Leningrádnak nevezett Néva-parti városba, és a Jézus Szeplőtelen Szíve-templom igazgatója lett. 1928. december 28-án XI. Piusz pápa jóváhagyásával titokban kinevezték Matruga címzetes püspökévé és a leningrádi apostoli adminisztratúra segédpüspökévé; Anton Maleckis püspök szentelte őt fel 1929. február 9-én.

1929. november 25-én tartóztatták le másodszorra, és a Fehér-tenger partján, a Szoloveckij-szigeteken létesített munkatáborba szállították. 1933 májusában egy év elkülönítésre és javítómunkára ítélték. Miután a litván kormány aláírta az egyezményt a politikai foglyok kicseréléséről a Szovjetunióval, 1933. október 19-én szabadult, tíz másik pappal és három világi hívővel együtt. Kérte, hogy az oroszországbeli apostoli küldetésnek szentelhesse magát, de kötelezték rá, hogy térjen vissza Litvániába. Egy évvel később a Vatikánba utazott, ahol 1934. március 24-én magánkihallgatáson fogadta őt XI. Piusz pápa, majd az Egyesült Államokban, a Szentföldön és Lengyelországban tett látogatást. Visszatérve Litvániába kinevezték Kaunas segédpüspökévé, majd 1938-ban a kaunasi bencés templom igazgatójává. 1938. október 13-án Juozapas Skvireckas kaunasi érsek kinevezte officiálisnak. 1940. április 19-én a litván hadsereg tábori püspöke lett – ezt a pozíciót azonban csak rövid ideig tölthette be az 1940. június 15-i szovjet invázió miatt.

1943-ban, a német megszállás idején nevezték ki Kaišiadorys püspökévé. Egy évvel később a szovjet hadsereg ismét elfoglalta Litvániát, és a kommunista rezsim újra üldözni kezdte az Egyházat. Matulionis püspököt harmadszor is letartóztatták 1946. december 18-án, és 1947. szeptember 27-én hét év börtönre ítélték. Először Orshába vitték, majd a vlagyimiri börtönbe.

1954-ben, szabadulása után a fogyatékkal élők otthonába vitték Potmába (Oroszország), csak 1956-ban térhetett vissza Litvániába. Mivel nem kapott rá engedélyt, hogy egyházmegyéjében lakhasson, Birštonas plébániájára költözött, ahol a KGB állandó megfigyelése alatt állt. Idős kora és gyenge egészsége ellenére növekvő aggodalommal figyelte a kaišiadorysi egyházmegye és az egész litván egyház állapotát; bátorította a püspököket és papokat, hogy ne kössenek kompromisszumokat és ne működjenek együtt a kommunista rezsimmel.

1957. december 25-én a Szentatya akarata szerint, de a kommunisták jóváhagyása nélkül, püspökké nevezte ki Vincentas Sladkevičiust, a későbbi bíborost annak érdekében, hogy a kaišiadorysi egyházmegye később ne maradjon püspök nélkül.

Egy évvel később száműzték Šeduvába, hogy távol tartsák egyházmegyéjétől. XXIII. János pápa – aki a II. vatikáni zsinatra is hívta őt –  1962. február 9-én érseki címet adományozott neki. 1962. augusztus 17-én a szovjet hatóságok különösen alapos házkutatást tartottak nála, amely után három nappal váratlanul elhunyt, egyes feltételezések szerint megmérgezték. Augusztus 23-án temették el a kaišiadorysi székesegyház altemplomában.

Szenttéavatási ügyét 1990-ben, II. János Pál pápasága alatt nyitották meg. Ferenc pápa 2016. december 1-jén hatalmazta fel a szenttéavatási kongregációt a Teofilius Matulionis vértanúságát és boldoggá avatását érintő dekrétum közzétételére.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Teofilius.lt