Diakónusszentelés Kassán

Diakónusszentelés Kassán

Június 13-án a kassai Szent Erzsébet – dómban Mons. Alojz Tkáč nyugalmazott érsek a kassai Borromeo Szent Károly szeminárium 5 kispapját diakónussá szentelt. Köztük az egyik az Ipoly-mentéről a nagykürtösi járásban található Inám községből való Belá Tamás apai ágon magyar származású kispapot, aki a diakónusi szolgálatát augusztus 1-jén kezdi a kassai Dómban a kassai egyházmegye magyar híveinek lelki gondozásával megbízott Pásztor Zoltán általános helynök vezetése alatt.

A diakónusszentelésen jelen volt Mons. Bernard Bober érsek, Stanislav Stolárik segédpüspök, az általános helynök, Parák József esperes az említett kispap lelkipásztora, számos lelkipásztor, köztük a szeminárium elöljárói.

A szentmisén az evangélium előtt az érsek atya bemutatta a szentelendőket és a mise evangéliuma után szentelte fel. A jelöltek kiszólítása után a szentelő érsek szólt hozzájuk, majd leendő szolgálatukkal kapcsolatban kérdéseket tett fel nekik, amelyekre a jelöltek válaszoltak. A Mindenszentek litániája után, amit az egész közösség együtt mondott, következett a kézfeltétel, amit a szentelési imádság követett, amelynek lényegi része a Szentlélek Úristen segítségül hívása, hogy a Szentlélek hétszeres ajándéka által a szolgálat hűséges végzésében erőt nyerjenek. Ezután a jelöltek a saját lelkipásztoraik segítségével liturgikus ruhákba öltöztek, mely a keresztben viselt stóla és a dalmatika. Végül a szentelő érsek átnyújtotta nekik az Evangéliumos könyvet, amely az evangélium hirdetésére vonatkozó küldetést jeleníti meg, és békecsókot váltott velük.

A diakónusok feladata, amennyiben az illetékes elöljáró megbízza őket, hogy kiszolgáltassák a keresztséget, kiosszák az Oltáriszentséget, az Egyház nevében eskessenek, elvigyék a szent útravalót a haldoklóknak (a betegek kenetének feladását nem tudják elvégezni), szentírást olvassanak a híveknek, oktassák és buzdítsák a népet, temessenek, kiszolgáltassák az egyéb szentelményeket.

Prédikációjában az érsek atya beszélt az alázat megtartásáról a diakónus életében. A cölibátus tiszteletére, a zsolozsma imádkozának és a liturgiának a szeretetére, valamint az elöljáróknak való engedelmesség elfogadására buzdította a szentelendőket. Továbbiakban kitért a Fájdalmas Szűz Mária fájdalmaira páhuzamba állítva azokat a diakónusi gyakorlatban várható fájdalmakkal, amelyek erősíthetik a diakónust, ha hittel elfogadja.

A szentmise végén Bernard Bober érsek szólt az új diakónusokhoz, megköszönve nekik, hogy azt a nagyszerű hivatást választották, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik, köszönetet mondott a szentelendők szüleinek, hogy gyermekeiket nem akadályozták az Egyház szolgálatába állni, és buzdította őket gyermekeik hivatását Isten ajándékaként fogadják el. Valamint kérte a hívek imáit az új diakónusokért, hogy helyt tudjanak állni az Egyházban és a társadalmi életben.

Medve Erika