Erdő Péter bíboros főrelátori megnyitó jelentése a szinódus első közgyűlésén

Erdő Péter bíboros főrelátori megnyitó jelentése a szinódus első közgyűlésén

Erdő Péter bíboros szinódusi főrelátor relatio-ja, jelentése követte Ferenc pápának a szinódust megnyitó beszédét. A 15 oldalas jelentés három részből áll: az első a családokat ért kihívásokat veszi sorba, a második a családi hivatás megkülönböztető jegyeit sorolja fel, míg a harmadik a család mai küldetését részletezi. A dokumentum irányt mutat a nehézséggel küzdő családok irgalmas kísérő gondozására, anélkül, hogy a házasság felbonthatatlanságát kétségbe vonná. Központi jellegű a felhívása a szegény, valamint a háború és üldöztetés sújtotta családok segítése terén, továbbá annak a nyomatékosítása, hogy a homoszexualitás témakörében ne gyakoroljanak nyomást a püspökökre.

A családokat ért kihívások: migráció, munkahely, erőszak, abortusz…

Nagyon sokrétűek a családokat ért mai kihívások, amelyekre a reláció rámutat: elsőként a migráció, a társadalmi igazságtalanságok, az alacsony bérek, melyekért némely kereskedelmi vállalkozások felelősek, a nők elleni erőszak, az abortuszra kényszerítés, az erőszakos sterilizáció, a béranyaság és a heterogén megtermékenyítés, hogy mindenáron kielégítsék a gyermek utáni vágyat.

Az intézmények a mai világban nagyon törékenyek és az emberek félnek a végleges elköteleződéstől, egy olyan világban, ahol a személyes vágyak azonnal valódi és igazi joggá válnak. Az erősödő individualizmus arra vezet, hogy az emberek összekeverik az alapvető intézmények, mint a házasság és a család határait, miközben a fogyasztói társadalom elválasztja egymástól  a szexualitást és gyermeknemzést, ami által az emberi élet és a szülői mivolt „összerakható és össze nem rakható” valóság-elemekre bomlik.

A családi hivatás megkülönböztető jegyei: Isten adománya, a férfi és nő közötti felbonthatatlan házasság alapján…  

A szinódusi reláció második fejezete a családi hivatás megkülönböztető jegyei veszi sorba. Állítja, a házasság felbonthatatlansága nem egy iga, hanem adomány. Éppen a házasság és a család az az intézmény, mely nem hagyja elszigetelten magára a feleket, hiszen ők adják tovább az értékeket, és adnak az emberi személy számára  helyettesíthetetlen lehetőséget a fejlődésre. A házasság felbonthatatlansága a család hivatásából ered és ezért az nem tekinthető tehernek, igának, hanem valójában az egy adomány. A házasság és a család ugyanis sajátos módon juttatják kifejezésre, hogy az emberi lényt az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, és hogy a férfi és a nő közötti különbség a közösségért és az utódnemzésért van”.  A család az élet alapeleme a társadalomban, és ezért olyan fontos a házasság és család méltóságának az előmozdítása, amennyiben mindkettő élet- és szeretetközösség. A családegyház két keresztény közötti szentségi házasságon alapul, mely a társadalom élet-alapelve, egyúttal az a hely, ahol az ember megtanul tapasztalatot szerezni a közjóról.

A család mai küldetése: a felkészítés fontossága, társadalmi szolgálat, a sérült családok segítése…

Erdő Péter bíboros szinódusi relációjának harmadik része a család mai küldetéséről szól. Elsőként említi a jegyesek oktatását, a házasságra való felkészítést, hogy a házasság ne csak egy külsőleges érzelmi esemény legyen, hanem spirituális és egyházi történés, amelyet a papok készítenek elő, kísérik a jegyespárokat érzelmi és pszichológiai érettséggel. Nem szabad megfeledkezni a „nyelvezetben való  megtéréséről”, mely főként a nehéz és problémás esetekben lesz hatékony támogatás, amikor az igazságosságot az irgalmassággal kell összekapcsolni. „Ha szívünk mélyéről beszélünk, ha őszintén elmondjuk másoknak, amit hiszünk, nem kell félni attól, hogy nem értenek meg bennünket – olvassuk a relációban – minthogy mi is korunk gyermekei vagyunk. És ha nem is mindenki fogadja el, amit hirdetünk, az üzenet érthetővé válik”.

A család társadalmi küldetése: együttműködés, kiegészítés és segítés

A család társadalmi küldetése abban áll, hogy együttműködjön a közintézményekkel, mindenekelőtt ott, ahol a család hivatalos értelmezése nem esik egybe a keresztény családfogalommal vagy annak természetes értelmével. Ilyen esetekben érvényre kell juttatnia a család valósi társadalmi szükségleteit: „A keresztény családoknak törekedni kell arra, hogy a támogatás olyan társadalmi rendszereit teremtsék meg, melyek segítik azokat a családokat, akiket elsődlegesen sújt a szegénység, a munkahelyek bizonytalansága, a társadalom- és egészségügyi biztosítási rendszer hiányossága és az uzsora. Az egész egyházi közösség feladata, hogy segítse a háborúktól és üldözésektől sújtott családok áldozatait”.

Az egyház tapintatos és igényes küldetése a sérült családok integrációja               

Az egyház tapintatos és igényes küldetése a sérült családok integrációja, melyet irgalommal és megértő elfogadással kell végeznie, a házasságról vallott egyértelmű igazság figyelembevételével. „A legnagyobb irgalmasság az igazság feltárása szeretettel” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros a relációjában. „Lépjünk tovább az együttérzésen, mert az irgalmas szeretet vonz és egyesít, átalakít és felemel, megtérésre indít”.

Az irgalmasság megtérést kér a bűnöstől

A szinódusi bevezető jelentés foglalkozik a különleges esetekkel: az együttélők számára egy bölcs pedagógiát javasol, mely Isten tervének a teljességébe vezeti a szívüket.  Az elvált, de újra nem házasodottak számára egyházmegyei meghallgató központok létrehozását ajánlja, ahol segítik a válságba került házastársakat, annak a tudatában, hogy a gyermekeik a szenvedő alanyai ezeknek a helyzeteknek.

A bűnbánati út és a fokozatosság törvénye

A dokumentum ezután az ún. bűnbánati útra tér ki, leszögezve, hogy az olyan elváltak és újra házasodottak esetéről van szó, akik önmegtartóztatást gyakorolnak, tehát gyónáshoz és szentáldozáshoz járulhatnak anélkül, hogy botrányt okoznának. Vagy pedig a latin egyház hagyományos gyakorlata szerint értelmezhető módon, amikor a papok úgy oldozhatták föl az újraházasodott elvált híveket, ha azok vállalták, hogy életmódot változtatnak. Ami a fokozatosság elvét illeti a szentségekhez való járulásban, a jelentés megállapítja: Még ha az együtt élés egyes formái hordoznak is magukban pozitív vonásokat, ez nem jelenti azt, hogy javakként lehet bemutatni azokat. Mindazonáltal, miután az erkölcsi jó objektív igazsága és az egyén szubjektív felelőssége két különálló fogalom, szubjektív szinten helyet kaphat a fokozatosság törvénye, vagyis a lelkiismereti nevelés.

Lelkipásztori figyelem a homoszexuális hajlamú személyek irányában

Külön fejezet foglalkozik a homoszexuálisokkal, akiket tisztelettel és tapintattal kell fogadni, elkerülve minden igazságtalan, hátrányos megkülönböztetést. A jelentés ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy semmilyen alap nem létezik arra, hogy hasonlóságot, bármilyen akár távoli analógiát vonjunk a homoszexuális kapcsolatok és a házasságról és a családról alkotott isteni terv között. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy az egyház pásztorai nyomásnak legyenek kitéve ebben a tárgyban, és hogy a nemzetközi szervezetek a szegény országoknak juttatandó pénzügyi támogatáshoz feltételül szabják olyan törvények bevezetését, amelyek elismerik az azonos neműek házasságát.

Természetes halálhoz való jog: az eutanázia kizárva!

A szinódusi munkát bevezető jelentésében Erdő Péter bíboros az élet témájáról beszélt, amely leszögezi a fogantatástól kezdve egészen a természetes halálig tartó sérthetetlen jogot mindenki számára. Tehát el kell utasítani az abortuszt és az eutanáziát egyaránt. Az egyház kinyújtja kezét az állapotos anyák, az elhagyott gyermekek, az abortuszon átesett nők és mindazon családok felé, akik nem képesek gondozni beteg hozzátartozóikat.

Gyermekek örökbe fogadását szorgalmazni

Az élet kultúrájának előmozdítása a cél a halál kultúrája helyett, ezért a relatio a felelős utódnemzés természetes módszereinek figyelembe vételét hangsúlyozza VI. Pál pápa „Humanae vitae” kezdetű enciklikája nyomán. Központi helyet kap a gyermekek örökbe fogadása is, amelyik a családi apostolkodás sajátos formája.

Az egyház tanúskodjon egyre inkább Isten irgalmasságáról

A nevelési témakörben a szinódusi jelentés emlékeztet rá, hogy „a szülőket illeti az elsődleges felelősség gyermekeik emberi és vallási nevelése terén, amelyhez az egyház támogatását nyújtja. Az egyház legyen egyre inkább Isten irgalmasságának tanúja, személyes és közösségi szinten egyaránt” – zárul Erdő Péter bíboros-főrelátornak a szinódusi munkát bevezető jelentése.

Forrás: Erdő Péter bíboros szinódusi relációja – OSS_ROM

Forrás: Vatikáni Rádió