Erdő Péter: Jézus feltámadása a történelem középpontja

Erdő Péter: Jézus feltámadása a történelem középpontja

A húsvéti vigília szertartását és az azt követő feltámadási körmenetet Erdő Péter bíboros vezette április 4-én a budapesti Szent István-bazilikában. Krisztus feltámadása az a szilárd pont, amire támaszkodva ki lehet fordítani sarkából a világot – fogalmazott a főpásztor.

A szertartás a fényünnepséggel vette kezdetét. Ennek keretében végzett tűzszentelést Erdő Péter bíboros a templom előtti téren, majd az új tűzről meggyújtották a Krisztus világosságát jelképező húsvéti gyertyát. A tűzszentelést követően a bíboros, a koncelebráló püspökök, papok és a ministránsok bevonultak a sötétben lévő bazilikába, ahol a húsvéti gyertyáról meggyújtották a templom gyertyáit és a híveknél lévő gyertyákat is. A szertartás folytatásaként elhangzott az Exultet, a húsvéti örömének, ami után az igeliturgia következett. A Márk evangéliumából vett utolsó bibliai rész előtt tért vissza az Alleluja-ének, amelyet egész nagyböjtben nélkülöz a katolikus liturgia.


A mai keresztényeknek húsvétkor nem a keresztény tanítás részleteire kell figyelniük, hanem a lényegre – hangsúlyozta szentbeszédében Erdő Péter bíboros. Világosan látható és érezhető, hogy manapság már „hit vagy nem hit, kereszténység vagy nem kereszténység az igazi alternatíva” – tette hozzá. Vagyis a történelem visszahozott minket hitünk kezdőpontjához, amely magának Jézus Krisztusnak a személye.

A Názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, nem mitológiai alak, hanem történelmi személy: volt népe, szülőföldje, kultúrája, anyanyelve, vallási környezete – mutatott rá a főpásztor. Nem érthetjük meg tehát személyét és tanítását, ha nem ismerjük, vagy nem tartjuk fontosnak ezt a környezetet.


Ebben a történelmi személyben ismerték fel tanítványai a megígért Messiást, pedig személye oktalanság volt a pogányoknak, akik nem vártak megváltót, és botrány azoknak, akik Dávid fiára, a győztes szabadítóra vártak. Mert hogyan lehetne szabadító, aki nem szállt le a keresztről, hogyan válthatná meg a népet, akit az idegen hatalom gyalázatosan kivégeztetett? – tette fel a kérdést a bíboros. Csakis úgy, hogy feltámadt! – hangzott a válasz. Isten maga felülmúlt minden emberi elképzelést, megmutatta, hogy úr még a halál fölött is, mindig is az volt és az is lesz az idők végezetéig, és minden embert a feltámadásra és az örök boldogságra hív.

Jézus feltámadása tehát a történelem középpontja – hangsúlyozta Erdő Péter. – Bevilágítja életünket, végérvényes választ ad arra, hogy kik is vagyunk mi, emberek. Szebb és nagyszerűbb választ, mint amit mi ki tudnánk találni. Nagyobb hivatást és méltóságot adott Isten, mint amire a saját fantáziánk alapján mi becsülnénk magunkat – fűzte hozzá a főpásztor. Nem csupán az anyagvilágnak egy érdekes képességekkel rendelkező terméke vagyunk, hanem örök értékű, halhatatlan személyek, akiket a teremtő Isten szeretetére és barátságára méltatott. Neki nem túl nagy feladat minden idők minden emberével sokmilliárd résztvevős szimultánt játszani, őt nem korlátozza a tér és az idő – mondta Erdő Péter.


Isten szemében drága minden ártatlanul meggyilkolt ember, minden éhező gyerek, minden beteg és szenvedő. Azok is, akiket az úgynevezett fejlett világ szinte már csak tehernek érez – figyelmeztetett a bíboros. Kedves Istennek a megbotló bűnös ember is. Nem azért, mert nincs különbség jó és rossz között, hanem mert Isten mindenkit a tévelygés kínja után a hozzá való hazatalálásra, a megtérésre hív.

Adódhat bármi vészjósló vagy elkeserítő esemény körülöttünk, az egyes emberek, a népek vagy az egész emberiség történetében, van egy biztos pontunk a kozmoszban és egyben túl a világmindenségen: Krisztus feltámadása – erősítette meg a főpásztor, hozzátéve: Ez az a szilárd pont, amire támaszkodva ki lehet fordítani sarkából a világot.

Krisztus feltámadásának a fényében kell újjárendeznünk a magunk életét, ebben a hitben, ebben a szeretetben kell szóban és tettben megvallanunk, hogy keresztények vagyunk – fejezte be homíliáját Erdő Péter.


Erdő Péter bíboros a mindenszentek litániáját követően megáldotta a keresztelőkútban levő vizet, majd 26 felnőttet részesített a keresztség és a bérmálás szentségében – közülük ketten egy családot alkotnak, az ő gyermeküket szintén megkeresztelte. A főpásztor a megkeresztelteken kívül még hét felnőttet bérmált meg. A szertartás keretében valamennyi korábban megkeresztelt hívő is megújította keresztségi fogadalmát: hitet tett Isten mellett és ellene mondott a sátánnak.


A liturgia az áldozati résszel folytatódott, majd sor került a hagyományos feltámadási körmenetre, amelyet Erdő Péter bíboros vezetett a bazilika körül.

A húsvét vigíliai szentmisén Cserháti Ferenc és Snell György, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökei koncelebráltak.

Kép: Lambert Attila

Forrás: Magyar Kurír