Felebaráti szeretettel mindenféle közömbösség ellen

Felebaráti szeretettel mindenféle közömbösség ellen

Ferenc pápa perui apostoli útjának csúcspontjára a Limában vasárnap délután bemutatott szentmise során került sor, amelyen egy millió 300 ezer hívő vett részt. A Szentatya beszédében a fiatalokat és az időseket is arra ösztönözte, hogy bizalommal keljenek útra, hogy betöltsék a reménytelenség és a menekülés tereit a találkozás és a szolidaritás városaiban. A közömbösség globalizációjának ellenszere ma az, hogy megéljük az Isten és a felebarát iránti szeretetet.

A melegszívű perui nép „emberére” talált Ferenc pápában

Peru átforrósodott a „nagy barát”, Ferenc pápa háromnapos országjárása során, és ezzel válik érthetővé a nagyszámú jelenlét, a közel másfél millió ember imádsága Lima Pálmás Légibázisa mezején. Az élénk színek, a kifejező és bátor mozdulatok valójában a perui nép hitét, lelkierejét tárták fel a pápai szentmise során. Nagyon érezhetővé vált, hogy a melegszívű perui nép „emberére” talált Ferenc pápában, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy minél több ember arcába nézzen, kezét megszorítsa és átölelje.

A jövő arculata

Homíliájában Ferenc pápa a reménység bátor apostolaként szólt: Isten együtt van egész népével, ezért senki nem félhet semmitől. Ő együtt van a népével, az otthonok falai közötti meghittségben és a poros utak lármájában is! Ennek ellenére adódik, hogy ez a velünk levő Isten látszólag nem elég, mint ahogy a szentmise olvasmányában a Ninive megtérítésére küldött Jónás érzi, s ezért bizalmát veszti, menekülni kezd, végül még el is rejtőzik a városainkat fenyegető veszély elől. Városainkra tekintve megállapíthatjuk – alkalmazta a biblia képet a pápa a jelen világra –, hogy vannak polgárok mindennel felszerelve a személyes és családi élet számára, de nagyon sokan vannak „nem (állam)polgárok” vagy „félig polgárok”, esetleg „városi maradék”, akik az út szélén állnak, köztük sokan gyerekek és kamaszok, akik a város peremén élnek, híján az emberhez méltó élet legszükségesebb dolgainak. Mégis, ezeken a gyerekarcokon ott találjuk a jövőt.

A Jónás féle tünet       

Nagy kihívás számunkra, hogy városainkból, melyek a találkozás, a szolidaritás és az öröm helyei, a Jónás jelenség jegyében a menekülés és a közömbösség helyeit teremtjük meg, melyek süketté tesznek bennünket mások iránt, mert érzéketlenné válik a szívünk. Ez a lelkület árt az embereknek, jóllehet az emberség mértékét éppen a szenvedéssel és nyomorral szembeni viszonyunk határozza meg. Ez érvényes az egyénre és a közösségre is. Az a közösség, mely nem képes elfogadni a szenvedőket és nem osztozik nehézségeikben, az egy kegyetlen és embertelen társadalom – szögezte le a pápa.

Az evangélium példáját követve Jézus nyomába kell szegődni, aki Keresztelő János letartóztatása után visszatér Galileába, hogy a közelgő Isten Országa magvait hintse el. Ez a munka Jézus számára András és Péter meghívásával kezdődik, és később limai Szent Róza, Porres Szent Márton meghívásával folytatódik, míg végül elérkezik hozzánk…, és köztünk a közömbösség globalizációjának ellenszerével kötelezi el magát. Az ilyen Szeretet előtt ugyanis az ember nem maradhat közömbös – hangsúlyozta a pápa.

A felebarát iránti szeretettel élni, a huszonegyedik század szentjeiként    

Jézus arra hívta meg a tanítványokat, hogy a jelenben éljék meg vele együtt az Örökkévalóság ízét, ami valójában az Isten és a felebarát iránti szeretet, mely új kapcsolatokat és új szövetségeket teremt. Ez pedig örökös felhívás a reménységre és a megtérésre, hogy félelem nélkül építsük az üdvösség történetét. Jézus ma is járja az útjainkat, kopogtat szívünk ajtaján, hogy reményt fakasszon, hogy testvériséggel győzzük le a hanyatlást, szolidaritással az igazságtalanságot és a béke fegyvereivel az erőszakot. Ehhez hiteles tanúk szükségesek, akik gyengédséggel viszik el a kovászt a föld minden sarkába. Ferenc pápa arra buzdította a limai szentmise résztvevőit, hogy ismerjék fel magukon az Úr hívását és küldetését. Beszéde záró részében arra kérte őket, hogy legyenek a huszonegyedik század szentjei, mert ő köztük járva, két kezével tudta tapintani ezekben a napokban reménységük alapjait. A reménység megőrzésének legjobb módja pedig az, hogy egységben maradnak!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió