Ferenc pápa vatikáni büntetőjogi reformja

Ferenc pápa vatikáni büntetőjogi reformja

Négy jogszabályt hirdetett ki Ferenc pápa július 11-én, jelentős módosításokat eszközölve a vatikáni büntetőjog rendszerén.

Ezek közül három a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága által jóváhagyott törvény (a Vatikánvárosi Állam 2013. július 11-i VIII. törvénye „Büntetőjogi kiegészítő jogszabályokról”; a Vatikánvárosi Állam 2013. július 11-i IX. törvénye „A Büntető Törvénykönyv és a Büntetőeljárási Törvénykönyv módosításáról”; a Vatikánvárosi Állam 2013. július 11-i X. törvénye „A közigazgatási szankciók általános szabályairól”). Mint ismeretes, a Vatikánvárosi Államban a törvényhozói hatalmat ez a szerv gyakorolja a szentatya nevében, aki államfői minőségében a törvények végső kihirdetője. Esetében a pápai állam világi jogrendjéről van szó, nem az egyházi jogról. A három szóban forgó törvény a vatikánvárosi büntetőjogot és büntető eljárást, valamint a közigazgatási szankciókat módosítja.
A negyedik jogszabály pedig egy pápai motu proprio (Ferenc pápa Motu Proprio apostoli levele „a Vatikánvárosi Állam igazságügyi szerveinek büntető joghatóságáról”), amit tehát az egyetemes egyház fejeként adott ki, s aminek az a célja, hogy a három új vatikánvárosi törvény hatályát kiterjessze az egyetemes egyház központi igazgatásában, tehát a Szentszék hivatalaiban, a Római Kúrián dolgozókra is. Továbbá, hogy meghatározza ezen a területen a Szentszék részvételének módját a nemzetközi igazságügyi együttműködésben.
A vatikáni jog immár egyértelműen kimondja az igazságos és ésszerű időn belüli eljárások, illetve az ártatlanság vélelmének elvét, s például megszünteti az életfogytiglani börtönbüntetést (30-35 évig terjedő büntetésre változtatva).
A mostani jogszabályok több, a Szentszék által már aláírt nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásáról, átültetéséről is rendelkeznek. Ezek között szerepelnek a háborús bűnök, a faji kirekesztés, a kínzás, a terrorizmus vagy éppen a korrupció elleni egyezmények. Nagyon fontos elem a gyermekek jogairól szóló 1989-es egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben foglaltak átültetése: köztük a kiskorúakkal szembeni visszaélés és erőszak büntetése.
A reformnak köszönhetően a vatikáni jogrendben megjelennek olyan új bűncselekmény-fajták is, amik előfordulása nem igazán jellemző a Vatikánvárosra, mint a különféle emberiség-ellenes bűnök (népirtást, apartheid), vagy a például a terrorizmussal összefüggő cselekmények (repülés/hajózás, repülőterek biztonságának veszélyeztetése). Azért fontos ezek beemelése a vatikáni jogrendbe, mert ezáltal a Szentszék példát mutat a nemzetközi közösség felelős tagjaként, ugyanakkor elejét veszi, hogy egyesek valamiféle menedékként kihasználják esetleges jogrendbeli hiányosságait.
Nem mintha eddig ne lehetett volna büntetni az ilyen bűncselekmények elkövetőit a Vatikánban, de lényegesen nehezebb volt, s a jogbiztonság és a nemzetközi együttműködés egyaránt megkívánta ezek formális szabályozását. Vagyis könnyebb lesz kiszolgáltatni a Vatikánba menekülő bűnelkövetőt más államok igazságügyi hatóságainak, illetve könnyebb lesz a vatikáni hatóságoknak ítélkezniük a saját joghatóságuk alá tartozó bűnelkövetők felett.
A pápai motu proprio rendelkezése folytán mindez érvényes lesz nemcsak a Vatikánvárosra, de a Szentszék egész intézményrendszerére és azok dolgozóira, tisztségviselőire is. Nem véletlenül az új jogszabályok bevezetik bűncselekmények esetén az intézmények adminisztratív felelősségét. A közelmúltbeli vatikáni kiszivárogtatási botrány tanulságaként pedig a motu proprio úgy rendelkezik, hogy a Szentszék biztonsága, alapvető érdekei vagy tulajdona elleni bűncselekmények ügyében („államellenes” cselekményeknek is nevezhetnénk ezeket) ugyancsak a vatikánvárosi igazságügyi szervek járjanak el.
Ferenc pápa mostani büntető törvényei folytatják azt a folyamatot, amelyet XVI. Benedek kezdett meg a különféle pénzügyi visszaélések elleni fellépést elrendelő rendelkezéseivel. Az új jogszabályokban megtestesülő reform elsődleges célja ugyanis, hogy a vatikáni jogrendet hozzáigazítsa a nemzetközi szabályokhoz és erősítse a jogbiztonságot.
A vatikáni jogrend a XX. század első felében alakult ki, az új pápai állam létrejöttét követően. Azonban az utóbbi években, évtizedekben bekövetkezett változások folytán a mai államoknak sokkal összetettebb nemzetközi környezetben kell működniük, ami megkívánja adott esetben egy olyan kicsiny állam alkalmazkodását is, mint amilyen a vatikánvárosi. A pápai állam feladata ugyanis köztudottan az, hogy biztosítsa a pápa, a Szentszék függetlenségét, és lehetővé tegye egyetemes küldetése ellátását. Olyan eszközről van szó, ami a mai világban megkerülhetetlennek bizonyul, s amelynek a változó körülményekhez igazítása is elengedhetetlen – éppen azért, hogy megfelelően el tudja látni azt a feladatot, amire szolgál.

Vatikáni Rádió
Kép: allarounditaly.net

Írjon választ

Az email címe nem lesz publikálva. A kőtelező mezők ki vannak jelölve *

*

1 × 5 =