Ferenc pápa: A család a megbocsátás örömének kiváltságos helyévé válhat!

Ferenc pápa: A család a megbocsátás örömének kiváltságos helyévé válhat!

December 27-én, Szent Család ünnepén a család életéről mint közös zarándoklatról elmélkedett a Szentatya délelőtti szentmiséjében a Szent Péter-bazilikában. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

A szentírási olvasmányok, melyeket hallottunk, két családot állítanak szemünk elé, amelyek zarándoklatukat teljesítik Isten házába. Elkana és Hanna elviszik fiukat, Sámuelt Siló templomába, és az Úrnak szentelik (vö. 1Sám 1,20–22.24-28). Hozzájuk hasonlóan József és Mária húsvét ünnepén zarándokútra kelnek Jeruzsálembe, Jézussal együtt (vö. Lk 2,41–52).

Gyakran látunk zarándokokat, akik elmennek egy-egy kegyhelyre, a népi vallásosság kedvelt helyeire. Ezekben a napokban sokan útra keltek a szent kapuhoz, amelyet a világ minden székesegyházában és a kegyhelyeken is megnyitottak. Viszont a legszebb dolog, amit Isten szava ma kiemelt, az, hogy az egész család megy zarándoklatra. Apa, anya és gyerekek együtt mennek fel az Úr házába, hogy imával szenteljék meg az ünnepet. Fontos tanítást tartogat ez a mi családjaink számára is. Sőt azt mondhatjuk, hogy a család élete kis és nagy zarándoklatok együttese.

Például milyen jó arra gondolni, hogy Mária és József megtanították Jézust elmondani az imákat! És ez zarándoklat, az imára nevelés zarándoklata. Arra is jó gondolni, hogy a nap folyamán együtt imádkoztak, szombatonként pedig elmentek a zsinagógába, hogy meghallgassák a Törvény és a Próféták írásait, és dicsérjék az Urat az egész néppel együtt. Amikor pedig Jeruzsálembe zarándokoltak, minden bizonnyal a zsoltár szavait énekelve imádkoztak: „Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!” (Zsolt 122,1–2).

Mennyire fontos, hogy családjaink együtt haladnak, és ugyanaz az elérendő céljuk! Tudjuk, hogy ugyanazon az úton kell végigmennünk, és ezen az úton találkozunk nehézségekkel, de lesznek örömet és vigaszt nyújtó pillanataink is. Az élet e zarándokútján az imádságban is osztozunk egymással. Mi lehet annál szebb egy apa és anya számára, mint megáldani gyermekeiket a nap kezdetén és végén? Keresztet rajzolni homlokukra, mint megkeresztelésük napján. Talán nem ez a szülők legegyszerűbb imája gyermekeikért? Megáldani őket, vagyis az Úrra bízni őket, mint Elkana és Anna, József és Mária, hogy ő oltalmazza és segítse őket a nap folyamán. Az is mennyire fontos, hogy a család egy rövid imát mondjon az étkezések előtt, hogy köszönetet mondjon az Úrnak áldásaiért, és hogy megtanulja megosztani azt, amit kapott a leginkább rászorulókkal. Ezek mind apró gesztusok, mégis rávilágítanak a családnak arra a nagy formáló feladatára, amelyet a hétköznapi élet zarándoklásában végez.

Zarándokútjuk végeztével Jézus visszatért Názáretbe és alávetette magát szüleinek (vö. Lk 2,51). Ez a kép is fontos tanítás lehet családjainknak. A zarándoklat ugyanis nem azzal fejeződik be, hogy elértük a célunkat a kegyhelynél, hanem amikor hazatérünk és újrakezdjük mindennapi életünket, kamatoztatjuk az átélt tapasztalat lelki gyümölcseit. Ismerjük, hogyan viselkedett Jézus azon a zarándoklaton. Ahelyett, hogy haza indult volna szüleivel, Jeruzsálemben maradt, a templomban, nagy aggodalmat okozva Máriának és Józsefnek, akik nem találták. „Szófogadatlanságáért” valószínűleg Jézusnak is bocsánatot kellett kérnie szüleitől. Az evangélium nem mondja, de azt hiszem, feltételezhetjük. Mária kérdése azt mutatja, hogy valamiképpen megfeddte Jézust, világossá téve, milyen aggódás és félelem töltötte el őt és Józsefet. Hazaindulván Jézus biztosan hozzájuk simult, hogy kimutassa szeretetét és engedelmességét. A család zarándoklásához hozzátartoznak az ilyen események is, amelyek az Úrral a növekedés lehetőségévé válnak, alkalmakká a bocsánatkérésére és a megbocsátásra, a szeretet és az engedelmesség kifejezésére.

Kívánom, hogy az irgalmasság évében minden keresztény család kiváltságos helyévé váljon e zarándoklatnak, ahol megtapasztalható a megbocsátás öröme. A megbocsátás a szeretet lényege, amely képes megérteni a hibát és gyógyírt kínálni rá. Mennyire szegények lennénk, ha Isten nem bocsátana meg nekünk! A családban neveljük rá egymást a megbocsátásra, mert eltölt minket annak bizonyossága, hogy megértenek és mellettünk állnak hibáink ellenére is.

Ne veszítsük el bizalmunkat a családban! Mindig szép, ha megnyitjuk szívünket egymásnak, semmit el nem rejtve egymás elől. Ahol szeretet van, ott megértés és megbocsátás is van. Kedves családok, rátok bízom, mindnyájatokra ezt a mindennapi zarándoklatot, ezt az oly fontos küldetést, melyre a világnak és az egyháznak ma nagyobb szüksége van, mint valaha.

Forrás: Magyar Kurír
Kép: Magyar  Kurír