Ferenc pápa: A megbocsátással tisztábbá tesszük a világot!

Ferenc pápa: A megbocsátással tisztábbá tesszük a világot!

December 26-án, Szent István vértanú ünnepén a megbocsátás fontosságára emlékeztetett Ferenc pápa a déli úrangyala elimádkozásakor. Jézusnak az az igazi követője, az az igazi tanúja, aki ugyanúgy imádkozik, cselekszik, szeret, mint ő. A Szentatya teljes beszédét közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma Szent István ünnepét üljük. Az első vértanúra való emlékezést közvetlenül karácsony ünnepe után tartjuk. Tegnap az értünk testté lett Isten irgalmas szeretetét szemléltük, ma pedig Jézus tanítványának megfelelő válaszát látjuk: odaadja életét. Tegnap megszületett a földön az Üdvözítő, ma megszületik a mennyben az ő hűséges tanúja. Tegnap, csakúgy, mint ma, megjelennek az élet elutasításának sötét fellegei, de még fényesebben ragyog fel a szeretet fénye, mely legyőzi a gyűlöletet és meghirdeti egy új világ kezdetét.

Az Apostolok cselekedeteinek ma hallott elbeszélésében van egy különös részlet, amely Szent Istvánt az Úrhoz közelinek mutatja. Ez pedig az ő megbocsátása, mielőtt megkövezve meghalna. A keresztre szegezett Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34); Istvánról is hasonlót hallunk: „térdre esett, és hangosan felkiáltott: »Uram, ne ródd fel nekik bűnül!«” (ApCsel 7,60). István tehát vértanú, ami azt jelenti, hogy tanú, mivel ugyanazt teszi, amit Jézus. Az ugyanis az igazi tanú, aki ugyanúgy viselkedik, mint ő: aki imádkozik, aki szeret, aki ad, de aki főleg megbocsát, mert a megbocsátás [perdono], miként azt maga a szó kifejezi, az adás [dono] legmagasztosabb formája.

De – feltehetnénk a kérdést – mire jó megbocsátani? Pusztán egy jótett vagy vannak következményei? A választ éppen István vértanúságában találjuk. Azok között az emberek között, akik számára bocsánatért könyörgött, volt egy Saul nevű fiatalember, aki üldözte az egyházat és igyekezet szétrombolni (ApCsel 8,3). Nem sokkal később Saulból Pál lesz, a nagy szent, a népek apostola. Megkapta István megbocsátását. Mondhatni: Pál Isten kegyelméből és István megbocsátásából születik.

Mi is Isten megbocsátásából születünk. Nemcsak a keresztségben, hanem valahányszor bocsánatot kapunk, a szívünk megújul, újjászületik. Minden előre tett lépés a hitéletben az isteni irgalmasság kezdeti jegyét hordozza magán. Mert csak ha szeretve vagyunk, akkor tudunk mi magunk is szeretni. Ne felejtsük, javunkra válik: ha fejlődni akarunk a hitben, mindenekelőtt be kell fogadnunk Isten bocsánatát, találkoznunk kell az Atyával, aki kész megbocsátani mindent és mindig. Ne felejtsük, hogy éppen a megbocsátással gyógyul a szívünk és éled fel szeretetünk! Sosem szabad belefáradnunk, hogy bocsánatot kérjünk Istentől, mert csak ha megbocsátottak nekünk, csak ha érezzük a megbocsátást, akkor leszünk képesek mi is megbocsátani.

Megbocsátani azonban nem könnyű, sőt mindig nagyon nehéz. Miként utánozhatjuk Jézust? Mivel kezdjük, hogy meg tudjuk bocsátani a nap mint elszenvedett kisebb-nagyobb sérelmeket? Mindenekelőtt az imádsággal, ahogyan István tette. A saját szívünknél kezdjük: az imádsággal le tudjuk győzni a bennünk forrongó indulatot, ha Isten irgalmasságára bízzuk azt, aki bántott minket: „Uram, imádkozom őérte.” Aztán felfedezzük, hogy ez a megbocsátásért vívott belső harcunk megtisztít a rossztól, és hogy az imádság és a szeretet kiszabadítanak a harag belső láncaiból.

Annyira csúnya dolog neheztelésben élni! Mindennap alkalmunk van arra, hogy eddzük magunkat a megbocsátásban, hogy megéljük ezt az oly szép gesztust, mely az embert Istenhez közelíti. Mennyei Atyánkhoz hasonlóan mi is irgalmassá válunk, mert a megbocsátással legyőzzük a rosszat a jóval, a gyűlöletet szeretetté alakítjuk, és így tisztábbá tesszük a világot.
Szűz Mária, akire rábízzuk azokat – és sajnos nagyon sokan vannak –, akik Szent Istvánhoz hasonlóan üldöztetést szenvednek hitük miatt, akik a mi korunk vértanúi, irányítsa imánkat, hogy a megbocsátást be tudjuk fogadni és mi magunk is meg tudjunk bocsátani. Befogadni és adni a bocsánatot.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, aki Olaszországból és más országokból érkeztetek. Megújítom mindnyájatoknak azon kívánságomat, hogy a gyermek Jézus szemlélése, mellette Máriával és Józseffel, az irgalmasság és a kölcsönös szeretet cselekedeteire késztesse a családokban, plébániai és szerzetesi közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban és társulatokban minden hívőt, és minden jóakaratú embert is.

Ezekben a hetekben nagyon sok karácsonyi üdvözletet kaptam Rómából és más helyekről. Sajnos nem válaszolhatok mindenkinek külön-külön, ezért ma kifejezem nektek és mindenkinek őszinte köszönetemet, különösképpen az imádság ajándékáért.

További szép ünneplést Szent István napján, és kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

Forrás: Magyar Kurír

Kép: Magyar Kurír