Ferenc pápa: A remény megtart, hogy ne süllyedjünk el

Ferenc pápa: A remény megtart, hogy ne süllyedjünk el

A keresztény remény alázatos és erős erény, ami megtart minket, és segít, hogy ne fulladjunk bele az élet nehézségeibe – fogalmazott Ferenc pápa március 17-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

A Szentatya hangsúlyozta, hogy az Úrba vetett remény sosem okoz csalódást, ugyanis az öröm forrása, és szívünknek békét ad.

Jézus a törvénytudókkal beszél, és megállapítja: Ábrahám „ujjongott, hogy láthatja az én napomat”. Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszból (Jn 8,51–59) indult ki, hogy rámutasson: a remény mennyire alapvető a keresztény ember életében. Ábrahám szembekerült kísértésekkel a remény útján, de hitt, és engedelmes volt az Úrnak, s így indult el az ígéret földje felé.

Él a reménysugár, amely összeköti az üdvösségtörténetet, és ami az öröm forrása – mondta a Szentatya. – Ma az egyház a remény öröméről szól. A szentmise első imájában Isten kegyelmét kértük, hogy őrizze meg az egyház reményét, hogy ne bukjon el. Szent Pál pedig azt mondja, hogy „higgyetek minden remény ellenére”. Amikor már nincs emberi remény, akkor is van egy erény, ami előre visz minket, alázatos és egyszerű, de örömet, időnként igen nagy örömet ad. Alkalmanként csak békét nyújt, de azt a bizonyosságot is, hogy a remény sosem okoz csalódást.

Ábrahámnak ez az öröme, ez a remény növekszik a történelemben. Időnként elrejtőzik, nem lehet látni, máskor nyíltan megmutatkozik. Ferenc pápa a várandós Erzsébet példáját idézte, aki örömujjongásban tör ki, amikor unokatestvére, Mária meglátogatja. Isten jelenlétének öröme ez, aki együtt halad népével. Amikor van öröm, akkor van béke is. Ez a remény erénye: az örömtől a békéig. Ez a remény sosem okoz csalódást, a „rabszolgaság pillanataiban” sem, amikor Isten népe idegen földön volt.

Ez a reménysugár Ábrahámmal kezdődik, az Ábrahámhoz szóló Istennel, és Jézussal végződik. Ferenc pápa kifejtette ennek a reménynek a jellegzetességeit. Elmondhatjuk, hogy van hit és szeretet, de nehezebb a reményről szólni. Hányszor kimondjuk pedig könnyedén ezeket a szavakat, de amikor elhangzik a kérdés, hogy „Te remélsz? Él benned a remény öröme?”, akkor a válasz az, hogy „Atyám, nem értem mire gondol, magyarázza meg”. A remény az az alázatos erény, amely az élet vize alatt folyik, de megtart bennünket, hogy ne fulladjunk bele a sok nehézségbe, és támogat, hogy ne veszítsük el a vágyat Isten megtalálására, hogy megtaláljuk azt a csodálatos arcot, amelyet mindannyian meglátunk egy nap. Ez a remény – nyomatékosította a pápa.

Szép nap ez a mai, hogy elgondolkodjunk a következőn: az az Isten, aki elhívta Ábrahámot, és arra indította, hogy elhagyja földjét, és elinduljon egy úton anélkül, hogy tudná, hova megy, ugyanaz az Isten, aki vállalja a keresztet, hogy beteljesítse az ígéretet, amelyet tett. Ugyanaz az Isten Ő, aki az idők teljességében ezt az ígéretet valósággá teszi mindannyiunk számára. Ami pedig egyesíti azt az első pillanatot az utolsóval, az a reménysugár. És ami egyesíti az én keresztény életemet a mi keresztény életünkkel egyik pillanatról a másikra, hogy mindig tudjunk előre haladni, még ha bűnösökként is, az a remény. És ami békét ad a rossz pillanatokban, az élet legsötétebb pillanataiban, az a remény. A remény nem okoz csalódást, mindig jelen van: csendes, alázatos, de erős.

Forrás és fotó: Magyar Kurír