Ferenc pápa: Erősítsük meg azokat, akik bűnösnek és az Úr előtt méltatlannak érzik magukat!

Ferenc pápa: Erősítsük meg azokat, akik bűnösnek és az Úr előtt méltatlannak érzik magukat!

Ferenc pápa a vasárnapi úrangyala előtt azt hangsúlyozta, hogy Péterhez hasonlóan mi azt gondoljuk, hogy a bűnös nem mehet Isten közelébe, Jézus viszont épp a közelünkben marad, miként az orvos sem hagyhatja a beteget magára.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma Szent Lukács megfogalmazásában Jézus első tanítványainak meghívását beszéli el (Lk 5,1–11). Ez a mindennapi élet szokásos körülményei között történik: ott van néhány halász a Galileai-tó partján, akik, miután átdolgoztak egy éjszakát anélkül, hogy fogtak volna valamit, hálóikat mossák és rendezgetik. Jézus beszáll egyikőjük, a Péternek hívott Simon hajójába, megkéri, hogy távolodjon el kicsit a parttól, aztán hirdetni kezdi Isten szavát a nagyszámban odasereglett embereknek. Amikor befejezte beszédét, azt mondja Simonnak, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a hálókat. Simon már ismerte Jézust, és tapasztalatot szerzett szavának csodatevő erejéről, ezért így válaszol: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk, de szavadra kivetem a hálókat” (Lk 5,5). E hitében pedig nem csalatkozik: a hálók ugyanis olyan sok hallal telnek meg, hogy majd szétszakadnak (vö. Lk 5,6).

Látva ezt a rendkívüli eseményt, a halászok teljesen elámultak. Simon Péter Jézus lábához veti magát, és kéri: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok” (Lk 5,8). Ez a csodajel meggyőzte arról, hogy Jézus nemcsak egy roppant nagy tanító, akinek igaz és hathatós szava van, hanem ő az Úr, Isten megnyilvánulása. Ez a közeli isteni jelenlét Péterben azt váltja ki, hogy erősen átérzi saját nyomorúságát és méltatlanságát. Emberi szempontból azt hiszi, távolságnak kell lennie a bűnös és a szent között. Valójában azonban éppen az ő bűnös állapota kívánja meg, hogy az Úr ne távolodjon el tőle, ahogyan az orvos sem hagyhatja magára a beteget.

Jézus megerősítő és határozott választ ad Simon Péternek: „Ne félj, mostantól emberhalász leszel” (Lk 5,10). És a galileai halász bízik ebben a szóban, ismét mindent otthagy, és követi azt, aki mesterévé és Urává vált. Így tett Jakab és János is, Simon munkatársai. Ez az a logika, amely Jézus küldetését és az egyház küldetését vezeti: megkeresni, „halászni” férfiakat és nőket, nem téríteni, hanem visszaadni mindenkinek a teljes méltóságot és szabadságot a bűnbocsánat által. Ez a kereszténység lényege: terjeszteni Isten újjászülő és ingyenes szeretetét, befogadóan és irgalmasan viselkedve mindenkivel, hogy mindenki találkozhasson Isten gyengédségével, és mindenkinek teljes élete legyen. Most különösen is gondolok a gyóntatókra: ők az elsők, akiknek az Atya irgalmát tolmácsolniuk kell, Jézus példáját követve, ahogyan a két szent szerzetestestvér is, Lipót atya és Pio atya tette.
A mai evangélium felteszi nekünk a kérdést: Tudunk-e valóban bízni az Úr szavában? Vagy engedjük, hogy elbátortalanodjunk bukásaink miatt? Az irgalmasság mostani szentévében az a feladatunk, hogy megerősítsük mindazokat, akik bűnösnek és az Úr előtt méltatlannak érzik magukat, akik levertek hibáik miatt; Jézus szavait kell mondanunk nekik: „Ne félj!” „Az Atya irgalmassága nagyobb a bűneidnél! Nagyobb, ne félj!” Segítsen minket Szűz Mária, hogy egyre jobban megértsük: tanítványnak lenni azt jelenti, hogy a Mester nyomdokaiba lépünk, és ezek a mindenkinek új életet adó isteni kegyelem nyomdokai.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Nagy aggodalommal követem a heves harcokba keveredett civil lakosság drámai sorsát a szeretett Szíriában, akik mindenüket maguk mögött hagyva menekülni kénytelenek a háború borzalmai elől. Kívánom, hogy nagylelkű szolidaritást tanúsítva az emberek adják meg nekik a szükséges segítséget az életben maradáshoz és méltóságuk megőrzéséhez, és felhívást intézek a nemzetközi közösséghez, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az érintett felek sürgősen tárgyalóasztalhoz üljenek. A konfliktusnak csak a politikai rendezése képes a kiengesztelődés és a béke jövőjét biztosítani annak a szeretett és meggyötört országnak, amelyért, kérlek, sokat imádkozzatok; de most is mindannyian imádkozzunk Máriához a szeretett Szíriáért: Üdvöz légy, Mária…

Kedves testvéreim!

Ma Olaszországban az élet napját tartják, melynek témája: „Az irgalmasságtól kivirágzik az élet.” Csatlakozva az olasz püspökökhöz azt kérem, hogy az oktatási és szociális intézmények megújult elköteleződéssel dolgozzanak az emberi élet érdekében, fogantatásától annak természetes végéig. Segíteni kell társadalmunkat, hogy kigyógyuljon az élettel szembeni minden merényletből, merjen belsőleg megváltozni, ami az irgalmasság cselekedetein keresztül is megmutatkozik. Üdvözlöm és bátorítom a római egyetemi oktatókat és mindazokat, akik igyekeznek kiállni az élet kultúrája mellett.

Holnap tartjuk az emberkereskedelem elleni küzdelem világnapját, amely lehetőséget kínál mindenkinek, hogy segítse korunk új rabszolgáit kizsákmányolásuk súlyos láncainak összetörésében, valamint szabadságuk és méltóságuk visszaszerzésében. Gondolok a sok nőre és férfira, továbbá a sok-sok gyermekre! Mindent meg kell tennünk, hogy legyőzzük ezt a bűncselekményt és ezt a tűrhetetlen szégyent!

Távol-keleten és a világ számos részén férfiak és nők milliói ünneplik holnap a holdújévet. Mindannyiuknak kívánok, hogy derű és béke töltse el őket családjuk körében, amely az elsődleges hely, ahol az emberek megélik és átadják egymásnak a szeretetnek és a testvériségnek, az együttélésnek és az osztozásnak, az egymásra figyelésnek és az egymással való törődésnek az értékeit. Kívánom, hogy az újév az együttérzés, az irgalmasság és a szolidaritás gyümölcseit hozza! Ezeket a távol-keleti testvéreket és nővéreket, akik holnap ünneplik a holdújévet, köszöntsük innen tapssal!

Köszöntöm a zarándokokat, a plébániai csoportokat és a társulatokat, akik Olaszországból, Spanyolországból, Portugáliából, Ecuadorból, Szlovákiából és más országokból érkeztek. Túlságosan sokan vannak ahhoz, hogy felsoroljam mindegyiket. Csak a bérmálkozókat említem, akik a trevisói, a padovai, a cuneói, a lodi, a comói és a crotonei egyházmegyéből jöttek. Mind itt vannak, látom őket! Köszöntöm a római mexikói kollégium papi közösségét, a többi mexikóival együtt: köszönöm, hogy imáitokkal kíséritek apostoli utamat Mexikóba, melyre néhány nap múlva indulok, valamint találkozómat is az én kedves Kirill testvéremmel Havannában.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: ANSA/ Magyar Kurír