Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Azt keressétek, Aki ad és ne azt, amit ad

Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Azt keressétek, Aki ad és ne azt, amit ad

Ferenc pápa augusztus első vasárnapján délben az Apostoli Palota dolgozószobája ablakából szólt a zarándokokhoz a déli Mária imádság előtt és a napi evangélium kafarnaumi kenyérszaporítás történetéhez fűzte gondolatait.

Azt keressétek, Aki ad és ne azt, amit ad

A kenyérszaporítás után a tömeg Jézus keresésére indul és végül Kafarnaumban találnak rá. Jézus jól megérti a lelkesedésüket, ahogy a nyomába eredtek és teljes nyíltsággal szól hozzájuk: „Nem azért kerestek, mert láttátok a csodajeleket, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok” (Jn 6,26). Valójában ezek az emberek a tényleges kenyér miatt követték, amivel előző nap csillapították az éhségüket, amikor Jézus megszaporította a kenyeret. De nem értették meg, hogy a kenyér, amit oly sok ember számára törtek meg, valójában Jézus szeretetének a kifejezése volt. Nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ennek a kenyérnek, mint magának az adományozónak. E lelki vakság előtt Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy túl kell lépni az adományon és az adományozót kell felismerni. Isten maga az adomány és egyben az adományozó. És így abban a kenyérben és abban a gesztusban az emberek rátalálhatnak Arra, aki azt adja, és aki Isten. Jézus olyan távlatot nyit előttük, mely nemcsak  a táplálkozás, az öltözködés, a siker és a karrier gondjaival törődik. Ő egy másik ételről beszél, mely romolhatatlan és amit érdemes keresni és elfogadni. Így bíztat: „Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, melyet az Emberfia ad majd nektek”. Vagyis keressétek az üdvösséget és a találkozást Istennel.

Az élet utáni éhség kielégítésére törekedjünk

Ezekkel a szavakkal akarja Jézus megértetni velünk – folytatta a pápa –, hogy a fizikai éhségen túl az ember magában hordoz egy másfajta, egy sokkal fontosabb éhséget, melyet közönséges táplálék nem csillapít. Az élet éhsége ez, az örök élet éhsége, melyet csak az „élet kenyere” tud kielégíteni. Jézus nem törli el a mindennapi kenyér előteremtésének a gondját. Viszont arra emlékeztet bennünket, hogy földi életünk végső értelme annak a végén áll, az örökkévalóságban rejlik, a Vele való találkozásban, aki egyszerre Adomány és adományozó. Ennek megfelelően az emberi történelmet a maga szenvedéseivel és örömeivel együtt az örökkévalóság távlatában kell szemlélni, vagyis a vele való találkozás végső horizontjában. Ez a találkozás az életünk minden napját megvilágítja. Ha erre a találkozásra gondolunk, erre a nagy adományra, akkor életünk kicsi adományai, mint a szenvedések és az aggodalmak megvilágítást nyernek ettől a találkozástól. „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik többé és aki hisz bennem, az nem éhezik sohasem”. Ez a jelzés az eucharisztiára vonatkozik – hangsúlyozta a pápa –, a legnagyobb adományra, mely jóllakatja a testet és a lelket is. Találkozni és magunkba fogadni Jézust, az „élet kenyerét” ad értelmet és reményt életünk sokszor viharos útjának. Ám az „élet kenyerét” csak azzal a feltétellel kapjuk meg, ha a magunk részéről kielégítjük a testvéreink lelki és anyagi éhségét. A felebarát iránti testvéri és szolidáris magatartás tanúságtételével, jelenvalóvá tesszük Jézust és a szeretetét az emberek között. A Szent Szűz tartson meg bennünket Fia keresésében és követésében, aki az élet kenyere, az élő kenyér, mely soha nem romlik meg és megtart az örök életre.

Assisi bűnbocsánat: Ne féljünk a gyónás előtt szégyenünktől, kegyelem az

Ferenc pápa az Úrangyala imádság után köszöntötte a különböző csoportokat, majd megemlékezett az Assisi bűnbocsánatról. Ez egy erőteljes felhívás arra, hangsúlyozta, hogy a kiengesztelődés szentségében és a szentáldozással járuljunk az Úrhoz. Sokan azonban félnek a gyónástól, elfelejtve azt, hogy nem egy szigorú bíróval, hanem a végtelenül irgalmas Atyával találkozunk. Viszont igaz, hogy a gyónás előtt egyfajta szégyent érzünk. Ez mindnyájunkkal megtörténik, persze tudnunk kell, hogy ez a szégyen egy kegyelem, mely felkészít bennünket az Atya ölelésére, aki mindig és mindent megbocsát – fejezte be vasárnapi Úrangyala imádságát Ferenc pápa.

Kép: Az Assisi bűnbocsánat követei a Szent Péter téren – ANSA

Forrás: Vatikáni Rádió