Gondolatok a vasárnapi evangéliumhoz

Gondolatok a vasárnapi evangéliumhoz

Filozófusok, nagy gondolkodók sokat elmélkedtek arról és gyakran fejtegetik, hogy mi az emberi élet célja és értelme. Jézus válasza meglepően egyszerű: az ember életének célja a boldogság. Isten azért teremtette az embert, hogy boldog legyen. Sok mindenben különbözünk egymástól, egyvalami azonban mindannyiunkban közös: a vágy, hogy boldogok legyünk. És Jézus nem titkolja el a boldogság kulcsát, hanem a „hegyi beszéd”-ként ismert tanítás során nyolc boldogság formájában megosztja azt mindenkivel. Elmondja, hogyan lehetünk boldogok.

Az első, ami nyomban a szemünkbe tűnik: a boldogság jézusi fogalma nem egyezik meg a mi hétköznapi felfogásunkkal. Nem azt jelenti, hogy jól érzem magam, hogy nincsenek gondjaim. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogy a boldogságunk rajtunk kívüli tényezőktől függ: pénztől, jó munkahelytől, sikertől, befolyásos pozíciótól, egészségtől, csinosságtól és hasonlóktól. Jézus azonban azt mondja, hogy a boldogság nem a rajtunk kívül álló és sokszor tőlünk független körülményeken múlik. Mindenki boldog lehet. A boldogságnak törvénye van – elégséges aszerint élni. Vajon hányan vagyunk tisztában ezzel?

Bár nem törli el és nem írja felül a tízparancsot, mégis nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyolc boldogság maga az új törvény. A lényeges különbség Mózes parancsai és Jézus nyolc boldogsága (vagyis az Ó- és az Újszövetség) között ott van, hogy az Ószövetséget gyakorlatilag meg lehet tartani külsőleg, vagyis úgy, hogy az ember nem azonosul vele. Ezt tették a farizeusok: látszólag minden előírást megtartottak, a legkisebbeket is. Ugyanígy megtehetjük mi is, hogy képmutatóan betartjuk a törvényeket, de ez még nem jelenti azt, hogy lélekben egyet is értünk azokkal. Így aztán nem is születhet boldogság ebből.

A nyolc boldogságot ezzel szemben lehetetlen csupán külsőleg megtartani. Belső meggyőződés nélkül képtelenség olyanná tenni az életünket, amilyennek azt a nyolc boldogság leírja. Hogyan lehet csak látszatra tisztaszívűnek lenni? Lehet merő külső formaságból éhezni és szomjazni az igazságot?

Jézus a nyolc boldogságban nem mondja azt, hogy a földi jólét akadálya lenne a boldogságnak. Azt sem kéri, hogy legyünk nincstelenekké, szegényekké, vagy becsüljük le a világ értékeit. A többért, jobbért való küszködés, az anyagi javak lehetnek eszközei a boldogságnak, de nem képezik a boldogságot, sőt tagadhatatlanul veszélyt és kísértést rejtenek magukban. Egy milliomos vajon mennyire érzi a szükségét annak, hogy hálát adjon Istennek és hozzá forduljon? Vajon könnyen szegény tud maradni lélekben? Aki erősnek, hatalmasnak érzi magát, az mennyire fog Isten igazsága után vágyódni? Vajon Isten törvényei szerint lesz igazságos, vagy a saját elképzelései szerint?

Ha most, azonnal meg kellene fogalmaznom a saját életem és boldogságom lényegét, vajon mit mondanék?

Kovács Gergely

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló