Gondolatok a vasárnapi evangéliumhoz

Gondolatok a vasárnapi evangéliumhoz

Keresztény lelki műhelyeken, spirituális alkalmakon, lelkigyakorlatokon szokás körüljárni azt a gondolatot, hogy Istennek minden egyes emberi személy életével kapcsolatosan van egy szeretetteli álma. Ez az álom ugyanakkor nem az egyetlen „eltalálandó” életutat írja elő, nem predesztinál egy bizonyos sorsra, hanem szabadon hagy, vagyis az ember teljes, boldog, üdvözítő életet élhet akkor is, ha útja épp más ösvényeken keresztül vezet végül.

Vajon ha Szent József találkozott volna ezzel a gondolattal, hogyan vélekedett volna minderről? Mert ez a gondolat nagyon vonzó addig, amíg úgy tekintjük, hogy Isten egy csodálatos álmot dédelget velünk kapcsolatban, s „jó pásztorként” a boldog, megelégedett élet felé terelget bennünket, vagy „angyalainak parancsol, hogy kőbe ne üssük lábunkat”. Ám ha megnézzük József életét, rögtön az első (és egyben nagyjából az utolsó) evangéliumi jelenetben, ahol szereplő (de sosem főszereplő) lesz, azt látjuk, hogy semmi sem egyenes, semmi sem kerek, minden csupa bonyodalom és furcsaság. Bármire inkább gondolhatnánk, mint arra, hogy egy szerető, gondviselő rendező írta ezt a történetet.

József házasodni készül, ám kiderül, hogy jegyese gyermeket vár – természetesen nem tőle. Sejtjük, hogy a korabeli társadalmi-kulturális közegben mit jelenthet ez Józsefnek, és mi lenne a további forgatókönyv ebben a helyzetben.

Ám mielőtt elfogadnánk azt a tényt, hogy valami csodálatos „deus ex machina”, egy isteni álom fordította volna át a fenti történetet, helyezzük a hangsúlyt arra a tulajdonságra, amellyel a szentíró jellemzi Józsefet: „igaz ember volt”. Lehet-e ennél egyszerűben, ugyanakkor elismerőbben szólni valakiről? S mit jelent itt az, hogy „igaz” ember volt? Talán azt, hogy jó szándékú. Hogy nem akar rosszat másnak. Hogy tisztában van a jogaival, a lehetőségeivel, és tudja, hogy „papírforma szerint” milyen sors várna a jegyesére, ám ő nem akarja ezt. S az egyébként szűkszavú írásból is jól érzékelhető, hogy Józsefet nyomasztja ez a történet, hiszen folyamatosan ezen töpreng. Talán becsapottnak érzi magát, hisz nem erre készült, nem erre számított. Ez lenne Isten szép álma az ő életéről?

S ezen a ponton, amikor megkérdőjeleződik Istennek az életünkről szóló álma, egy másik isteni álom kerül előtérbe, és ez segít átlendülni a krízisen.

A Szentírás számtalan helyen tanít arról, hogy fontos álmok hogyan adtak útmutatást egyes emberek életében. Manapság azonban mintha semmiféle szerepet nem tulajdonítanánk az álmoknak az életünk formálása szempontjából. Minta ezt a csatornát teljesen elfeledtük volna, mintha semmi jelentősége nem lenne már az Istennel és a saját életünkkel való kapcsolatunk alakításában.

József igaz ember volt. Megvolt benne a nyitottság ahhoz, hogy túllásson a csalódást okozó, megbénító „valóság” szövetén, és higgyen abban, ami álom „csupán”. Az ő álma, és Isten róla alkotott álma. És elindul, mer aszerint cselekedni, amit ez az álom üzen neki.

Kondé Lajos

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló