Gonzága Szent Alajos szerzetes

Gonzága Szent Alajos szerzetes

Gonzága Szent Alajosra, az ifjúság példaképére és védőszentjére emlékezünk június 21-én.

Alajos (olasz nevén Aluigi, Luigi) 1568. március 9-én született Castiglione őrgrófja, Ferrante Gonzaga elsőszülöttjeként, s őt még hét testvére követte. Születése meghatározta várható életútját. Alig volt tízéves, amikor a toszkán nagyherceg udvarába került apródnak. Ott megtanulhatott mindent, ami akkoriban társadalmi rangjához szükséges volt: udvari viselkedést és fellépést, a klasszikus és élő nyelveket. Az udvarban megtartottak minden egyházi előírást, de valójában távol álltak a keresztény lelkiségtől.

Alajos még gyermek volt, amikor elhatározta, megőrzi függetlenségét. A firenzei Angyali Üdvözlet-templomban fogadalmat tett: nem alkalmazkodik környezetéhez, szabad akar maradni Isten számára. Életmódja állandó tiltakozás volt az udvari körökben uralkodó visszaélésekkel és bűnökkel szemben.

1581-ben Alajost apródként II. Miksa feleségének udvarába rendelték, aki készült visszatérni spanyol hazájába. A tizenhárom éves fiú azonban szeretett volna belépni a jezsuita rendbe. Emiatt összetűzésbe került apjával. Négy év múlva, 1585. november 2-án Alajos ünnepélyesen lemondott összes elsőszülötti jogáról Rudolf öccse javára. Két nappal később már úton volt Róma felé, hogy ott megkezdje próbaévét.

Tanulmányi éveit súlyos családi bajok zavarták meg. Apja meghalt, Rudolf a családi tanács által elhatározott házassági ajánlatot semmibe véve megszöktetett egy polgári származású leányt, és titokban feleségül vette. Alajos alig bírta rávenni, hogy vállalja, azaz hozza nyilvánosságra a megkötött és érvényes házasságot, és ezzel szüntesse meg a törvénytelen együttélés botrányát. Eközben Rudolf a mantovai herceggel Solferino birtoklásáért pereskedett. A viszályt azonban nem sikerült rendezni. A mantovai herceg anyja azt javasolta, hogy Alajos legyen a döntőbíró. A rend általános főnöke elfogadta az ajánlatot. Az, hogy az alig húsz éves fiatalembert bízták meg ezzel a feladattal, világosan mutatja, mekkora tekintélye volt a családban. A közvetítés sikere tényleg nem maradt el, és helyreállt a béke.

Ezt követően Alajos visszatért Rómába, hogy a jezsuita rend központi tanulmányi intézetében folytassa teológiai tanulmányait.

1590–91 telén éhínség és pestis pusztított Itáliában. A Római Kollégium növendékei is beálltak az önkéntes ápolók sorába. Alajos az utcán összeesve talált egy beteget, akin a pestis minden jele látható volt. Késlekedés nélkül a vállára vette és a kórházba vitte. A huszonhárom éves ifjú elkapta a betegséget. Hosszú szenvedés után 1591. június 21-én halt meg.

Tizennégy évvel később boldoggá, 1726. december 31-én pedig szentté avatták. Ünnepét 1842-ben vették föl a római kalendáriumba. XI. Pius 1926-ban nyilvánította a katolikus ifjúság védőszentjévé.

Pestis ellen és szembetegségben szenvedők is fohászkodtak hozzá. Jelképei: feszület, liliom, karon ülő kis Jézus.

Alajos tisztelete hazánkban a 18. században virágzott, kiváltképp azokban a városokban és azokon a vidékeken, ahol jezsuiták működtek. A Szent Alajos kenyere elterjedt barokk szentelmény volt, főleg láz és gyermekbetegségek ellen tartották foganatosnak.

Az egykori egri jezsuita templom egyik oltárképén Alajos liliomot osztogat az eléje járuló magyar viseletbe öltözött diákoknak: mintegy a mennyország apródjaivá fogadja őket.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló