Induljunk el a nagyböjti megtérés útján: tanuljunk meg jót tenni

Induljunk el a nagyböjti megtérés útján: tanuljunk meg jót tenni

Tartsuk magunkat távol a gonosztól, tanuljunk meg jót tenni és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket előre. Ferenc pápa ezt a nagyböjti utat jelölte ki a híveknek kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Olyan megtérésre van szükségünk, amelyik nem szavakban merül ki, hanem konkrét dolgokban. A napi olvasmány Izajás könyvéből (Iz 1,10.16-20) arra szólít minket, hogy óvakodjunk a gonosztól és tanuljuk meg a jót cselekedni. Nap mint nap, mindenki tesz valami rosszat. A Biblia nem véletlenül mondja azt, hogy a legszentebb is hétszer vétkezik egy nap.

A megtéréshez az kell, hogy óvakodjunk a rossztól és nap mint nap a jót válasszuk

A gond akkor van, hogy nem szabad hozzászoknunk ahhoz, hogy a rossz dolgokban éljünk, és távol tartsuk magunkat attól, ami megmérgezi a lelket, beszűkíti azt. Ehelyett meg kell tanulnunk jót tenni. Ez azonban nem egyszerű, folytonos tanulást igényel. Ő (Isten – a szerk.) megtanít rá, csak tanuljuk meg! Akár a gyermekek. A keresztény élet útján minden nap tanulással telik. Minden egyes nap meg kell tanulnunk valamit, hogy jobbak legyünk, mint tegnap. Tanulni. Eltávolodni a rossztól és megtanulni a jót tenni: ez a megtérés szabálya. Megtérni ugyanis nem úgy kell, hogy elmegyünk egy tündérhez, aki varázspálcájával suhint egyet és megtértünk: nem! Ez egy folyamat. A rossztól való (–a szerk.) eltávolodás és a tanulás útja.

Kézzelfoghatóság nélkül nincs megtérés

Bátorságra és alázatra van szükség ehhez az eltávolodáshoz és ahhoz, hogy megtanuljuk a jót tenni, ami konkrét cselekedetekben nyilvánul meg. Az Úr itt három konkrét dolgot mond, de sok van még: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának s védelmezzétek az özvegyet… mindenképpen kézzel fogható dolgokról van szó. Meg kell tanulnunk jót cselekedni, de nem szóval, hanem konkrét tettekkel. Tényekkel… Ezért Jézus a mai evangéliumban (Mt 23,1-12) megrója Izrael népének elöljáróit, amiért csak beszélnek, de nem cselekszenek, nem ismerik a kézzelfoghatóságot. Ha pedig nincs kézzelfoghatóság, nem létezhet megtérés sem.

Isten alázatos, lehajol hozzánk és segít

Az olvasmány az Úrnak ezzel a felhívásával folytatódik: „Aztán jöjjetek s szálljatok velem perbe” (vö. Iz 1,10.16-20). (A magyar „aztán”-nak az olasz fordításban megfelelő „su” szócskát elemezte ezután a pápa. Ez az olaszban annyit tesz: nosza, rajta, föl, gyerünk – a szerk.) Szép szó ez a „rajta, föl”, amit Jézus a bénáknak, Jairus lányának mondott, mint ahogy a naimi özvegy fiának is. És Isten segít nekünk, hogy „fölkeljünk”. Alázatos és csak annyit mond: Gyertek, beszéljük meg – magyarázta Ferenc pápa. Hogyan segít Isten? Velünk együtt halad, hogy segítsen, hogy elmagyarázza a dolgokat, hogy megfogja a kezünket. Az Úr képes erre a csodára, vagyis hogy megváltoztasson minket, persze nem egyik napról a másikra, hanem útközben.

Induljunk el a nagyböjti úton, hogy megbocsátást nyerjenek bűneink

Az előttünk álló nagyböjti zarándokút tehát ilyen egyszerű: felhívás a megtérésre, tartózkodás a rossztól, a jócselekedet megtanulása. „Rajta, kelj föl, gyertek hozzám, beszéljük meg és együtt menjünk tovább.” „De nekem annyi bűnöm van…” „Ne aggódj: ha olyan is volnának bűneid, mint a skarlát, fehérek lesznek, akár a hó”. Egy atya Atya szól tehát hozzánk, Atya, aki szeret minket, nagyon-nagyon szeret. És elkísér a megtérés útján. Annyit kér csupán, hogy legyünk alázatosak. Jézus azt mondja az elöljáróknak: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják” (vö. Mt 23,1-12). Ferenc pápa kedd reggeli homíliája végén még egyszer összefoglalta a nagyböjti út lényegét: eltávolodni a rossztól, megtanulni jót tenni, fölkelni és az Úrral menni. Ha így teszünk, akkor bűneink mind megbocsáttatnak.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió