Interjú Böjte Mihály ferences atyával, a csíksomlyói Mária kegyhely házfőnökével az UNESCO elutasító döntéséről

Interjú Böjte Mihály ferences atyával, a csíksomlyói Mária kegyhely házfőnökével az UNESCO elutasító döntéséről

Interjú Böjte Mihály ferences atyával, a csíksomlyói Mária kegyhely házfőnökével a december 3-i Unesco döntésről, mely elutasította a csíksomlyói búcsúnak a védett szellemi kulturális örökségek listájára való felvételét.

Az UNESCO december 3-i, Etiópiában tartott ülésén nem vette fel a védett szellemi kulturális örökségek listájára a csíksomlyói búcsút, ellenben a moldovai népi szőnyegszövés felkerült a szellemi kulturális örökségi listára. Hogyan fogadta a hírt a csíksomlyói ferences közösség?

Bevallom, hogy meglepetésként ért bennünket ez a válasz, de igazában részben várható is volt. Tulajdonképpen 2012-ben kezdődött el az ügy, amikor megkerestek bennünket, hogy társak lennénk-e abban, hogy előterjesszék Csíksomlyót arra, hogy felvegyék az UNESCO listájára. Mi akkor igent mondtunk erre a kérésre, abban a reményben, hogy ezzel növelni tudjuk Csíksomlyónak a hírnevét, hogy egy többletvédettséget szerezhetünk. Attól kezdődően figyeltük és nyomon követtük ezt a folyamatot, amely hol belelendült, hol lelohadt, vagy éppen ellankadt. Közben érkeztek olyan hírek, hogy ez nem is lesz talán egy sikertörténet, ami most beigazolódott, hogy sajnos valóban visszautasította az UNESCO bizottsága ezt a felvételt. Igaz, most nem tudjuk, hogy ez pont vagy kettőspont, mert azért egy kis reményt meghagytak, hogy talán majd újra előterjesztik, csak néhány kiegészítésre lenne szükség. Azonban ott van egy kissé hátul az is, hogy ezt már néhányszor eljátszották, mert párszor már kértek ilyen kiegészítést és most íme újra kiderült, hogy még mindig nem teljes az iratcsomó.

Hát így tekintünk mi most erre a szomorú kifejletre, de igazából azért keresztény reménnyel, mert a mindennapi életünkre, nem mondanám azt, hogy nagy hatással van, inkább egy ilyen távlati dologról lenne szó.

Miben áll Csíksomlyó különlegessége, tekintettel az Európa-szerte áldásosan működő egyéb kegyhelyekre?

Én és mi úgy éljük meg, hogy Csíksomlyó egy szép gyöngyszem a kegyhelyek koszorújában, mindegyiknek megvan a maga sajátossága, Csíksomlyónak mindenképpen. Számunkra egy gyökér, megtartó erő, összefogó erő, ami leginkább a csíksomlyói búcsún mutatkozik meg. De évközben is folyamatosan jönnek ide zarándokok, vagy nagyszámú az első szombati részvétel, a Mária köszöntő. Ilyenkor az imádságokban és az énekekben nagyon megtapasztaljuk az összetartozást, az összefogást és a gyökereinket, hisz elődeink is ugyanígy jöttek, imádkozva, énekelve, bizalommal a Szűzanyához, hogy Istentől kegyelmet nyerjenek. Szerintem ez a sajátossága és egyben egyetemessége ennek a mi kedvenc és kedves kegyhelyünknek.

Mit lehet tenni az elismertetésért, akár az egyszerű, odalátogató hívő ember szempontjából, akár pedig az intézmény, a ferences rend, a kegyhely, akár az egyházmegye, akár a magyarság részéről?    

Azt hiszem, hogy most egy ilyen adminisztratív jellegű dologról lehet szó, iratok pótlásáról beszélnek… Eddig is, amit kértek tőlünk, megtették, megtettük. Segítettük kitölteni a kérdőívet, néprajzosok segítettek, hogy összegyűjtsék a sajátosságokat, most pontosan nem tudnám megmondani, hogy még mivel kellene kiegészíteni az iratcsomót. Ezentúl pedig valójában azt kell tennünk szerintem, amit eddig is tettünk, vagy talán még nagyobb buzgósággal, még nagyobb hittel és bizalommal, de valójában azt hiszem, hogy nem nekünk kell Csíksomlyót megvédenünk és naggyá tennünk, hanem Csíksomlyó véd meg bennünket és tesz naggyá egymás közt és Isten előtt, naggyá, felnőtté a keresztény életben az Isten Országa számára.

Mihály atya, nagyon köszönöm a beszélgetést és kérjük együtt a kedves  hallgatókkal a csíksomlyói Szűzanya segítségét, hogy akkor védje meg ezt a kegyhelyet és kerüljön oda, ahová a sok évszázados története révén megérdemelten odakerülne.  

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió