Ismerjük fel a kegyelemmel szembeni ellenállást

Ismerjük fel a kegyelemmel szembeni ellenállást

„Mindannyiunk szívében jelen van az ellenállás a kegyelem iránt. Ezt meg kell találni és kérni az Úr segítségét, elismerve, hogy bűnösök vagyunk.” Így buzdított Ferenc pápa december 1-jén, csütörtök reggeli homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában Ádvent első hetében. A Szentatya rámutatott az üres, az igazolást kereső és vádló szavakban rejlő ellenállásra. Figyelmeztetett a „spirituális álnyitottságra”, vagyis arra, hogy nyitottnak mondjuk magunkat a látszat jellegű változásra annak érdekében, hogy haszonelvűen megőrizzük privilégiumainkat.

A nyílt ellenállások egészségesek

„A kegyelmed győzze le a bűnnel szembeni ellenállást.” Ebből a napi misekönyörgésből indult ki Ferenc pápa homíliájában, amely az előrehaladással szembeni ellenállásról szólt, amely mindig jelen van a keresztény életben. Megkülönböztetett különböző típusú ellenállásokat. Vannak „nyílt ellenállások”, amelyek a jószándékból születnek, mint Saulé, aki ellenállt a kegyelemnek, de meg volt győződve, hogy Isten akaratát teszi. Jézus maga szól hozzá, hogy hagyjon fel ezzel és ennek következtében Saul megtér. A nyílt ellenállások egészségesek, mert nyitottak a megtérés kegyelmére – állapította meg Ferenc pápa. Mindannyian bűnösök vagyunk.

A „rejtett ellenállások” a legveszélyesebbek

A Szentatya szerint a „rejtett ellenállások” a legveszélyesebbek, mert nem látszanak. Mindannyian a magunk módján állunk ellen rejtetten a kegyelemnek. Ugyanakkor rá kell találnunk erre, az Úr elé kell helyeznünk, hogy megtisztítson bennünket. Ez az az ellenállás, amellyel István vádolta a törvénytudókat: ellenállás a Szentléleknek, miközben úgy tűntették fel magukat, mintha Isten dicsőségét keresnék. Ennek kimondása István életébe került.

Ha nem lenne ellenállás, akkor nem Istentől való dolog lenne

Ezek a rejtett ellenállások, amelyekkel mindannyian rendelkezünk, vajon milyen természetűek? – tette fel a kérdést a Szentatya. Mindig azért érkeznek, hogy megállítsák a megtérés folyamatát. Azért vannak, hogy megállítsák (a kegyelem által elindított a megtérési folyamatot), nem azért, hogy küzdjenek ellene. A változatlanságot akarják, talán mosolyogva jelzik, hogy ez nem megy keresztül. Passzív, rejtett ellenállás ez. Amikor változási folyamat zajlik egy intézményben, egy családban, hallom, hogy azt mondják: „De van ellenállás…” Hála Istennek! – jegyezte meg a pápa. Ha nem lenne, akkor nem Istentől való dolog lenne. Amikor ellenállás van, az az ördög műve, ő veti el azért, hogy az Úr ne tudja a változási folyamatot keresztül vinni.

Az „üres szavak” ellenállása

Ferenc pápa ezt követően három fajta rejtett ellenállásról szólt. Az első az „üres szavak” ellenállása. Ennek megértéséhez a napi Evangéliumhoz (Mt 7,21. 24-27) fordult, amelyben Jézus azt mondja: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába”. Mint a két testvér példabeszédében, amikor az Atya elküldi őket a szőlőbe. Az egyik nemet mond, majd elmegy, míg a másik igent mond, de aztán nem megy el. Nagyon diplomatikusan mindenre igent mond, de valójában nemet mond. Túl sok a beszéd: igen, igen, megváltoztatunk mindent! Aztán nem változik semmi. Ez a „spirituális álnyitottság”, amelyben az ember mindenre igent mond, de valójában mindenre nem a válasza. Ez az üres szavak ellenállása – mondta a pápa.

Az „igazolást kereső szavak” ellenállása

A második rejtett ellenállás az „igazolást kereső szavak” ellenállása, vagyis amikor az ember folyamatosan önigazolást keres, mindig megmagyarázza azt, hogy miért nem csinál semmit. Azt mondja: nem, ezt, ezért és ezért tettem. Amikor túl sok az igazoláskeresés, nem Isten jó illatáról van szó, hanem az ördög bűzéről. A keresztény embernek nincs szüksége önigazolást kereső szavakra – figyelmeztetett a Szentatya. Isten Szava tette őt megigazulttá. Tehát a szavak ellenállásáról van szó, amelyek igazolni akarják az álláspontomat, hogy ne kövessem azt, amit az Úr kijelöl számomra.

A „vádló szavak” ellenállása

A harmadik a „vádló szavak” ellenállása, amikor másokat vádolunk, hogy ne kelljen magunkba tekinteni, mert úgy gondoljuk, hogy nincs szükség a megtérésre és így ellenállunk a kegyelemnek, ahogy ezt nyilvánvalóvá teszik a farizeus és a vámos példabeszéde. Az ellenállás tehát nemcsak a nagy történelmi ellenállások sora, hanem azok, amelyek a szívünkben vannak minden nap – hívta fel a figyelmet a pápa. A kegyelemnek való ellenállás jó jel, mert azt mutatja, hogy az Úr dolgozik bennünk. Tehát le kell győznünk az ellenállást, hogy a kegyelem előrehaladhasson. Az ellenállás tehát mindig igyekszik elrejtőzni az üres szavakban, az igazolást kereső szavakban, a vádló szavakban és sok minden másban. Nem hagyja, hogy az Úr vigye előre, mert mindig felbukkan a kereszt. Ahol az Úr van, ott megjelenik egy kisebb vagy nagyobb kereszt is. A Kereszttel és az Úrral szembeni ellenállás vezet minket a megváltáshoz – mondta a pápa. Tehát amikor ellenállást látunk, ne féljünk, hanem kérjük az Úr segítségét ahhoz, hogy felismerjük: bűnösök vagyunk.

Az ellenállás normális dolog

Azt javaslom, ne féljetek, amikor szívetekben ellenállást találtok. Inkább mondjátok világosan az Úrnak: Nézd, Uram, igyekszem elrejteni ezt, azért teszem, hogy ne engedjem be Szavadat. Ezek nagyon szép szavak, ugye? – jegyezte meg a pápa. Majd azt mondjuk: Uram, nagy erővel siess segítségemre! A kegyelmed győzze le a bűn ellenállását. Az ellenállás mindig az eredeti bűn gyümölcse, amelyet magunkban hordunk. Csúnya dolog az ellenállás? Nem, szép dolog. A csúnya dolog az, ha az Úr kegyelme elleni védelemként alkalmazzuk. Az ellenállás normális dolog. Azt jelenti, hogy azt mondjuk: bűnös vagyok, segíts Uram! Ezzel az elmélkedéssel készüljünk a közelgő Karácsonyra – kérte Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: EPA