Ismét megnyitotta kapuit a Remény Népfőiskola

Ismét megnyitotta kapuit a Remény Népfőiskola

A mai napon ismét elindult a népszerű Remény Népfőiskola, ezúttal Nagymegyeren.

Itt közöljük a Remény Népfőiskola megnyitóján elhangzott beszédet.

Hit és tudomány. Sokan azt tanultuk, s ma is a korszellemmel szívjuk magunkba, hogy ez a kettő, összeegyeztethetetlen ellenfél. Pedig e kettő nagyon közel áll egymáshoz! Az, hogy kibékíthetetlen ellentét van a hit és a tudomány között, a világtörténelem talán legnagyobb és legsikeresebb hazugságkampánya. A vallás és a tudás mindig együvé tartoztak. Csupán a felvilágosodás ateistái szabdalták szét azokat. Nem céltalanul: előbb a tudományt helyezték az oltárra, hogy aztán Isten imádatát az ember vallásával cseréljék fel.
Isten gondolataiba senki sem láthat, titkait sem fürkészheti. A világ rejtélyeinek megismerése, nem a Szentháromságos Egy Isten szándékainak feltérképezése. Ugyanakkor az Atya nem önkényes zsarnok; nem is a szeszélyes sorsnak alávetett pogány istenségek egyike. Az Atyában logika van, az Atya értelem és céltudatosság. Nem hazudtolja meg magát, nem csapja be teremtményeit, önmagának ellentmondó valósággal. Nem hagyja jel nélkül a keresőt.
Katolikus doktrínánk, megannyi géniusz elméjében csiszolódott, a Szentlélek iránymutatásával. Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventúra és az egyházdoktorok – valamennyien koruk nagy tudású, kiemelkedő intellektusú személyiségei voltak. A Szentlélek működése azonban nem varázslat, és nem is automatikus folyamat. Eretnekséggel határos tévedés volna azt gondolnunk, hogy az Egyházban minden egyes döntés Krisztusnak tetsző volna. Szabad az akaratunk, azt fogadunk el, amit akarunk: még a pápa is hallja az ördög suttogását… Ha az előbb említett szentek, híján lettek volna az ókorban felhalmozott klasszikus tudásnak, vagy az alázat hiányzott volna belőlük; gondolataik nem állták volna ki az idők próbáját. De mert Isten Lelke, bennük tehetségre és nyitott lélekre talált, az emberiség üdvösségének eszközeivé lehetettek.
A jámborság és a lelkesedés fontos dolgok – de korántsem elegendők az üdvösséghez. A nemesen egyszerűek jámborsága, akkor vezet az Úr látására, ha az engedelmességgel és hűséggel párosul. Bölcsesség kell azonban ahhoz is, hogy az egyszerű lélek felismerje: ki a nyáj valódi pásztora (kinek szava otthon és biztonság), s ki a kését fenegető imposztor! Hiszen a szimplicitás nem azonos a bugyutával, és a jámborság sem a kiskacsák követő reflexeivel!
És igen, kell a szív, kell az érzés; de a hit elsősorban mégis, akarat, áldozatvállalás – és igen: tudás is! Akiben csak eufória van, aki csak érzelmeiben képes hitéletet élni és rest az Egyház igazi valóságának és a világ állapotának megismerésére, az csak szélben szálló léggömb. Magasra száll, de addig sodródik, míg tüskét nem ér!
Amikor a katolikus szelídség és egyszerűség példáját keressük, azt gyakran Vianney Szent János személyében találjuk meg. A francia abbétól valóban távol állt az akadémiai élet és az intellektuális szárnyalás. A szemináriumból így bocsátották el: „Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi.” Magányos volt, szegény és önmagát is úgy látta, mint a falu bolondját. Teológiai tudása éppen elégséges volt a lelkipásztorkodásra – s ez egész életében bántotta. Olyannyira, hogy hét éven át viselte egy nála műveltebb, de gőgösebb pap zsarnokságát.
Vianney Szent János tudásbéli hiányosságát pótolta mélységes alázata és önmaga gyengeségeinek ismerete. A nép fia volt, érezte annak szenvedéseit, tudta annak fájdalmát. Legfőképpen pedig látta a szívek titkát – ez pedig csak annak adatik meg, aki a kicsik közt is bátran mer a legkisebb lenni. Ő valóban irgalmas volt, a gyónás szentje. Eladott minden ajándékot, hogy annak árát a szegényeknek adja. Szent János küldetése a lelkek megmentése volt, nem örvendező statisztikák gyártása egyházi feletteseinek. Okos volt azonban annyira, hogy az Egyház tanítását hűséggel kövesse, s gyengeségét ne botrányba fordítsa, hanem sokak üdvösségének eszközévé tegye. És könyvtárában fellelhető volt korának legújabb teológiai irodalma is – amelyet minden bizonnyal olvasott is…
Hit és tudomány. A kettő egyben az igazsághoz és az élethez vezető út. A kettő nem lehet meg egymás nélkül – a modern Egyházban sem. Az egyik a mindent Istennek alárendelő alázat biztosítéka, a másik pedig a helyes vallásosság megismerésének eszköze.

(Dr. Herdics György)