Isten mindig előbb keres, előbb vár, előbb szeret minket!

Isten mindig előbb keres, előbb vár, előbb szeret minket!

Június 11-én délben a Szentháromság misztériumáról elmélkedett a szentatya az úrangyala elimádkozása előtt.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban:

Kedves testvéreim!

A mai ünnepnek, Szentháromság vasárnapjának szentírási olvasmányai segítenek minket annak a misztériumnak a megértésében, hogy kicsoda is Isten. A szentlecke azokat a köszöntő szavakat tartalmazza, amelyekkel Szent Pál a korintusi közösséghez fordul: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közösségteremtő ereje legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13). Az apostolnak ez a – mondhatni – „áldása” annak a gyümölcse, ahogyan ő személyesen megtapasztalta Isten szeretetét, azt a szeretetet, amelyet a feltámadt Krisztus kinyilatkoztatott neki, amely átalakította az ő életét, és arra „indította” őt, hogy elvigye az evangéliumot a [pogány] népeknek. E kegyelmi tapasztalat birtokában Pál ezekkel a szavakkal buzdíthatja a keresztényeket: „Örüljetek, állítsátok helyre a rendet magatok között, fogadjátok el az intést, […], éljetek békében” (2Kor 13,12). A keresztény közösség – még ha minden emberi korlát között is – a Szentháromság közösségének, az ő jóságának, az ő szépségének visszfényévé válhat. Erre azonban – miként maga Pál tanúsítja – szükségszerűen Isten irgalmasságának, az ő bocsánatának megtapasztalásán keresztül vezet az út.

Ez az, ami a zsidókkal történik az [Egyiptomból való] kivonulás útján. Amikor a nép megszegi a szövetséget, Isten leereszkedik Mózeshez a felhőben, hogy megújítsa szövetségét. Kimondja saját nevét és annak jelentését: „Az Úr, az irgalmas és könyörülő, a hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag Isten” (Kiv 34,6). Ez a név rávilágít arra, hogy Isten nincs távol, nem zárkózik magába, hanem Élet, aki közölni akarja magát, nyitottság, Szeretet, aki kiszabadítja az embert a hűtlenségből. Isten „irgalmas”, „könyörületes” és „kegyelemben gazdag”, mert felkínálja magát nekünk, hogy helyrehozza hiányosságainkat, megbocsássa vétkeinket, visszavigyen az igazságosság és az igazság útjára. Istennek ez a kinyilatkoztatása az új szövetségben nyeri el beteljesedését Krisztus szavának és az ő üdvözítő küldetésének köszönhetően.

Jézus feltárta előttünk Isten arcát, Istenét, aki lényegét tekintve egy, de három személyben létezik, aki egészen és pusztán csak szeretet, szubzisztens relációban, aki mindent teremt, megvált és megszentel: Atya és Fiú és Szentlélek.

A mai evangélium pedig Nikodémust „szerepelteti”, aki bár fontos helyet foglal el kora vallási és civil közösségében, nem hagyott fel Isten keresésével. Nem gondolta: „már célba értem”, hanem továbbra is kereste Istent, most pedig hallhatta hangjának visszhangját Jézusban. A Názáretivel folytatott éjszakai beszélgetésben Nikodémus végre megérti, hogy Isten már kereste és várta őt, hogy Isten személyesen szereti őt. Isten mindig előbb keres minket, előbb vár minket, előbb szeret minket. Olyan, mint a mandulafa virága; azt mondja a próféta: „előbb virágzik” (vö. Jer 1,11–12). Így beszél ugyanis hozzá Jézus: „Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Mi ez az örök élet? Az Atya mérhetetlen és ingyenes szeretete, amelyet Jézus [nekünk] adott a kereszten, amikor feláldozta életét üdvösségünkért. A Szentlélek működése révén ez a szeretet új világosságot árasztott a földre és minden emberi szívbe, amely befogadja őt; olyan világosságot, amely bevilágítja a sötét szögleteket, azokat a megkeményedett részeket, amelyek meggátolják, hogy a szeretet és az irgalom jó gyümölcseit hozzuk.

Szűz Mária segítsen minket, hogy egész lényünkkel egyre mélyebben belépjünk a Szentháromság közösségébe, hogy meg tudjuk élni azt a szeretetet, és tanúságot tudjunk tenni arról a szeretetről, amely értelmet ad létünknek.

A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Tegnap La Speziában boldoggá avatták Itala Melát. Ő egy nem hívő családban nőtt fel, fiatalon ateistának vallotta magát, de aztán megtért, és nagyon mély lelki életet élt. Sokat dolgozott a katolikus egyetemisták között, aztán bencés obláta lett. Misztikus életet élt, amelynek középpontjában a – ma különleges módon ünnepelt – Szentháromság misztériuma állt. Ennek a boldogok sorában új nőnek a tanúságtétele bátorítson minket, hogy ezekben a napokban gyakran gondoljunk az Atya-, a Fiú- és a Szentlélekistenre, aki szívünk mélyén lakik.

Köszöntelek mindannyiatokat, kedves rómaiak és zarándokok: egyházközségi csoportok, családok és társulatok. Külön is köszöntöm a Montpellier-ből, Korzikáról és Máltáról érkezett hívőket, Olaszországból pedig a padovai és a norbellói hívőket, valamint a sassuolói gyermekeket.

Külön is szeretnék megemlékezni a Rómában élő bolíviai közösségről, amely a Copacabanai Szűz Máriát ünnepli.

Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Forrás: Magyar Kurír